Balázs
Imre József
Egy olyan szerző miatt jutok el Romainville-be, akinek a tevékenységén, életművén keresztül váratlan, ismeretlen útvonalak nyíltak számomra a magyar irodalomra, illetve mindarra, amit a gondolatok, műalkotások körforgása jelent Európa-szerte. Pán Imre neve leginkább közvetítőként bukkan fel művészettörténeti és irodalomtörténeti kézikönyvekben.
Néhány hete a kortárs világirodalom-kutatás egyik legizgalmasabb tudósának, Franco Morettinek az előadását hallgattam Szebenben a tragikus formákról és azok átalakulásairól. Moretti írásainak, előadásainak vonzereje abban rejlik, hogy erős, jól körvonalazott hipotézisekkel vág neki a kutatásainak, ellenőrizhető dolgokat, típusokat, mintázatokat keres. A típusokat észrevenni, beazonosítani, változásaikat követni – és mindezeket az emberi társadalom átalakulásaival is összekapcsolni: ez munkáinak visszatérő jellemzője.
Kovács András Ferenc váratlan halála 2023 decemberében sokakat megrázott, olyan versek bukkantak fel a közös szövegemlékezetből, amelyek hirtelen másvalamit kezdtek jelenteni. A jelentések olykor vigasztalóak voltak, a költészet gyógyító erejét, a más, hozzáférhetetlen világokhoz való hozzáférés ígéretét hordozták. Olykor viszont vallomásnak tűntek arról, hogy az egészben, egésznek látás célkitűzése mennyire nehéz, mennyire hiábavaló.
December elején egy erős nemzetközi részvételű humán tudományi kongresszusra utaztam Varsóba. A humán tudományok társadalomra és identitásra gyakorolt hatása ennek az – Varsói Egyetem által szervezett – eseménysorozatnak a legfontosabb fókusza, az idei megközelítések pedig az evolúció és revolúció, vagyis a fejlődés és forradalom fogalompárosára épültek.