Strandolni jó, főleg a nyári kánikulában, és az archív képek láttán még inkább eszünkbe jut a magyar könnyűzenei sláger az 1960-as évekből, „A pancsoló kisgyerek”… Mert „az ember strandra jár, mert ragyog az idő”, „ottan annyira szép és jó”, „és van homokozó, és labdázni lehet” … Ugyan a kolozsvári és környéki strandok már teljesen más képet mutatnak, meg bambi se kapható, de más szénsavas üdítőital minden bizonnyal van – a strand akkor is „annyira szép és jó”.

Ilyenkor decemberben, év végén mintha többet emlékeznénk – régi ünnepekre, gyerekkorra, valamikori eseményekre, no meg persze a télre is. Gyakran emlegetjük, bezzeg annakidején milyen nagy telek voltak, hideg és zúzmara, sok hó, lehetett szánkózni, a befagyott tavon korcsolyázni, hógolyózni… A havazás főleg ilyenkor ötlik fel emlékezetünkben, amikor már december végét írunk, és tavasziasan lágy, kellemes az idő, s a kertekben már szépen nő a hóvirág… A Minerva fotógyűjteményéből válogattunk néhány régi képet (az 1970-1980-as évekből), hogy idézzük hát fel az igazi teleket.

Negyven, ötven évvel ezelőtt is népszerű volt a kerékpározás, akárcsak mint most – de persze a körülmények és lehetőségek teljesen mások voltak.

Március 8-ra válogattunk egy csokorra valót a Minerva archívum fényképeiből, amelyeken nők jelennek meg.

Mész a gyárba? – hallottuk sokszor a kérdést utcán, beszélgetések kísérőjeként. Na meg az üzem is elterjedt volt, sokan voltak üzemi, de mégis még többen gyári munkások. Kolozsváron – talán sokan emlékeznek még rá – számos gyár működött, több ezer embernek jelentett munkahelyet, szakmát, érvényesülést, megélhetést. A munkakörülmények természetesen eltérőek és változatosak voltak, hiszen függött a szolgáltatástól, termék előállítástól, gyártástól, műszaki fejlettségtől, és még sorolhatnánk. Minden bizonnyal sokan nem sírják vissza az akkori körülményeket…

Igen, boltba hívjuk olvasóinkat, de nem valamelyik csillogó-villogó plázába, shopping centerbe, mallba – hanem vissza a régi Kolozsvárra, a hetvenes és nyolcvanas évekbe. Amikor szinte minimalista stílusban (ez ismét kezd divattá válni, de teljesen más elgondolásból és módon) alig volt választék áruból, termékekből az üzletek polcain. Nem ismertük sem a sokat, sem a sokfélét.

Túlságosan visszamenni az időben nem szándékozunk: a mai hivatalos nevén Vitéz Mihály/Mihai Viteazul tér a kolozsváriaknak továbbra is Széchenyi tér – ezzel a megnevezéssel szerepel a 19. század második felétől (azelőtt baromtér) az első világháború utánig és a második vilgáháborúban (a két világháború között és a második után pedig Mihai Viteazul maradt a tér neve).

Szokatlanul enyhe volt az idei tél, nálunk legalábbis. Az időnkénti lehűlés hamar átváltott felmelegedésbe, a havazás is csak emlékeztetett, hogy a téli hónapokban illene előfordulnia. Kíváncsiak voltunk, milyen téli fényképeket találunk a Minerva fotóarchívumában. Íme, néhány, jóval 1989 előttről.

„Jön immár az ismerős/ Szél lábú deres ősz./ Sepreget, kotorász,/ Meg-megáll, lombot ráz”… idézhetnénk Kányádi Sándor megragadó hangulatú versének (Jön az ősz) első szakaszát: hiszen ismerősként ismét itt az ősz idén is, mint annyiszor az elmúlt években, évtizedekben.

Az 1989 előtti politikai rendszerben sokkal fontosabb szerepet töltött be május 1-je, majd a rákövetkező nap, amely az Ifjúság Napjaként alkalmat adott a fel- és kivonulásra. Mára ez utóbbiról tudomást sem veszünk, a munka ünnepét pedig szintén átértelmezve “üljük meg”. Nincsenek díszrendezvények, nem megy végig a városon magas rangú politikai vezető, akinek bizonyítani kellene. Helyette elvonulunk: hosszú hétvégére egy nyugati országba, vagy a hegyekbe, esetleg a közeli erdőbe. De az is lehet, hogy nem megyünk sehova, csak élvezzük a szabadnapot.

A divatra meghatározást írni nem a legegyszerűbb feladat, általánosan a ruhák stílusának változásában fejeződik ki, amelyet bizonyos időben és bizonyos helyen az emberek hordanak. Egyszerre hozzák létre a divattervezők és az utca embere, kreatív megnyilvánulás és termék, művészet és üzlet. A ruhák, az öltözködés kifejezi a társadalmi hovatartozást, a kulturális hátteret, életmódbeli választásokat és az önkifejezésnek is fontos eszköze.