Ünnepi üzenetek

Ünnepi üzenetek
Minden ünnepnek megvan a maga hangulata. A nemzeti ünnepek, noha a múltról szólnak, valójában többet árulnak el a jelenről és a közeljövőről. A szónoklatokból, a résztvevőkből, a díjazásokból, az üzenetekből fény derül azokra a politikai hangsúlyokra, amelyek lehetővé teszik a figyelmes szemlélőnek, hogy megértse, milyen az éppen uralkodó közhangulat egy társadalomban. Ez nem román vagy magyar jellegzetesség, hanem általános jelenség. A politikusok - bár sokat hivatkoznak ilyenkor a történelemre -, az ünnepi szónoklatokban előforduló történelmi panelek valójában pusztán a díszlet szerepét töltik be, a nemzeti érzelemre apellálnak azért, hogy elősegítsék az éppen aktuális politikai üzenet célba juttatását.

Az idei december 1-jei román nemzeti ünnep is ilyen volt, amely nagyvonalakban a megszokott keretek között zajlott. Gyulafehérváron azonban érezhetően több politikus volt jelen, a szónoklatokban pedig gyakori utalás történt a jövő esztendőre, amikor négy választás is lesz Romániában. Már választási kampányban vagyunk, így az idei nemzeti ünnep is ennek fényében zajlott. Elkészült egy felmérés, amely megerősítette, hogy a románok nemzeti, hazafias érzelme erősödött az elmúlt tíz évben. Az INSCOP közvélemény-kutatása szerint 12 százalékkal nőtt azok aránya, akik büszkék románságukra, és három százalékkal csökkent azoké, akik december elseje helyett egy másik jeles napot választanának nemzeti ünnepnek, lehetőleg olyan évszakban, amikor barátságosabb az időjárás.

A nemzeti, hazafias érzelem önmagában nem rossz, de kérdés, hogy ez a növekedés minek tudható be, mi váltotta ki, és hogyan nyilvánul meg. A duzzadó hazafias érzelmeket értelmesen, kreatívan is fel lehet használni, de könnyen a szélsőségekbe is átcsaphatnak, hiszen érzelmekről lévén szó, nagyon könnyen át lehet vezetni a termékeny és hasznos talajról a szélsőség pusztító területére. Nehéz meghatározni, konkrét megnyilvánulási formába önteni, ezért a nemzeti büszkeség sokféle formában nyilvánulhat meg.

Az elmúlt években kétségtelenül érezhető Romániában is a szélsőséges nemzeti-nacionalista vonal megerősödése, amit a közvélemény-kutatások eredményei is igazolnak. Ezekből tudjuk, hogy az irányzat támogatottsága 25 százalék körül mozog. Az, ami 2020-ban csak egy futó kalandnak tűnt - egyesek viccnek tekintették a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamentbe jutását -, mára már komoly veszéllyé terebélyesedett. Ennek fontosságát sokan még nem érzékelik, vagy nem hajlandók komolyan venni. Elhessegetik azzal, hogy majd lesz valahogy, hiszen sokszor riogattak már bennünket. Viszont most mégis egy szokatlan jelenségről beszélünk, legutóbb ugyanis csaknem huszonöt évvel ezelőtt volt ilyen nagy támogatottsága a szélsőséges nacionalizmusnak. Az 1990-es évek végére és a 2000-es évek elejére sokan nem emlékezhetnek a fiatalabbak közül, de azok emlékei is megkophattak, akik átélték ezt az időszakot, ugyanis csaknem negyed évszázados távlatról beszélünk.

Márpedig 25 esztendő igen hosszú idő, bőven elegendő ahhoz, hogy megszépüljenek az emlékek és a rosszra ne emlékezzünk. Akkor fordult elő, hogy az elnökválasztás második fordulójában kényszerből Ion Iliescura kellett szavazni, hogy megálljt parancsoljon a társadalom józanabbik része a szélsőségességnek. Hasonló helyzet alakulhat ki egy év múlva, amikor az AUR elnökjelöltje könnyedén bejuthat az elnökválasztás második fordulójába. Jelenleg ez a forgatókönyv tűnik legvalószínűbbnek, és a nagy kérdés csak az, hogy ki lesz az ellenfele. Kevésbé valószínű, hogy az AUR kormányozhat is, de már az előbbi forgatókönyv is komoly, előre nem látható veszélyeket rejteget. Magában hordozza annak kockázatát, hogy a román politika átalakul, és a megengedőbb, kisebbségbarátabb útról letérve fordulatot vesz a nacionalistább irányba. Nem muszáj ezt az AUR végrehajtsa, elég, ha a többi párt igazodik a nacionalisták által diktált irányvonalhoz, és ezzel átalakíthatják közvetett módon is a teljes román kisebbségpolitikát, ugyanakkor hazánk EU-párti és észak-atlanti elköteleződése is megkérdőjeleződhet.

Ha a pártpreferenciákról szóló és a december 1-je alkalmából a hazafias érzelmekről közzétett felmérések között felfedezhető némi összefüggés, - márpedig könnyen előfordulhat, hogy igen - akkor egyértelmű, hogy nem valami pozitív, kreatív hazafisági érzelmek tobzódásáról, hanem a szélsőségesség nyers megnyilvánulásáról van szó, és ezek az érzelmek az AUR szavazótáborát erősítik, oda csatornázhatók be legkönnyebben. A járvány és a szomszédban zajló háború mind hozzájárult ahhoz, hogy a szélsőséges nézetek elterjedjenek. S hogy mennyire megizmosodtak, az jól látszik abból is, hogy George Simion magas rangú ortodox egyházi kitüntetést kapott Szent András napja alkalmából, egy nappal a román nemzeti ünnep előtt. Már 2020-ban is sejteni lehetett, hogy az AUR mögött jócskán ortodox egyházi támogatás is van.

Ilyen kilátások mellett nehéz évre számíthatunk 2024-ben, a román pártok minden bizonnyal a megszokottnál nagyobb mértékben fognak mozgósítani, hiszen számukra óriási a tét: négy rend választás következik, ami a közigazgatás minden szintjére kihat és befolyásolja a következő négy, de inkább nyolc-tíz év alakulását. A legnagyobb téttel az elnökválasztás bír a román pártok számára, és ennek érdekében mindent elkövetnek, hogy már az EP-választást sikeresen abszolválják, hiszen aki jó lendülettel veszi az első országos megmérettetést, az vélhetően a parlamenti és az elnökválasztáson is jól fog szerepelni. Mindez azt vetíti előre, hogy magas lesz a választásokon a részvétel, ami igen nagy veszélyt jelent a magyar érdekképviseletre, mivel a magyarok körében már egy ideje lanyhább a szavazási kedv, mint a többségi lakosságban. Nagyon nehéz lesz teljesíteni az 5 százalékos bejutási küszöböt, márpedig ez létfontosságú a romániai magyarság számára, ha nem akarja lenullázni magát politikai közösségként és veszni hagyni mindazt, amit az elmúlt csaknem 34 évben sikerült kiépíteni.

Jó lenne, ha idejében tanulnánk a Felvidéken történtekből, és nem áltatnánk magunkat azzal, hogy a lennullázásból lehet építkezni. Felvidéken is biztos sokan gondolták úgy, hogy majd az alapoktól könnyebben újra lehet kezdeni. Csakhogy ez nem olyan, mint egy ház megépítése, amit adott esetben új alapokra könnyebb felhúzni. A társadalomépítésnek ennél sokkal finomabb mechanizmusai vannak, és a történelem nem egyszer bizonyította, hogy a közösségi-politikai értelemben összeomlott társadalmak soha többet nem találnak önmagukra.

Képünk illusztráció - Forrás: Wikipédia