Ma már szinte kikopott a szóhasználatunkból a gyár vagy gyári munkás, a mesterember, a szaki. Legtöbben hivatalba járnak, meg irodába, vagy a céghez, illetve multinál dolgoznak. De nem csak a szó kopott el, hanem a gyárépületek is csupán romhalmazok, már ahol egyáltalán maradt valami a régi épületekből. Kolozsváron például az egykori dohánygyár hatalmas, erős, szép épületeire (1860-ban épült a tágas telken a város első és legnagyobb gyára, 1882-ben itt tört ki az első kolozsvári sztrájk, és 1890-re építették fel a Magyar utcára néző, sárga téglaborítású emeletes épületet, amelyben aztán a szocializmus éveiben és a rendszerváltás után is jó ideig a kötöttárugyár működött) már semmi nem emlékeztet, helyén téridegen üvegkolosszus éktelenkedik… Szerencsés példa is akad: a “Libertatea” volt bútorgyárat jó ízléssel modern irodaházzá alakították, és ezzel rangos díjat is kiérdemeltek a fejlesztők.
Romániában egyébként 1898 végén több mint 1250 állami gyár, vállalat működött, többek között élelmiszeripari és mezőgazdasági vállalatok, villamossenergia termelő üzemek, bányakitermelő vállalatok, stb. Kolozsváron is volt gépipari és bányaipari vállalat, tűzállóanyag-gyár, villamossági elosztó vállalat, és sorolhatnánk.
Fotóriportunk egy rövid válogatás a Minerva fotóarchívumából.
