A Dumbrava-gerincre, a Cérna-forrás irányába indultunk február 17-én. A lakónegyedekben a tömbházak tövében, a kertekben már januártól kibújtak a hóvirágok. De az erdőben hidegebbek az éjszakák és fagyos a talaj. Éreztük, közel van a tavasz érkezése, látni akartuk az első kis virágokat, amelyek előbújnak, jelezve az új tavasz érkezését, a természet megújulását, újraébredését. Az első, amit találtunk, nem a fehér hóvirág volt, hanem a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), amely a boglárkavirágúak családjába tartozó faj. Rövid, pikkelyes gyökértörzséről bojtosan ágaznak le a vékony gyökerek. Levelei hosszú nyelűek, szeldeltek, a levélszeletek lándzsásak, szélük fűrészes. A virágtengely tavasszal fejlődik, rajta 6-8 cm átmérőjű virággal. A virágtakarót 5 csészelevél alkotja, ezek külső felülete zöldeslila, illetve ibolyáslila. A növény minden része mérgező, legelő állatoknál mérgezést okozhat. A kék kereszt jelzésen haladtunk a Cérna-forrás tisztása felé, a jelzésről letértünk jobbra az ösvényre, amely a Hideg-patak völgye felé halad, az egykori ördögfák tisztása felé. A két régi, megdőlt, gircses-görcsös fa ijesztő, ördögi profil formájú volt az erdő fái között. Már nincsenek meg, elöregedtek, szétestek, széttörtek, lassan elkorhadtak. Ezt a széltől védett kis patakvölgyet szereti a hóvirág, de természetszerető kirándulókként nem szedjük le őket, csak fényképen örökítjük meg szépségüket. Innen a Cérna-forrás felé folyattuk utunkat, majd a Papok-rétjétől a Szent János-kút felé vágtunk keresztül az erdőn, boldogan, hogy megtaláltuk az idei első hóvirágokat itt a Bükk-erdőben.
Február 24-én újabb tavaszias túrára indultunk, a Bükki házaktól a Sáros-bükkön keresztül a Feleki-tetőn haladó út felé, ott is kinyíltak már a hóvirágok. Az idő annyira enyhe és tavaszias volt, hogy elmentünk az adrenalinparkig. Abban reménykedtünk, hogy a kellemes időnek köszönhetően már kinyitott a kalandpark és ihatunk egy csésze feketekávét a bárban, hiszen hozzánk hasonlóan sokan járkáltak kint az erdőben, kihasználva a kellemes időt. Sajnos még nem volt nyitva, de a park mellett levő padokon és asztalnál kényelmesen tízóraiztunk. A gerincen haladó úton, a házak között indultunk tovább a rádióamatőrök háza felé, a Majláth-kúthoz vezető, kék sávval jelölt letérőig. A kellemes, tavaszias idő arra csábított, hogy kimenjünk az Árpád-csúcsig (833 m), amely onnan 15 percre van. Az idő tiszta volt, déli irányban a hegyek vonulatából kimagaslott a Székelykő tömbje. Csoportképet készítettünk a csúcson, majd visszafordultunk a Majláth-kút felé a kék sáv jelzésen. Az erdőnek ez a része sudár fáival a Bükk legszebb sétaútja, és a legrégebbi jelzett túraútja. Elhagyva a forrást, a fehér békával jelzett tanösvényen jutottunk le a Bükki-telep házaihoz.
Két hét múlva, március 9-én, szintén a Majláth-kút felé túráztunk, de más útvonalon. Bejártuk a régi kedvelt helyeket a Dumbrava-gerincen, a Slamovics-ház tisztását, a Brüll Emánuelről elnevezett kilátót, a Papok rétjét és a Cérna-forrást. Az elmúlt két hét látható változásokat hozott, a hóvirágok már elnyíltak, de a Brüll oldalában már ott virított a lilás leánykökörcsin. Az idő már kimondottan tavaszias volt, megjelentek a színek is a természetben. A 10-40 cm magas, lágyszárú, évelő leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) lila virága kacsingatott felénk. Hosszú és erős karógyökere száraz élőhelyein a víz utánpótlását biztosítja. Szára egyenes, felálló, levelei selymesen gyapjasak, ez védi a növényt a hideg tavaszi reggeleken. Levelei hosszú nyélen ülnek, szeldeltek. A szár csak a virágzás vége felé nyúlik meg. Kehelyszerű, halványlila virágai magányosan nyílnak a szár végén. Alul sallangos, sűrűn szőrös levelek veszik körbe. Porzói élénksárgák. A virágok borús időben gyakran bókolnak. A szél segítségével nagy távolságra jutnak el a magok. A száraz gyepek egyik legkorábban nyíló tavaszi virága. A növény méreganyaga a legelő állatoknál betegséget okozhat.
Nemsokára egyik kedvelt virágunkra, a kakasmandikóra (Erythronium dens-canis) is rábukkantunk, ez a liliomfélék családjába tartozik. Hívták még Szent György virágának, illetve kutyafoggyökérnek is, ebből ered a tudományos neve is, a denscanis. 15-25 centiméter magas, hagymagumós évelő növény. Hosszúkás lándzsás levelei 6-9 cm hosszúak, átellenesek, számuk rendszerint kettő, ritkán három. Az élénkzöld, vagy hamvas szürke leveleket szabálytalan alakú barna foltok tarkítják. Virága bókol. Élénk bíborpiros vagy rózsaszínű virágai harang alakúak, a csúcsuk lekerekített. A nyílás kezdetén előrenéznek, majd hátrahajlanak, láthatóvá válnak a virágból kiálló kékes porzók a bibével. Többfelé virított a kék színű májvirág, a vadjácint és az ibolyák.
Újabb színfolt volt a természetben a sárga, kivirágzott aranyeső (Laburnum anagyroides), amely 5-7 méter magas, felálló ágú bokor, vagy kis fa, keskeny, szabálytalan koronával. Ágai eleinte felállók, később gyakran lehajlanak. Virágai világossárgák, 15-18 milliméter szélesek, 10-20 centiméteres lecsüngő fürtökben fejlődnek. Az aranyeső napfényes erdők, sziklás és köves lejtők lakója. A napos helyeket és a száraz, meszes, tápanyagban gazdag törmeléktalajokat kedveli. A síkságoktól a hegyvidékig megtalálható.
A sombokrok mind a négy évszakban látványosak, tavasszal sárga virágaikkal, nyáron élénkzöld lombozatukkal, ősszel színes leveleikkel és termésükkel, télen vörösesbarna vesszőikkel díszítik a természetet. Kora tavasszal jelennek meg apró sárga virágai, még a lombfakadás előtt díszítik a cserje csupasz ágait. Termése piros, cseresznyére emlékeztet, szedni akkor érdemes, amikor a dér már kicsit megcsípte. C-vitaminban gazdag, lekvárnak, szörpnek kitűnő. Kivirágzott sombokrot a Brüll-kilátón láttunk, majd a Gorbó-völgy elején, az erdő szélén messziről virítottak sárga virágai.
A kellemes tavaszi napon jó volt látni a természet ébredését, reméljük, nem hoz majd a szeszélyes április fagyot vagy havazást.
