7. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
A beszélgetésből az is kiderült, hogy Térey azon emberek közé tartozik, „akiknek a libidóját nem hergeli különösképpen a politika, a közéleti szereplés pedig végképp nem”, hiába „címkézték már fel” szélsőjobbos vagy szélsőbalos közéleti költőnek. Természetesen vannak olyan események, amelyek véleménynyilvánításra késztetik, de szerinte a költészetnek nincs hatása a politikára: „A reflexiókat valamilyen műfajban össze kell foglalni, drámában vagy regényben, a költészet ebben elvérzik”. Prieger Zsolt úgy vélte, Térey távolságot tart az aktualitástól, a „flamand–vallon háborúban egy igazi belga”.
Drámaíró tevékenységéről Térey elmondta, először a karaktereket építi fel, hisz ameddig nincs szereplő, nincs semmi más. Szereplőit általában négy-öt létező személyből gyúrja össze, majd addig formázza, míg már ismerősként tekint rájuk. Alkotásai színrevitelében nem vesz részt, hiszen, mint mondta, ő író, nem dramaturg vagy rendező. „Írok valamit, ami javaslattétel a színház felé, az aztán azt csinál vele, amit akar, jó, ha egyáltalán akar valamit” – fűzte hozzá.
A Kazamaták című műve a témaválasztás miatt „kiverte a biztosítékot”, ennek kapcsán a szerző elmondta, egyesek úgy ítélik meg, bizonyos témákkal óvatosan kell bánni, így azonban az irodalom megbúvó, biztonsági szerepet játszik. Ő viszont azt szeretné, ha katarzis, tisztánlátás lenne színpadon, papíron egyaránt, ezért harcol.
Térey János szerint a kortárs slam poetry nem költészet, értékéről lehet vitatkozni, de mindenképpen irodalomközeli tevékenység. Szerinte a slam a költészet küszöbe, úgy ítéli meg, hogy leírva nem igazán működnek, viszont előadva mozgosító erejük van.
A beszélgetés végén Térey elmondta, fiatalkori verseit azért írta újra, mert nem voltak tökéletesek. Az üzeneteken nem változtatott, csak technikailag segítette alkotásait, hogy az üzenet úgy jöjjön át, ahogy szeretné.
(Borítókép: Térey Jánossal péntek délután találkozhattak az érdeklődők. Fotó: Bethlendi Tamás)
