A miniszter bejegyzésében megadott hivatkozásra kattintva meg is tekinthető az egyik jóváhagyott testnevelési tankönyv, amely hat fejezetből áll. Az első a motorikus tevékenységek megszervezéséről, a második a harmonikus testi fejlődésről, a harmadik pedig a motorikus képességekről szól. A negyedik fejezet a különféle sportágakat taglalja, míg az ötödikben a személyi higiéniáról tanulhatnak a diákok, a hatodik fejezet a magatartásokról szól.
„Mikor először elolvastam a hírt, a kacagógörcs után az jutott eszembe, hogy nekünk tökéletes oktatási rendszerünk van, ezen belül a testnevelés már csak ilyen diszkrét finomításokra szorul. Sajnálom, hogy engem nem kérdeztek meg, mert ajánlhattam volna, hogy a fehér trikókra mosható festékkel lehessen rajzolni egy-egy játék közben, sőt, énekelni is lehet, főleg hazafias indulókat, ha lehet, akkor a nagyvezérekről. Így már elérjük az interdiszciplinaritást is, és az ötödikesek legnagyobb problémáit is megoldottuk. Komolyra fordítva a szót, az oktatási rendszerünk több sebből vérzik, ezeket megszámolni sem lehet, és a miniszter úr testnevelés tankönyvre költ. Hogy legyen leírva a tíz-tizenegy évesek számára, hogyan kell sorba állni, hogyan kell szaladni. Nem lenne egyszerűbb megmutatni? Talán épp tornaórán? A miniszter úr hivatkozása is tökéletes, kiemelném: zenéből is van tankönyv. Probléma megoldva, összehasonlítjuk az éneklést a testneveléssel. Ezután úgy érzem, minden gondolat fölösleges. Akár a testnevelő képzést is megszüntethetné, hiszen a zenetanárok is taníthatnak, immáron testnevelés tankönyvből.
És visszatérnék az alapvető problémára: a testnevelés célja a mozgáskészség fejlesztése, a motoros képességek elsajátítása, a személyiségfejlesztés, az egészségtudatos szokások megszerzése. Erre kellene törekedni már óvodás kortól. Megteremteni a feltételeket a mindennapi szervezett mozgásra, az oktatási rendszer keretében, függetlenül attól, hogy ez óvoda, elemi, középiskola vagy egyetem. A diákok egyik legnagyobb gondja a szorongás, félelem, ezért inkább felmentést szereznek a szülők. Ez ellen mit teszünk? Az, hogy milyenek a feltételek, mekkora a tornaterem és az udvar, hány négyzetméter jut egy gyermekre – talán nem is érdemes felelni. Nagyvárosokban akár két-három osztály is egyszerre kellene sportoljon, számos faluban még sporttermet (és szakvégzettséggel rendelkező testnevelőt) sem láttak.
A testnevelés óraszámának növelése kötelező lenne egy egészségesebb társadalom nevelése érdekében. Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano. Azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen – írta Iuvenalis, amikor a római ostoba imádságokkal és kérésekkel fordultak isteneikhez. Lehet, hogy csak én látom a párhuzamot. Talán sokkal helyénvalóbb lenne olyan segédanyagokat elkészíteni az óvónők, tanítók és testnevelők számára, amely segítséget nyújthatnak a “sport-órák” lebonyolításához. Támogatni a tömegsportot, támogatni az egyetemi sportéletet – és itt nem a versenysportra gondolok. Úszást, labdajátékokat, táncot tanítani szervezett keretek között, hogy erre ne a szülők költsenek. A rendszer biztosítson szakembereket és feltételeket, hogy gyermekeink a sport szeretetével, az ellenfél tiszteletével, egészségük ápolásának tudatával nőjenek fel, tanuljanak meg veszíteni, tisztességesen nyerni és szabadidejüket minél több mozgással eltölteni. Legyenek erősek és egészségesek!” – nyilatkozta lapunknak Killyéni.
