Ötödik kiadásához érkezett a Bánffy Palotakoncert, amely a jubileumi kiadást Huszka Jenő emlékének is szentelte. Éppen ezért Laczkó Vass Róbert műsorvezető már az előadás elején meglepte a közönséget azzal, hogy a telt házas emlékgálát a neves operettszerző unokája, Zsuzsanna nyitotta meg. A konferanszié idén pörgősebbre vette a bemutatásokat, a rendezvény az alcíméhez hűen (Az igaz operettélmény!) valóban a muzsikára és az előadásokra koncentrált, üresjáratok nélkül. A díszletet helyettesítő háttérvetítés során csodás és a zeneszámok hangulatának megfelelő fotók villantak fel, az udvar berendezésében a Brassai Sámuel Elmélet Líceum turisztika osztályának diákjai is segítséget nyújtottak.
A koncertet a híres zeneszerző, Huszka Jenő unokája, Zsuzsanna (képünkön jobbról a második) nyitotta meg
Huszkán kívül a magyar operett zeneszerzők nagyjai, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacobi Viktor és Zerkovitz Béla népszerű és néhány kevésbé játszott művei is elhangoztak. A 13 fős zenekar, élén Gyenge Zoltán Balázzsal, valamint a nyolcfős balettkar (koreográfus – már a kezdetektől fogva – Jakab Melinda) kiváló aláfestést biztosított az előadóknak – az énekesek a Kolozsvári Magyar Opera, illetve a Transilvania Filharmónia művészei voltak, néhányan közülük az Operettissimo egykori vagy jelenlegi tagjai: Modra Noémi, Cormoş Viktória, Veres Noémi, Kolcsár Katalin és Jakab Melinda, továbbá Balla Sándor, Bardon Tony, Rigmányi István és Plesa Róbert – utóbbi Gyenge Zoltán Balázzsal együtt a palotakoncert egyik megálmodója, ötletgazdája és producere. Nem hiányoztak a magyarországi meghívottak sem, a Budapesti Operettszínház két alapembere, Dancs Annamari és Laki Péter remekül egészítette ki az énekesek sorát.
A több mint másfél órás emlékgálát Huszka Jenő Erzsébet című művéből a Délibábos Hortobágyon slágere zárta, a ráadásszám pedig a hagyományokhoz híven a Szép város Kolozsvár (Kálmán Imre: Marica grófnő) volt.
