Egyre nyilvánvalóbb, hogy a hazai igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel. Az ügyészség és a hírszerzés együttműködése a bűnüldözésben nem újkeletű dolog, a világon mindenütt alkalmazzák ezt a modellt, főleg ha terrorizmusról van szó. Romániában a korrupció oly mértékben elterjedt, hogy adott ponton indokolttá tette nemzetbiztonsági veszélynek nyilvánítását. Az elképzelés, ha elviekben mondjuk helyes is volt, az alkalmazása igencsak félrecsúszott.
A korrupció hatalmas károkat okozott az országnak, ezért ma nagyon nehéz amellett érvelni, hogy az elmúlt tizenkét év korrupcióellenes hadjáratában visszaéléseket is elkövettek. Sokak szeme előtt lebeg a korrupcióellenesség nemes célja, és ha már nemzetbiztonságról van szó, akkor hajlamosak vagyunk felfüggeszteni, sutba vágni az emberi és szabadságjogokat, amit ilyenkor úri huncutságnak, luxusnak nevezünk, vagy éppenséggel járulékos kárnak.
Mégis úgy gondolom, a romániai magyarok számára egyáltalán nem lenne szabad mellékes legyen, hogy az emberi jogok és szabadságjogok sérülnek, vagy nem. Nemzeti kisebbségként a magyarok fokozottan ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a nemzetbiztonság jelszava alatt jogsértő eljárások áldozataivá válnak. A magyar nemzetiségi kérdés is már eleve nemzetbiztonsági kockázatnak van minősítve, hiszen egyházi ingatlan visszakövetelése, magyar iskola és egyéb magyar intézmény alapítása még mindig gyanút kelt a román államban, nem beszélve az autonómiának már csak az emlegetése.
A korrupcióellenes harc elsősorban amiatt futott zátonyra, hogy az elmúlt két-három évben a vádhatóság és a hírszerzés azt az antidemokratikus célt tűzte ki, hogy antikorrupciós eljárásokkal úgymond megtisztítja, lecseréli a romániai vezető elitet, miután kiderült, demokratikus választások útján ez a folyamat nem elvárásaik szerint alakult. Ehhez alkotmányellenes lehallgatási akciókat kezdeményeztek, számos pert ingatag lábakon álló tanúvallomásra építettek.
Hárompólusú hatalmi harc folyik a javából, amelynek főszereplői a pártok részéről a PSD és a vele szemben álló mindenkori jobboldali ellenzék, illetve a titkosszolgálatok, amelyek most éppen a lefaragott költségvetésük visszaszerzéséért indítottak kétségbeesett harcot. Attól tartok, hogy ebben a játszmában a jószándékú tüntető tömeg csak báb, akit felhasználnak ezek az erők hatalmi küzdelmükben saját győzelmükhöz. Ebből az áldatlan helyzetből nehéz kivergődni, mert a parlament tekintélye a pártok hibája miatt a padlón van, márpedig alapos parlamenti vita nélkül nem lehet megnyugtatni az igencsak felhergelt kedélyeket.
