A valósághű ábrázolástól az absztraktig, a realitástól az álomvilágig követhetjük nyomon Suba László alkotói habitusának legújabb stációit. Az összkép beszédes, és sokrétűsége, változatossága dacára is egységes. Bizonyítja a művész több évtizedes tárlatrendezői tapasztalatát és sokoldalúságát.
Egy 2016-ban, az Egyesült Királyságban készült felmérés az év legjellemzőbb szavaként a szürreálist és a xenofóbiát jelölte meg. A jó két évvel ezelőtt olvasottak nem véletlenül ötlöttek fel bennem Suba László sajátos hangvételű tárlatán. Az utóbbi évek szobrászati terméséből készült válogatás ugyanis mintha éppen erre a két, manapság is sokat használatos szóra reflektálna a művészet nyelvén. Mert mi más, ha nem egy szürreális álomvilágba mutató jelként értelmezhető például A szépség című női arckombináció: az apró részleteiben is precízen kimunkált rész és a bizarrul eltakart, simán hagyott felület. Azt is mondhatnám: ez az álom helye. Mindenki azt láthat bele, amit akar: a belső, rejtett szépséget, az álmot, a különlegest.
Suba László kiállításának megnyitóján
Aminthogy szürreális vízióként értelmezhető az Ember és technika című, a fa és a fém együttesére épített, monumentalitást sejtető plasztika is. A szimbolikus jelentéstartalmú körkörös szerkezet szerepeltetése visszatérő motívumként jelentkezik Suba Lászlónál.
A Madonna 21 pedig nemes egyszerűségű, letisztult formavilága, drámaisággal telített, megejtő líraisága mellett egyben a xenofóbia elleni tiltakozásként is értelmezhető. A pozitív és negatív formák sajátos harmóniájára épített alkotás a gyermekét féltő-sirató , menekülő anyának állít maradandó emléket. Az expresszionista jegyeket sejtető Rétegek és az absztrahálásban legmesszebb menő Lenn-fenn egyik értelmezési lehetősége szintén érintheti a xenofóbia ellenesség fogalmát is.
A Kós Károly és a Kalotaszegi leány című két dombormű viszont teljes egészében a realitás jegyében fogant. Domborműszerűségük nem annyira a három dimenzióból, mint inkább a rajzolat sajátosságából ered, amellyel a művész, vérbeli szobrászként, a síkban is képes a teret érzékeltetni.
És végezetül a tárlatot uraló, központi, markánsan kifejező, dekorativitásában is érdemleges munka, A költő. Jómagam az alkotót véltem felfedezni a portrészoborban, Suba László viszont szerényen csak annyit mondott: mindenki azt látja benne, akit akar.
Formai-gondolati tömörség, helyenként lírába menekített drámaiság, olykor monumentalitásra utaló jegyek jellemzik Suba Lászlót, a szobrászt. Aki három dimenziós tevékenységét most grafikák sorozatával egészítette ki.
Suba László kiállítása június 19-ig tekinthető meg kedden 11-14, szerdán 15-17 és pénteken 13-16 óra között.
(Borítókép: Kolozsi Tibor (bal) és Suba László a kiállítás megnyitóján. Fotók: Tudorán Klára)
