Kampányüzemmódban

Kampányüzemmódban
Választási kampánynak alárendelve zajlik jó ideje a belpolitika. A főbb mozzanatok már teljes mértékben a két idei megmérettetésnek, a május 26-i európai parlamenti választásnak és az év végi elnökválasztásnak vannak alárendelve. Egyelőre szerény kampány folyik, az utcai plakátokon kívül nagy látszata nincs a korteskedésnek a politikai hírműsorokon kívül.

Az EP-választást nem fogják túllihegni a pártok, népszavazással együtt is csak amolyan bemelegítés lesz az elnökválasztásra. A muníció java részét az év végére tartogatják, hiszen az államfői tisztség meglehetősen fontosnak számít, ugyanis az egyedüli olyan tisztség, amelyből társbérlet esetén egy elnök betarthat a kormánynak. Egyelőre biztosnak látszik, hogy marad a jelenlegi társbérleti felállás, 2020 végéig nagy valószínűséggel nem lesz változás ezen a téren. Egyelőre valószínűnek tűnik, hogy Klaus Johannis képes lesz második mandátumát is megnyerni, 2020 után pedig Victor Pontán, Călin Popescu Tăriceanun fog múlni főleg, hogy továbbra is a PSD-t tartják kormányon vagy összeállnak a jelenlegi ellenzékkel. Az igazi királycsináló Ponta Pro Romániája lehet, ami attól is függ, hogy a PSD-n belül hogyan alakulnak az erőviszonyok, Dragnea meddig lesz képes megőrizni pártvezetői tisztségét.

A lényeg viszont az, hogy ebben a társbérletben nem fog jelentős változás bekövetkezni a közpolitikák koherenciája terén, mindkét oldal pirruszi győzelmeket fog aratni annak reményében, hogy a saját képére lesz képes átformálni az igazságszolgáltatást, a nagy elosztó rendszereket, amelyeknek elsődleges célja továbbra is az lesz, hogy hatalmon tartsák az éppen ott levőket. A következetesség, a konszenzus továbbra is nagy hiánycikk lesz, a törvényeket továbbra is csűrni-csavarni fogja mindkét oldal kénye-kedve szerint, Brüsszel pedig amolyan döntőbíróként fog ágálni, mint egy videobíró nélküli kétségbeesett partjelző. Ebben a teljes bizalmatlanságban az alkotmánybíróság sem lesz könnyű helyzetben, amelytől továbbra is elvárják, hogy a politikai patthelyzeteket jogi eszközökkel oldja fel, ami lehetetlenség.

Az ellenzék számára lakmuszpapír lesz az EP-választás, annak alapján mérik majd fel, hogy továbbra is Iohannis lesz a fő bástyájuk vagy ők is képesek lesznek önjáró módon elindulni és ismét elszámoltatni a PSD-t. Az igazságszolgáltatás a következő években is a politikai marakodás áldozata lesz, a hatalmi játszmák homlokterében marad mindaddig, amíg a választók nem adják egyértelmű jelét annak, hogy belefáradtak ebbe a végeláthatatlan iszapbirkózásba. Nem kizárt, hogy már az elnök által kezdeményezett referendumon bekövetkezik ez a változás, ami a belpolitikai tematizálás lényeges megújulását eredményezheti.