Túlzsúfolt lakásokban él, mégis elégedett a hazai lakosság

Kicsi, sötét, vizes, beázik, de legalább saját...

Túlzsúfolt lakásokban él, mégis elégedett a hazai lakosság
Sok jó ember kicsi helyen is elfér – tartja a mondás. De mi van akkor, ha együtt is kell élniük, éveken keresztül? Nos, úgy tűnik, akkor sincs nagy baj: az Eurostat felmérése szerint ugyan a romániai lakosság közel fele – e tekintetben nálunk a legrosszabb a helyzet az Európai Unióban – túlzsúfolt otthonokban él, mégis 90 százaléka elégedett a lakhatási körülményeivel. Pedig azontúl, hogy kicsi a lakás a családta­gok számához képest, további kellemetlenségekkel is szembe kell nézniük a romániaiaknak: van, ahol a falak vizesek vagy szivárog a tetőszerkezet, van, ahol nem elég világos a lakás, de olyan is, ahol az ablakkeretek, ajtók vagy éppen a padló már elkorhadt. A lakhatási körülmények nyilván egyenesen arányosak a pénzügyi lehetőségekkel, mégis, mintegy paradoxonként, Romániában a legmagasabb azoknak a személyeknek a száma, akik saját tulajdonú lakásban élnek. Mondhatni: kicsi, sötét, vizes, de legalább a miénk...

A román állampolgárok az Európai Unió legzsúfoltabb otthonaiban élnek: 45,8%-os a túlzsúfoltság, szemben az európai 17%-os átlaggal (Eurostat, 2019). A „Fenntartható Románia” projekt keretében készült, nemrég közzétett közvélemény-kutatás adatai szerint azonban a válaszadók 90%-a elégedett otthonával, és 84%-uk szerint elegendő hely van otthonukban – derül ki a kormány Fenntartható Fejlődésért Igazgatóságának közleményéből.

Az Eurostat úgy ítéli meg, hogy egy személy túlzsúfolt háztartásban él, ha az épületben nincs legalább egy szoba az egész háztartás számára, továbbá nincs külön szoba egy párnak, minden egyes 18 éven felüli személy számára, valamint két azonos nemű tinédzser számára (12–17 év között), minden különböző nemű serdülő és 12 év alatti gyermekpár számára. Például a kétszobás lakást, amelyben egy pár és egy gyermek él, túlzsúfoltnak tekintik.

A megkérdezettek 87%-a azt állítja, hogy a ház, amelyben lakik, személyes tulajdon és nem jelzáloggal terhelt, ami megerősíti azt a tényt, hogy a romániai lakosok nagy arányban a saját otthonuk tulajdonosai: az Eurostat (2020) szerint – a jelzáloghiteleseket is beszámítva – a lakosság közel 96%-a él saját tulajdonú házban, ezzel Magyarországot megelőzve (92%) első Európában.

A felmérésből az is kiderül, hogy a polgárok általában biztonságosnak tartják a személyes tulajdonú lakásokat. 83%-uk szerint az otthonuk biztonságos az esetleges katasztrófákkal, szélsőséges időjárási jelenségekkel (árvizek, heves esőzések, heves havazások, lavinák) szemben. Ráadásul 79%-uk szerint az otthonuk földrengés esetén is biztonságos.

A válaszadók 13%-a szerint a ház, amelyben laknak, nedves, 10%-a szerint a tető szivárog, 9%-uk szerint a házban nincs elég fény, 6%-uk pedig korhadt ablakú, ajtajú vagy padlójú házban él. Hogy ezek a problémák esetleg egyszerre állnak fent, arra nincs adat, de így is egyértelmű, hogy sokan nemcsak túlzsúfoltan, hanem ráadásul nem a legjobb körülmények között élnek, s miután egyes gondok orvosolhatóak lennének, a statisztikák azt mutatják, hogy nincs pénz jobbra, szebbre, azaz tatarozásra vagy éppen új lakásra sem. Pedig az Eurostat nemrég közzétett adatsora szerint az elmúlt 10-11 évben nem is drágultak túl sokat Romániában a lakások: miközben Észtországban, Luxemburgban és Magyarországon a lakásárak megduplázódtak, nálunk mindössze 10%-os a növekedés, míg a lakbérek nagyjából 20%-kal lettek magasabbak – az európai átlag 34, illetve 16 százalék.

Az ingatlanpiacot nehéz központosítottan elemezni

Ha a kolozsvári ingatlanárakra gondolunk, akkor laikusként is megkérdőjelezzük a fentebbi 10%-os lakásár-emelkedést. Bónis Endre ingatlanügyi szakember, a Reform Ingatlanközvetítő Iroda vezetője szerint Kolozsvár egyedi eset, és az ország nagy részére az jellemző, hogy az ingatlanokat csak áron alul lehet értékesíteni. A kolozsvári ingatlanárak teljesen eltérnek még a régió áralakulásától is, ugyanakkor az ingatlanárak emelkedését nem követte azonos arányban a bérpiac alakulása, sőt adott esetben akár csökkenést is észleltünk – magyarázta.

– A romániai ingatlanpiacot, és általában az ingatlanpiacot nagyon nehéz egységben és központosítottan elemezni. Nagyon nehézkesen lehet értelmezni az ingatlanár-nyilvántartásokat: az ország nagy részében csak technikai áron vagy alatta lehet értékesíteni, gyakorlatilag a hozzá szükséges építkezési anyag ára alatt lehetett csak megválni egy-egy ingatlantól. Ez a jelenség nemcsak a kiüresedett falvakra, községekre, hanem nagyvárosokra és megyeszékhelyekre is sok esetben érvényes. A kolozsvári ingatlanárak teljesen eltérnek a régió áralakulásától. Kérdés ugyanakkor, hogy mennyire vallják be őszintén az emberek a valós tranzakció értékét. Ez a tényező is jócskán hozzájárulhat a statisztikai eredmények elferdítéséhez. Az a tapasztalatom, nem hiteles az az elemzés sem, amely megállapítja, hogy az utóbbi két hónapban 2%-ot emelkedett a piaci ár. Valóban vannak ciklusok: ezeket érdemes követni, de igazából szerintem csak az tudja értelmezni és józanul kezelni az árak mozgását, aki nap mint nap ezzel foglalkozik, folyamatosan információkat gyűjt a kínálatról és a lezárt tranzakcióról. Amennyiben bárki az adott ingatlanra pontos ármeghatározást szeretne készíteni, ajánlott, hogy szakemberhez forduljon. Sajnos, nincs semmilyen ingatlanár-nyilvántartási rendszer, nem is lehetséges, ugyanis minden ingatlannak „lelke” van, és apró részleteiben változik, borul minden séma – nyilatkozta a Szabadságnak Bónis Endre ingatlanügyi szakember. – Sajnos, a jelenlegi pandémiahelyzet és gazdasági kilátástalanság nem engedi, hogy körültekintően tervezhessen bárki közép- és hosszú távon. Valószínűleg azért nem csökkennek az árak, mert a múlt mindig igazolta, hogy hosszú távon biztonságos és jó befektetés az ingatlan – összegzett.