A népi hagyomány szerint a tavasz első napja március 21., a meteorológiai tavasz pedig már sokkal korábban, március 1-jén megérkezik. Az idei tél a szokottnál enyhébb volt, szinte azt mondhatjuk, hogy már a január enyhe, tavaszias idővel indult, ami tovább folytatódott februárban is. Márciusra már előbújtak a tavaszi virágok, kirügyeztek és virágba borultak a fák, több mint egy hónappal hamarabb, mint ahogy máskor szokott történni. A kisütő nap felmelegíti kicsit a levegőt, az ágak nyújtózkodnak a fény felé, az utak kezdenek felszáradni, a szél lágyan suhan keresztül a fák és a bokrok ágai között, a bokrok alatt kinyitja fehér szirmait a hóvirág. A természet éledése lassú és lágy. Nem melegedik fel egyszerre, mert ez elpusztítana mindent, a fák magukban hordják még a téli dermedést.

A 2024-es esztendőnek már a második hónapjában vagyunk, az elmúlt években a telek enyhék voltak, ritkán mutatott negatív értéket a hőmérők higanyszála, azt is legfeljebb éjszaka, nappal gyakori volt a plusz 8–10 fok. Kolozsvár környékén csak kevés havat láttunk. Tavaly már januárban kinyíltak a hóvirá­gok a kertekben és a tömbházak mellett, valamint a mogyoróbarka is virágzott, amely már a levelek előtt megjelenik a bokrokon. A mostani enyhe időjárás miatt mindezt a jelenséget idén is megfigyelhettük, bár hóvirágot még nem láttunk az erdőkben, vagy nem vettük észre a száraz levelek alatt meghúzódó parányi virágokat.

A Hója a Törökvágástól nyugatra levő, erdővel borított dombos terület, déli oldala a Kis-Szamos felé lejt meredekebben, északra, a Nádas völgye felé lankásabb, nyugaton a Csigadomb, a Kismartonos és a Bátori-hegy követi a Szamos-Nádas vízválasztó részeként. Északkeleti részén található a Bácsi-torok, a Hosszú-patak völgyében, ezért még Bácsi-erdőnek is nevezik ezt a részt. A Bácsi-torok eocén kori mészkőből alakult ki, a mészkőrétegekben kagylók, csigák, tengerisünök és egyéb megkövesedett maradványok találhatók. Gyakran járjuk ezt az erdőt, közel van a városhoz, a téli hónapokban, amikor kiszámíthatatlan az időjárás, hosszabb-rövidebb utakat is bejárhatunk, de bármelyik évszakban szép sétákat tehetünk az erdő öreg fái alatt.

Végéhez közeledik a 2023-as esztendő, az időjárás az évszakhoz képest elég enyhe, egyszer volt egy kis hószállingózás, de havat csak Kisbánya üdülőtelepen, a Buszkáton láttunk november végén, akkor is keményen dolgoztak a hóágyúk, hogy a közeledő hosszú hétvégére használható legyen a sípálya. Az igazi tél még várat magára.

Az ősz a színes erdők időszaka. Amikor a nappalok rövidülni kezdenek, és a hőmérséklet csökken, a fák lassanként levetik zöld leveleiket, így rövid időre más színekben gyönyörködhetünk a ragyogó sárgától az élénkvörösön át a rozsdabarnáig. A természetszerető embereket ősszel mindig elkápráztatják a lombhullató erdők fantasztikus színei.

Szépen indult a szeptember, tovább tartott a nyárias meleg, a kék ég, a napsütés, az igazi kellemes, kirándulásra csalogató idő, kivéve azt a néhány záporos, zivataros délutánt, amelyeken a vészjelzés megszólalt a telefonokon és a lezúduló esőmennyiség megnehezítette a városban a közlekedést. A réteken, a fű között már megjelentek az őszi kikericsek halványlila virágai, jelezve, hogy vegyük észre, itt van már az ősz. Még minden szép zöld, de ha megfigyeljük, a napsugarak fényében, a fák felső ágain, a levelek hegyén már megjelent az aranyosbarnás árnyalat, ami jelzi, hogy a természet nemsokára őszi színekbe öltözik.

Itt a szeptember, hűvösebbek az éjszakák és a reggelek, este nyolc óra után már sötétedik, hamarosan itt a napéjegyenlőség szeptember 23-án. Elrepült a nyár, meleg nyár volt, sokszor éjszakánként sem hűlt le a levegő 21-22 °C alá. A forró napokat többször heves esők, viharok, jégesők szakították meg, de a meleg hamar visszatért. A melegtől és esőktől a nővényzet szép, üdezöld maradt még szeptemberben is, nappal most is meleg, szinte nyárias az idő. Reméljük, eltart még egy ideig a „vénasszonyok nyara”.

A Bihar- és Vlegyásza-hegységek szomszédságában húzódik a Királyerdő-hegység, amelynek északi peremén találhatók a Szelek barlangja, a Méshed-völgy, a Biró Lajos-barlang, a Nagy Magyar-barlang, a Zichy-cseppkőbarlang, az Izbândiş völgyében levő karsztforrás és a Győzelem-barlang. Vársonkolyos és Körösrév között található a Sebes-Körös által a mészkősziklába vájt festői szépségű Révi-szoros, amely 5 km hosszú gyönyörű szurdokvölgy.

A Feleki-gerinc nyugati részén és a környező dombokon terül el Kolozsvár legnagyobb erdősége, a Bükk. Az erdőre jellemzőek a gyertyános-tölgyesek, a bükkösök és a láprétek. Legmagasabb pont a 833 m magas Árpád-csúcs (vf. Peana), amely a város természetkedvelőinek amolyan klasszikus kirándulóhelye. A csúcsról szép kilátás nyílik déli-délnyugati irányba a Tordai-hasadékra, a Székelykőre és a Gyalui-havasokra. Télen, amikor nagyon tiszta az idő, még a Fogarasi-havasok hóval borított bérceit is láthatjuk a távolban.

A változó és szeszélyes tavaszi időjárás májusban is folytatódott. Szerencsére voltak napok, amikor a beígért záporok és zivatarok nem érkeztek meg, vagy elkerültek, és így szép kirándulásokat tehettünk a májusi napsütésben, élveztük a megújult természet üde zöld színét és a rétek színes virágainak tavaszi pompáját.

Vannak kirándulóhelyek, amelyeket többször bejártunk, mégis mindig visszahúz a szívünk. Ilyen a Berettyó forrása.

A januári tavaszias időjárást hirtelen havazás, majd hideg szakította meg, de ez a télies idő sokkal rövidebb ideig tartott, mint gondoltuk volna. Március elején ismét tavaszias lett az idő, bár a hó foltokban még sokfelé megmaradt.