A totalitárius rendszerben kiszolgáltatott volt az értelmiségi
Vissza

A totalitárius rendszerben kiszolgáltatott volt az értelmiségi

Tíz éven át kutatta Novák Zoltán történész, az RMDSZ Maros megyei szenátora a romániai magyar értelmiség Ceauşescu-korszakban betöltött szerepét. Következtetéseit két kötetben foglalta össze: a 2010-ben megjelent könyve az 1965–1974, majd a 2017-ben megjelent kiadványa az 1974–1989 közötti időszakot tárgyalja. Erről a két könyvről beszélgetett Novák Zoltánnal Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei képviselője szombat délután a 9. Kolozsvári Magyar Napokon.

– A totalitárius diktatúrában hathatós értelmiségi jelenlétről beszélhetünk. Először is az értelmiség egzisztenciálisan ki volt szolgáltatva a hatalomnak. Annak, aki biztos egzisztenciát szeretett volna, ki kellett alakítania viszonyát a rendszerrel. A rendszer tudatosan használja az értelmiséget, és az értelmiség is használta a rendszert. Az erdélyi magyar értelmiség kettős identitással rendelkezett: egyrészt a rendszerhűsége által azonosult a rendszerrel, de létezett a romániai magyar közösségszolgálat eszmeisége is, miszerint a magyar értelmiségnek ezt a nemzeti kisebbségi közösséget kell szolgálnia – kezdte a beszélgetést Novák Zoltán. 

A történész felelevenítette: a Ceauşescu által 1968-ban összehívott találkozón a romániai magyar értelmiségiek tematizálták a megoldatlan kérdéseket. Novák szerint a találkozó fontossága abban keresendő, hogy a rendszer hajlandó volt elbeszélgetni a romániai magyarság kérdéseiről romániai magyar értelmiségiekkel olyan körülmények között, amikor a hivatalos pártpropaganda azt nyilatkozta, hogy Romániában a kisebbségi kérdést már megoldották. 

 – Mivel 1968-ban még senki nem számolhatott azzal, hogy a kommunista rendszer megszűnik, a magyar értelmiségnek pragmatikusan kellett volna viszonyulni mindahhoz, amit a pártvezetés és első számú vezetője különböző politikai megfontolásból felkínált. A találkozón kulturális és jogi kérdések merültek fel. Konkrétumként magyar nyelvű televízió műsort és magyar nyelvű könyvkiadó létrehozását kérték, ez teljesült is – magyarázta Novák Zoltán. 

 A pártideológiához és a romániai magyarsághoz való hűség közötti ingadozás több romániai magyar politikusnál megfigyelhető. Fazekas János egykori szállításügyi miniszter, Király Károly Kovászna megyei első titkár is megőrizte kapcsolatát a magyarsággal. A román nemzeti szocializmus térhódítása miatt Fazekas János generációja után nem kerül újabb magyar a politikai struktúrákba. Az 1980-as évek közepétől kezdődően a romániai magyar értelmiség néhány képviselője vállalja a rendszerrel való szembefordulást (Király Károly, Sütő András), mások a kivárás stratégiáját követik, vagy olyanok is vannak, akik a rendszerrel való együttműködést választják, és elvesztik kapcsolatukat a magyar közösséggel (Hajdú Győző). 

– Az 1980-as évek fiatal magyar értelmiségijei kialakítottak maguknak a nagyvárosokban egy információs közeget, ahol gondolatokat cseréltek, tiltott szövegeket olvastak. Ez a generáció, Sütőékkel ellentétben, nem táplált illúziókat a hatalom iránt. Az emberjogi kérdések tematizálását nem a rendszeren belül próbálták rendezni, hanem Magyarországra vagy külföldre eljuttatott beadvá­nyok által. Sok belső vita volt az 1968-as és a fiatal értelmiségiek között, de 1989 után ez a két generáció szervezi újjá az erdélyi magyar politikai és kulturális életet – vélekedett Novák. 

Zárszóként a történész megjegyezte: a Ceauşescu-rendszer romániai magyar értelmiségének kutatásához új generációs történészekre volt szükség. A kutatást megnehezítette, hogy a levéltári források kutatása a Tismăneanu-jelentés közzétételéig korlátozott volt. Jelenleg újabb korlátozások állnak a fiatal kutatók előtt, és az sem elhanyagolható, hogy a fiatal történészek közül keveset érdekel ez a korszak. 

Borítókép: Serar Szabolcs


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Elindul Barcelona polgármesteri ...
Tokióban mutatják be először Pálfi ...
Mobilalkalmazással segítik a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ