Ugyanezt az arányt igazolja vissza az a Sociopol-kutatás is, amelynek adatait szintén a múlt hónap végén rögzítették. Elemzők megjegyzik: egyelőre korai megmondani, hogy a pártját okkal-ok nélkül bíráló, a választók körében nem kimondottan rokonszenves Florin Cîțu eltávolítása a szenátus éléről hogyan befolyásolja majd a PNL megítélését. (Lehetőleg kedvező irányba - ahogy arra a szakértők, és a pártvezetés is számít.) Mint ahogy azt sem lehet ebben a pillanatban megjósolni, hogy lesz-e változás az USR megítélésben a PLUS-szal való szakítást követően. Dacian Cioloș új pártja alig 3, a másik “szakadár”, Ludovic Orban létrehozta liberális politikai alakulat pedig 1 százalékon szerepel az idézett felmérésekben.
Jelenleg tehát ezek az arányok körvonalazódnak a pártok egymáshoz való viszonyában, de ezeket felülírhatja az egyre inkább érzékelhető gazdasági válság, az életkörülmények látványos romlása, a várható megszorító intézkedések, amelyekre a kormány kényszerülhet.
És itt válik fontossá egy másik számsor. Romániában a pártoknak és a parlamentnek továbbra is a legalacsonyabb a bizalmi indexe (10, illetve 16 százalék), az elnöki hivatalnak sem sokkal több (17 százalék), a kormánynak 18 százalék - lásd a CURS árpilisi toplistáját, amelyet továbbra is az egyház és a katonaság vezet 60 százalék feletti értékkel. Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz hitelesen kommunikálnia bármilyen kormánynak a szűnni nem akaró válságos időszakokban.
Erről szól a kelet-európai helyzetet elemző GLOBSEC-felmérés is, amelynek egyik végkövetkeztetése: a romániai helyzet komoly aggodalomra ad okot, ami az állami intézményekben való bizalmat illeti. Egyetlen kelet-európai országban sem ilyen alacsony a kormányban, a pártokban és politikusokban vetett bizalom, és ennek következményeként a demokráciában, pontosabban a demokrácia működőképességében való hit. A megkérdezettek 66 százaléka mély kiábrándultságáról vallott. A közvélekedés szerint bárki is kerül hatalomra, nem változtat különösebben a helyzeten, állítják a megkérdezettek csalódottan.
Klaus Iohannis megítélése is hatalmasat zuhant a tavalyi 44 százalékról 29 százalékra, ami a felmérésben szereplő országok viszonylatában rendkívül alacsony. Észtországban például Alar Karis elnökben a megkérdezettek 72 százaléka bízik, Andrej Duda (Lengyelország) bizalmi indexe 52 százalék , Rumen Radevé (Bulgaria) 59 százalék, Zuzana Caputováé (Szlovákia) pedig 47 százalék, pedig ott sem állnak jól a dolgok, 23 százalékos visszaesést mértek az elnökasszony támogatását illetően.
A bizalom csökkenése egyértelműen a szavazástól való távolmaradók, az országot végleg elhagyók számának növekedéséhez vezet, illetve egyéb „ártalmas jelenségekhez”, írja a felmérést ismertető Epoch Times. Lásd szélsőségesen nacionalista, populista irányzatok felerősödése. Különösen, ha ezt a csalódottságot felerősíti az egyik napról a másikra való megélhetés bizonytalansága, a háború elhúzódásától, kiterjedésétől való félelem.
A GLOBSEC-elemzés szerint ennek a bizalmi válságnak, elbizonytalanodásnak a következménye az is, hogy a vizsgált országok közül Romániában nőtt meg leginkább az autoriter vezető iránti igény (60 százalék). Ennek minden veszélyével együtt – tehetjük hozzá. Az aggodalom nem alaptalan: az „européer” Iohannis kiábrándító teljesítménye Románia elnöki tisztségében, no meg a „fokozódó külpolitikai helyzet” kiváló talajt jelent egy rosszul értelmezetten autoriter személyiség – egy újabb kis diktátor, arrogáns akarnok – felfutására a közeljövőben. Még akkor is, ha a jelenlegi politikusi felhozatal - különös tekintettel a Iohannis üresen maradó székére pályázó Mircea Geoanăra, vagy a szintén esélyes Laura Codruța Kövesire – ez a veszély per pillanat nem fenyeget. Mármint hogy markáns, tekintélyt parancsoló, jó – vagy Isten őrizz - rossz értelemben vett autoriter személy kerüljön az ország élére.
