Miután meghal az életét vesztett magzattal vajúdó anyuka, mert épp aludt a nőgyógyász. Miután a kórház előtti járdán hal meg a beteg. Miután megtörtént a Collectiv tragédia. Miután fiatal, a rendőrségtől telefonon segítséget kérő lányokat erőszakolnak és ölnek meg. Miután gyerekek tucatjai kerülnek kórházba a nyári táborból ételmérgezés miatt. Miután öregotthonok pincéjében állati körülmények között sínylődő idősekről kerülnek ki képek a sajtóba.
Ha az eső után köpönyeg-jelenség okán érzett keserűséggel vegyes felháborodásunktól sikerül eltekintenünk, akkor viszont a dolgok pozitív oldalát nyugtázva mondhatjuk: de legalább valami megmozdult a „normalitás” irányába. Ám gyanítom, hogy ezeknek a nagyszabású ellenőrzéseknek azért van némi hátulütőjük is: ilyenkor szinte biztos, hogy egyes felügyelők sokszor mindenbe, így abba is belekötnek, ami rendben van, hiszen teljesíteni kell a „normát”, mutatni a feletteseknek, a sajtónak, a mindenkinek, hogy jól végezték a feladatot, s egyszer s mindenkorra száműzték a rosszat. Nevezhetjük ezt túlbuzgóságnak vagy akár hatósági túlkapásnak, de akár egyik, akár másik: sok kellemetlenséget tudnak okozni ott is, ahol nem feltétlenül lenne rá indok. Mint ahogyan történt nemrég egyes magyar vonatkozású idősotthonok esetében…
További kérdés, hogy mennyire hatékonyak az ilyen előre „beharangozott” ellenőrző-akciók, hisz akiknek vaj van a fején, talán még tud hajat mosni előtte… – mint ahogyan a gyorshajtó sem szalad bele a radarba, ha előtte szemből lámpáznak neki. Mert egy-két nap alatt a súlyos szabálysértéseket, rendellenességeket nem lehet orvosolni, de a kisebbeket szépen el lehet rejteni.
Az ilyen sajnálatos esetek arra is jók, hogy egy csomó civil aláírásgyűjtés induljon, s hogy az ellenzéki pártok feltehessék a „mondjon le, tűnjön el a politikából” kissé már megkopott lemezt. És hát ezen ellenőrzések során tényleg sok súlyos rendellenesség is kiderül, mint ahogyan az is, hogy Romániában még mindig van nepotizmus, hogy egyeseknek mindent lehet, hogy mindig vannak kiskapuk.
És éppen ez a része a legelkedvetlenítőbb: be lehet zárni akár száz öregotthont, benzinkutat, közétkeztetési egységet és bármit, de mindaddig, amíg a törvény értelmezhető és helyet hagy a kiskapuknak, amíg a „polgármester fia-borja” kiváltságokat élvezhet, addig ugyanott leszünk, ahol most. Mert a mentalitás nem változtatható meg ellenőrzésekkel. Az idő múlásával így aztán kicsit megfeledkezünk a tragédiákról, s megint mindent lehet majd – az egyik tévéadó álcázott riporterei már két nappal a crevediai robbanás után megtalálták a módját, hogyan vegyenek szabálytalan módon üzemanyagot: „jöjjenek vissza este, akkor nincsenek ellenőrzések, megoldjuk” – mondta a kutas a rejtett kamerába.
Ne csodálkozzunk hát, ha ezek a sajnálatos események előbb-utóbb megismétlődnek, és azon se, ha majd ugyanígy kiváltanak egy-egy utólagos ellenőrzéshullámot. Sőt, szerintem még azon se csodálkozzunk, ha az idei télen megint váratlanul éri a hatóságokat a havazás…
Borítókép: politiaroamana.ro
