A hotel építéséről pontos adatok nem léteznek, de a 19. század eleji fotók arra utalnak, hogy az épület helyén két ház állt, egy egyemeletes és egy földszintes. Az 1859-es felvételeken azonban már látható a klasszicista épület, stílusából feltételezni lehet, hogy valamikor a 19. század húszas, harmincas éveiben épülhetett.
A krónikák szerint már a kezdeti időszakban is kocsma működött benne. Neve Fiskus volt, az államkincstár bérelhette az épületet, sokáig Fiskus-szegletként is emlegették ezt a helyet. Itt működött az első kolozsvári pénzintézet. a Kisegítő Pénztár. Az 1860-as évektől a ház tulajdonosa a katolikus Státus. 1872-től egy vállalkozó harmincszobás szállodát rendezett be Pannonia néven. 1879-es kolozsvári koncertje során itt lakott Johannes Brahms és az őt elkísérő Joachim József hegedűművész. 1902-ben a Mátyás-szobor leleplezésekor itt szállt meg Jókai Mór és fiatal felesége, Nagy Bella.
1890-ben modernizálják az épületet, puritán külsejét igyekeznek díszesebbé tenni. Az új bérlő Nagy Gábor Központ Szálló néven működteti, ő az, aki a szomszédos Bánffy-palota földszintjén levő kávézó helyiségét is bérelte.
Az 1920-as évektől a katolikus Szociális Nővérek Társasága veszi át a szállót és Pro Deo néven működtették. Az 1949-ben államosították, diákotthont rendeztek be, az étterem azonban továbbra is megmaradt Sirály/Pescarus néven. Az 50-es évek végén újranyílt a szálloda – írja Gaal György helytörténész a régi Kolozsvárról szóló feljegyzéseiben.
A tervek szerint jövő év folyamán befejeződnek a munkálatok, az épületben modern oktatási intézmény áll majd a néptánc-szak rendelkezésére. A földszinten a régi vendéglő helyén modern konferenciaterem lesz – idézzük Szenkovics Dezső korábbi nyilatkozatát.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
