Válságból álságba, vagy fordítva?

Válságból álságba, vagy fordítva?
Nehéz a lelátóról belátni a pálya mögé, vagy a nézőtérről megtudni a kulissza történéseit. És nem segítenek a tájékozódásban vagy tisztánlátásban a médiában elhangzottak sem, hiszen azok is mindazt tükrözik, illetve közlik, amit és ahogyan adott (köz)szereplők a közvélemény formálására és befolyásolására – de legkevésbé tisztánlátására – elmondanak, sokszor valóságalap nélkül, és gyakran indulattól (ellenséges, idegengyűlölő) telítve. Mert ha másra nem is, arra a mi szempontunkból minden bizonnyal jó (tényfeltáró) volt ez a teátrális kormányválság, hogy a román politikusok (meg mindenféle médiaelemző, idézőjeles szakértő és sajtómunkás) álságát ismét felszínre hozza. Nehogy kényelmesen magabiztosakká váljunk és megfeledkezzünk róla: a román politikusoknak (és talán még a többségi szavazók többségének is) a romániai magyarok jogkövetelései továbbra is támadást jelentenek a többségre és egységes nemzetállamra nézve, továbbra is úgy tekintenek elvárásainkra, hogy azok nem illeszkednek az általános emberi jogok körébe, hanem a többséget megrövidítő jogtalan és igazságtalan követelések.

Nem is tudom, végül örvendeni vagy szomorkodni kellene azon, hogy a bizalmatlansági indítvány megszavazása előtti tárgyalások az RMDSZ-szel ilyen látványos-mutatványos románkodást váltottak ki a hon atyáiból, hogy nemzetiszín szalaggal meg népviselettel „defiláltak” és igyekeztek igazolni hovatartozásukat, nem beszélve ugye számos politikus magyarellenes retorikájáról. Szomorkodni – mert továbbra is itt tartunk, hogy a magyarellenesség bizonyul vagy azt hiszik igazi jó hazafiasságnak. Örvendeni – mert továbbra is tényező, még ha időnként riogatás formájában is, a magyarság a hazai politikában.

Ami végül a bizalmatlansági indítvány megszavazását illeti: ment minden a papírforma szerint. Kicsit merész elmélet volt azt hinni, hogy Sorin Grindeanu (most már csak volt miniszterelnök) mögött majd bátran felsorakoznak Liviu Dragnea PSD elnök ellenfelei. Ehhez Grindeanu még túlságosan szürke, jelentéktelen politikus, akinek egyrészt nem is volt alkalma kinőni az árnyékból ez alatt a félév alatt, másrészt már kezdettől nem szánt neki a párt nagy önállóságot, egyéniséget. Igazából főleg mostantól keltette fel a (köz)figyelmet azzal, hogy szófogadatlanul visszafeleselt és ellenkezett pártjával, amikor úgymond elszámoltatták, felmérték a kormány teljesítményét. Ami egyébként valóban szokatlan, újszerű volt, hogy ilyen rövid idő elteltével a választások után, a kormányt alakító párt elemezze és kiértékelje politikusainak munkáját. És ami még furcsább, hogy elégedetlen is legyen mondhatni önmagával szemben. Ez azonban nem annyira az alázatos szolgálat, munkavégzés, komolyan politizálás jele, hanem talán inkább annak a szándéka, amiről a sajtó is írt korábban, és amit Dragnea is hangoztatott a szerdai szavazás előtt: szétválasztani a politikát és a titkosszolgálatot.  Felmerült ugyanis, hogy Grindeanu a SRI embere lenne, és inkább a „szolgálatnak”, a hírszerzésnek drukkol, semmint saját pártjának. Dragnea pedig tegnap arról beszélt, hogy azért vádolják önkényességgel, mert szét akarja választani a politikát és a „szolgálatot”. Majd megemlítette, hogy hétfőn és kedden a PSD ügyvezető elnökét és a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) ellenőrző parlamenti bizottság elnökét úgymond tanúként behívták a Korrupcióellenes Ügyészségre (DNA), és mindez szerinte nem véletlen. Azt is hangoztatta, hogy a vezetése alatt a PSD semmilyen „földalatti szövetségre” nem lesz hajlandó. 

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!