Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély 2024. februári számában.
Tizenhárom fős csapatunkkal a „La Pleşe” homokkő sziklapadokat céloztuk meg, azt a különleges formációt, amely a Danktól (Dâncu) délre eső domboldalon található, Egeres község északi határvidékén. Ha feltornásszátok lábszáraitokat a Danktól napkelet felé eső domboldalakra, szemetek elé tárul a Meszes-hegység hegyvonulata. Tiszta időben a Vlegyásza hófedte gerince is visszakacsint.
Kiskocsikkal utaztunk Ferencbányáig (Ticu Colonie), túránk kiindulópontjáig. Dank és a közeli Forgácskút (Ticu) kis középkori román falvak. Ferencbányát a 19. században telepítették be bányászokkal, akik az akkor megnyílt szénbányában dolgoztak 1966-ig, a bánya bezárásáig. Érdekesek a településnevek. A Monarchia idején betelepített bányászok Ferencbányán laktak, a magyar elnevezés azonban egyáltalán nem ad támpontot arra, hogy hol is volt ez a bánya, legfeljebb, hogy ki működtette. A román elnevezés viszont pont azt mondja el, hogy melyik falu mellett alakult ki Ferencbánya, Ticu Colonie. Hát ennyit a településekről.
Ferencbánya faluból indultunk el felfedezőtúránkra. Rövidesen feltűntek a különleges homokkő alakzatok, amelyek a Sárkányok kertjének (Almásgalgó mellett) alakzataihoz hasonlítanak, de mégis másak. Nem győztük csodálni és fényképezni a különleges képződményeket. Szerencsénk volt, a reggeli borús idő hamarosan ragyogó napsütésre váltott, ideális kirándulóidőben volt részünk. Szükség is volt rá, mert a környék nem igazán ismert, kevesen járnak erre, nemhogy jelzés, de még kitaposott ösvény sincs. Valójában esős időben akár életveszélyes is lehet a homok-szikla képződmények közötti járkálás. Nagy csoporttal nem ajánlatos! Nekünk ezzel most nem kellett bajlódnunk.
A Dank határában lévő különleges homokkő sziklapadokat kevesen ismerik (Fotó: Schuller Brigitte)
Miután kellőképpen kigyönyörködtük magunkat, visszatértünk az autókhoz és átmentünk Ferencbányáról Forgácskútra, folytatni a felfedezést. Itt az ébredező tél végi erdőt csodáltuk. A sűrűn és magasra nőtt, még kopasz fák között besütő nap már élénkzölddé varázsolta a fatörzseken és az avar alól kikandikáló mohát, ez már a közeledő tavasz jele. A tölgyerdő még őrizte száradt leveleivel felöltözve a tavalyi barna lombját, amely bronzszínűnek tűnt a ragyogó napsütésben. Talán ez a látvány ihlette egykor a nagy mesemondókat a bronzerdő elnevezésre. Nekem mindenképpen Benedek Elek sorai jutottak eszembe: „Óh, erdő, erdő, sűrű rengeteg, / Nem tud betelni a lelkem veled! / Szép vagy, ha fáid daltól hangosak, / Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.”
Csodálatos napunk volt. Különleges, látványos helyeken jártunk. Reméljük, sokszor visszatérünk még ide. Köszönjük, Jani!
Az a tény, hogy számotokra kevésbé ismert Dank, Ferencbánya, Forgácskút, nem gond. Mit mond nektek Csonkatelep vagy Máriatelep? Gyertek a túráinkra, s gazdagodni fog tudástáratok.
