A Gentleman's Magazine 1745-ben publikált szövege több mint negyed évezrede számít az angol királyi himnusznak. Alighanem az egyik legjobban ismert nemzeti dallam, amely már keletkezésekor is egy birodalom nagyságát volt hivatott kifejezni. Még az Egyesült Államok se létezett, amikor az angol himnusz jól ismert dallama már hangosan szólt III. György királynak. Több mint egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy átírják a szöveget a viktoriánus kor végén született idős nagyurak: a God save the King helyett God save the Queenre (Isten óvja a királynőt!) módosult a szöveg 1952. február 2-án, amikor VI. György király elhunyt, helyébe pedig idősebb leánya, Erzsébet lépett. Az akkor már háborús hősként tisztelt, a viktoriánus korszakot idéző és a világot a hidegháborúba átvezető Winston Churchill lett az új angol uralkodó első miniszterelnöke, aki – talán váteszként, talán hozzá illő iróniával – egy második Erzsébet-korszakot (Elizabethan Era) jövendölt meg 1952-ben.
II. Erzsébet fejére 1953. június 2-án került Szent Eduárd király koronája, amely a XVII. századi restauráció korából származik. Koronázása a történelem első nagy televíziós eseményének és technikai csodájának számít, százmilliók nézték élőben a ceremóniát, amelynek csak egyetlen egy része nem volt látható: amikor a Canterbury érsek felkeni az uralkodót a koronázó kanálba öntött megszentelt olajjal.
Az angol koronázás közel ezer éves történetében ez az apró, drágakövekkel díszített kanál az egyetlen középkori regália, amely az Árpádokkal egy időben uralkodó Plantagenet-ház korából, a XII. századból származik. A királynő felkenése egy baldachin alatt olyan rituálénak számított még 1953-ban is, amelynek szakrális jellegét az ókori szentek szentje, a legbelső szent helyek misztériuma lengte körül: nem lehetett a tévén keresztül a tömegek elé tárni. Így kezdte uralkodását az 1926. április 21-én született Erzsébet Alexandra Mária, akinek hosszú, több mint hét évtizedes uralkodása nemcsak a XX. század, de az emberi történelem kivételesen hosszú és eseményekben gazdag korszaka volt. Nevéhez felsorolhatatlan mennyiségű történelmi rekord kötődik: a történelem leghosszabb ideig uralkodó angol koronás fője, a világ leghosszabb ideig uralkodó királynője és a hitelesen dokumentálható történelem második leghosszabb ideig uralkodó embere (a Napkirály, XIV. Lajos 72 éves uralkodása után).
II. Erzsébet életének közel egy évszázada a két világháború közötti években vette kezdetét. Egy olyan korszakban, amikor a Szász–Coburg–Gotha-házból és az erdélyi Rhédey Klaudia Zsuzsanna leszármazottaiból lett Windsor-ház válsága VIII. Eduárd 1936-os lemondásában, Hitlerhez fűződő kapcsolatainak nyilvánosságra kerülésében csúcsosodott ki. A fiatal Erzsébet tíz éves koráig élhette az angol arisztokrácia - milliók hozzájárulásának köszönhetően - mondhatni gondtalan életét, hiszen apja, Albert György herceg 1936-ig másodszülöttként nem igazán számított arra, hogy trónra kerül, bár testvére, Eduárd soha nem volt elragadtatva a gondolattól, hogy egyszer majd ő kerül majd a királyi trónra.
Vajon hogyan emlékezhetett vissza Erzsébet hercegnő életének első tíz évére? Hogyan maradhatott meg számára 96 év távlatából a két világháború közötti nyugodalmas éveinek emléke? Ezt csakis ő és közeli, rég eltávozott barátai tudhatták - már ha egy királyi hercegnőnek egyáltalán voltak valódi, közeli, meghitt barátai. 1936-ban azonban Erzsébetnek és családjának élete radikálisan megváltozott: dadogó, emberbarát, csendes apja, VI. György néven király lett Eduárd lemondását követően. A fokozódó nemzetközi helyzet, a második világháború szörnyűségei a fiatal, a világ dolgaitól távol tartott, az arisztokrácia óvó, sokszor naiv burkában nevelt Erzsébetből is harckocsit szerelő, katonaruhába bújt nőt - felnőttet - nevelt. Bár értelemszerűen egy háború másképp érint egy nemest, különösen egy trónörököst, a német bombáktól azonban sem a palota, sem a kunyhó nem véd túlságosan jól. Erzsébet a háborút a londoni tube szűk járatait járva élte át, miközben látta, hogyan épül le apja egészsége. 1947-ben házasodott össze a daliás, magas dán-görög herceggel, Fülöppel, akinek közel egy évszázadot átívelő életútja innentől kezdve Erzsébet mellett – néha pedig Erzsébet mögött – fog zajlani. Konfliktusaik, ellentétes természetük ellenére Fülöp jelentette Erzsébet számára a sziklát, a stabilitást és biztonságot. Ennek is bizonyítéka, hogy a herceg tavalyi halála után a királynő egészsége meglepően gyorsan romlott.
Ugyancsak 1947-ben vesztette el apja az India császára címet, amely egyben jelezte Erzsébet számára, hogy majdani uralkodása már nem Viktória birodalmában zajlik, hanem egy radikálisan új világrendben, ahol a XVIII-XIX. századot domináló Brit Birodalom végérvényesen elvesztette hatalmi pozícióját.
Alig öt évvel házasságuk után és négy évvel elsőszülött fiúk, Károly születését követően VI. György király súlyos betegségben elhunyt. A fiatalon, 56 évesen távozott király halálhíre Erzsébetet külföldi útja során érte. A reptéren az a Winston Churchill fogadta immár királynőként, aki háborús miniszterelnökként – és később, a brit birodalmiság és kolonializmus élő históriájaként – a nemzetet igencsak megosztó hősnek számított. Trónra lépésével II. Erzsébet az Egyesült Királyság és a Nemzetközösség államainak vezetőjévé, illetve az Anglikán Egyház fejévé vált. Uralkodása alatt Anglia történelmét több zűrzavaros időszak jellemezte: az interbellum fasizmusa, a szégyenletes marburgi dokumentumok, a szélsőbaloldali mozgalmak, háború Argentínával, súlyos gazdasági és politikai válságok. Ezek terhe alatt kellett végignézze – legtöbbször szimbólumainak tehetetlen súlya alatt – tizennégy miniszterelnökének kudarcait, nemegyszer csúfos bukását.
Családját se kímélte a sors: a házassági sikertelenségek, hűtlenségek, csalások, pedofil-botrányok és nemzetivé lett tragédiák (Diana halála) több évét is „annus horribilisé“ - szörnyűséges évvé - tették (1992, 1997, 2019). Hatalmas vagyona, palotái és az adófizetők által fenntartott pompázatos élete ellenére a politikai és személyes tragédiák kereszttűzében megöregedő királynőt aligha irigyelhette már a legvehemensebb kommunista vagy baloldali szavazó sem, akik továbbra is kisebbségben vannak az Egyesült Királyságban, amikor a monarchia jövőjéről, esetleges bukásáról vizionálnak. Az értékközpontúságot felhagyó, Max Weber szavával élve elvarázstalanított és szekuláris Európában, amely Douglas Murray közíró és David Engels történész szerint önmaga értékeit számolja fel és válságos helyzetbe került már néhány éve, II. Erzsébet jelentette a több évtizedes hagyományt, kontinuitást és állandóságot. Stabilitást egy olyan korban, amikor az instabilitás divattá, a progresszió szinte megkívánt sajátosságává lett. A királyi rituálék, a hagyományok barokk kavalkádja, az ezüst, arany, gyémánt és platina-évfordulók monumentalitása adja az angol társadalom arisztokrácia-mániájának és hagyomány-fétisének varázsát és vonzalmát. II. Erzsébet személye és intézménye jelentette a hidat a középkor, a birodalmi kor és a modern kor között. Hagyományos karácsonyi üzenetei évtizedeken át tükrözték a technológia fejlődését a rádiótól kezdve a twitterig, tiktokig.
Halálával az idő is megállt, ahogy ezt talán szimbolikusan a Buckingham palotára terülő szivárvány jelezte, egyféle mitológiai jelként: Irisz, a szivárvány istennője a lenyugvó Héliosz szekerén szállította el apoteózisban a XX. század utolsó klasszikus uralkodóját. Egy letűnt kor hagyatékát és történelmi tanúját, aki valahol szíve legmélyén talán mégis a kis Lilibet maradt, a törékeny, kecses fiatal nő 1947-ből, a daliás Fülöp szerelme, a corgi kutyák és lovak barátja, gyermekeinek anyja.
II. Erzsébetnek – az erdélyi Rhédey Klaudia Zsuzsanna leszármazottjának – halála egy korszak végét jelenti. Az Egyesült Királyság és brit nemzetközösség államaira most többhetes gyász köszönt végérvényesen átvezetve az országot a bizonytalanság korában, amelyben remélhetőleg valamilyen bizonyosságot, stabilitást tud majd hozni az Erdélyhez oly közel álló és minálunk immár „királyi birtokkal“ rendelkező III. Károly, akinek várhatóan néhány hónap múlva, az ősi koronázási szertartást követően szólalnak meg a fanfárok hét évtized után ismét hangosan azt zengve: „God save the King!“
