Véget ért a Zenei Ősz – hegedűvarázs, humoros sziporkák, ünnepi lelkület

Véget ért a Zenei Ősz – hegedűvarázs, humoros sziporkák, ünnepi lelkület
Ünnepi hangulatú hangversennyel zárult az idei Kolozsvári Zenei Ősz fesztivál. Jó érzéssel töltött el, hogy az Egyetemiek Háza koncertterme zsúfolásig megtelt, de nem volt ebben semmi különös, ugyanis a már régebbről ismert Roman Kim zseniális hegedűvirtuóz és a világ legnagyobb pódiumain vezénylő Gilbert Varga karmester – a nagy hírű Varga Tibor hegedűművész fia – biztos sikert ígért. És hogy a koncert valóban fergeteges sikernek örvendett, az a meghirdetett vonzó műsornak és a jó formában lévő zenekarnak (is) köszönhető.

Gioachino Rossini (1792–1868) A tolvaj szarka című népszerű nyitányában az ünnepélyes induló és a zeneszerzőre oly jellemző könnyed, fülbemászó, humoros sziporkák és pezsgőn virtuóz karakterek váltakoznak. Rossini zseniális hangszereléseiben mindig kiváló hangszerszólókat használt, ebben a nyitányban is a virtuóz vonóskari faktúrát az ütőhangszerek erőteljes használata és a kürt-, oboa-, klarinét-, fuvola-, piccolo- és fagottszólók tették színessé. Gilbert Varga könnyed eleganciával a nyitány csillogó virtuozitását, megmosolyogtató humorát, ragyogóan színes hangulatváltozásait hangsúlyozta a zenekarral.

Gilbert Varga karmester

Niccolò Paganini (1782–1840) a 19. század leghíresebb hegedűvirtuóza, akiről „boszorkányos”, „sátáni” technikája miatt azt tartották, hogy az ördöggel cimborál. Nem csoda tehát, hogy 1. D-dúr hegedűversenyében (op. 6.) a virtuóz hegedű mindvégig „főszereplő”, a zenekar a szó szoros értelmében a szólóhegedű alárendeltje. Roman Kim a virtuozitástól csillogó Paganini-hegedűverseny legmerészebb, legigazibb, legtökéletesebb tolmácsolója. Magabiztos, bravúros, „boszorkányos” előadásában mintha nem is a húrokon játszana, hanem valami felső erő vezérelné ujjait a húrok fölött, a legtechnikásabb pillanatokban is pillekönnyen. Mégis, minden virtuóz bravúr mellett előadásában semmi sem történik a dallam rovására, hiszen lírai vénája is igen kifinomult. Bársonyosan meleg tónusát, érzékeny, bensőséges zenés vallomásait, az általa kitalált „csodaszemüveg” talán még szebbé varázsolja, hogy „éneklő” hegedűjén a versenymű gyönyörű dallamai gyógyírként simogathassák a hallgatók lelkét. Színekben és hangulatokban gazdag tolmácsolását nemcsak a közönség, hanem a mindvégig profin kísérő zenekar is ovációval ünnepelte. Roman Kim köszönetként a bonyolult technikai fogásokkal teletűzdelt God Save the King témára komponált Paganini-variációkat szólaltatta meg. Előadása alatt a csodálat és elismerés csendje uralkodott a teremben ülők és a zenészek között egyaránt, a darab végeztével pedig újból elsöprő erővel zúgott fel a taps és az üdvrivalgás.

Roman Kim hegedűművész

Giuseppe Martucci (1856–1909) Notturno op. 70. No. 1. című zenekari darabjának bensőséges, hosszan ívelő, ringató-szárnyaló szép melódiájú frázisai Mahler érzékeny lírizmusára emlékeztettek. Martucci romantikus éjjeli zenéje éteri finomságú álommuzsika, gyöngéd poézise holdvilágos éjszaka nyugalmát, léleksimogató békéjét sugározza. Gilbert Varga költői érzékenységgel késztette éjjeli álmodozásra a zenekart, kiemelt figyelemmel kísérve a cselló- és klarinétszólók szépségét.

A Róma kútjai (1916) és Róma fenyői (1924) után a Római ünnepek című szimfonikus költemény Ottorino Respighi (1879–1936) Római triptichonjának (1926-1928) harmadik, azaz utolsó és egyben leghosszabb és legritkábban játszott zenekari darabja. A szimfonikus költemény ünnepi trombitaszó-felhívással kezdődik és négy tételre tagolódik, amelyek egymást követő képekben mesélnek az ókori Róma barbár ünnepi játékairól, cirkuszi sokadalomról és Nero dicsőítéséről, mártírok énekéről és keresztény zarándoklatokról, októberi kastélyünnepekről, vadászatról, lovaglásról, szerelemről, vízkereszt éjszakájáról, hangulatos népi mulatságról. Bár minden rész mélyén ott lappang a belső nyugtalanság, a csúfondáros parasztdalok, a vidám népi táncritmusok, az olasz életérzést sugárzó mandolinszóló és a kintornász hangja fokozatosan oldja a feszültségeket, és a felpörgetett finálé már nem más, mint a nép ünnepi lelkületének felfokozott eufóriája. Hatalmas erőket megmozgató nagyzenekari mű! Gilbert Varga energikus, rendkívül kifejező, minden apró részletre figyelő precíz dirigálásával, belülről áradó energiájával sodorta magával a zenekart a megérdemelt siker felé.

Pillanat a Zenei Ősz zárókoncertjéből

Emlékezetes, szép este volt! Gilbert Varga drámai erőket és lírai szépségeket megmozgató vezényletével Rossini humoros sziporkái, Roman Kim hegedűvarázsa, Martucci éjjeli álomzenéje és Respighi ünnepi lelkületű szimfonikus költeménye fergeteges sikert aratott. A csúcsformában lévő zenekar méltón intett búcsút az idei rendezvénysorozatnak, tudván, hogy a Kolozsvári Zenei Őszök hagyományát őrizni és ápolni nemcsak kell, de kötelesség!

Borítókép: A zenekar fergeteges sikert aratott Gilbert Varga drámai erőket és lírai szépségeket megmozgató vezényletével. Fotók: Bogdan Meseșan