románia

Románia számára ez az egész európai uniós integráció olyan, akár a délibáb: mikor már azt hiszed, hogy elérhető közelségbe kerül, tovatűnik – fogalmazta meg inkább rezignáltan, mint ironikusan a többsebességű Európáról vízionáló Fehér Könyvről véleményét gazdasági elemzőink egyike. Az unió kemény magjához tartozó országok félreérthetetlen jelét adták szándékuknak: zárják soraikat. Amennyiben erre valóban sor kerül, a „magországok” – Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország – olyan exkluzív csoportot hoznak létre az EU-n belül, ahonnan Románia, az unió egyik legszegényebb országa értelemszerűen kimarad.

Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy híres egyetemi professzor leszek, aki az ókori történelmet fogja oktatni az egyik egyetemen. Azt is elképzeltem, hogy a sok titulus között, ami az öreg professzoroknak ugyebár jár, ott lesz az akadémikus is. Azóta a naivitás felhőiből a tudományos élet csínytevései felébresztettek, kicsit felnőttem, elkezdtem enyhén őszülni és rájöttem, hogy elég nagy az esélyem, hogy soha nem leszek akadémikus – és most már nem is akarok az lenni. Olyanokkal kellene ugyanis egy bársonyszéken osztozni, akik jelenleg Romániában a legsötétebb idők nacionalizmusának retorikáját és konzervativizmusát ontják elénk az ország felébredésének és naiv vágyálmainak legélesebb pillanatában.

Mármint az igazságé. Mostanában. Mátyás után szabadon.. mondjuk azt is, hogy ügy. Ügyünk-e a megfelelő szolgáltatás. Ha mégis, jó belekalkulálni, hogy míg a penészes paszulyos koszticakonzervért lehet azonnal tárcsázni a fogyasztóvédelem mindenütt látható helyen feltüntetett számát, az igazság szervizelése, vagy szervírozása esetén a telefonszám jóval bonyolultabb és Strassbourgban csörög, de lehet, hogy évekbe telik, míg fölveszik.

A YouGov nevű nemzetközi politikai szervezet és David Sanders az Essex-i Egyetem professzora által készített felmérése szerint Románia lakosságának 82% támogatja az autoriter populizmust, amellyel a felmérésben szereplő 12 európai állam (Litvánia, Németország, Spanyolország, Svédország, Olaszország, Nagy-Britannia, Dánia, Finnország, Hollandia, Franciaország, Lengyelország, Románia) élvonalába került. A globalizáció válságának korában és a nemzetközi sajtó által egy kategóriába sorolt populista politikusok (D. Trump, N. Farage, M. Le Pen, N. Hofer) felemelkedésének idején ez aligha kellene meglepő legyen. Mégis ez az arány olyannyira mély félelemről tanúskodik, amellyel érdemes kicsit közelebbről is foglalkozni.