1948. november 28-án született Kolozsváron, apja Tamás Gáspár író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, anyja a nagyváradi Krausz Erzsébet műtősnő volt. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben, Bretter György tanítványaként. 1978-ig az Utunk irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészettudomány Karán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából, ezután az Amerikai Egyesült Államokban a Yale Egyetem vendégprofesszora volt, majd angol és francia egyetemeken tanított.
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagjaként 1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján. 1989-ben a Szabad Demokraták Szövetségének színeiben bejutott az első szabadon választott parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője volt, 1992 és 1994 között pedig a párt Országos Tanácsának elnökeként tevékenykedett. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt, majd 2000-ben kilépett a pártból.
1989-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Filozófiai Tanszékének docense, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa, 2007-től pedig a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora volt. 2002-től az ATTAC Magyarország aktivista mozgalom alelnökeként tevékenykedett. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója volt, majd 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti képviselőjelöltje lett – 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját. 2009-ben Húszéves a Köztársaság díjjal tüntették ki, 2020-ban pedig Budapest díszpolgárává választották. 2022-ben megkapta a Baumgarten-díjat.
Halálának hírét követően így írt közösségi oldalán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök: „Eltávozott Tamás Gáspár Miklós. Óriási formátumú gondolkodóként, örök ellenzéki szellemiségű filozófusként ismertük, aki folyamatosan újragondolta és -értelmezte a világot. A legrövidebb találkozó is inspiráló volt vele, ha egyáltalán nem értettünk egyet valamiben, akkor is. Érdemes volt alaposan figyelni rá és átgondolni azt, amit mond. Budapesten is transzilvanista maradt, az erdélyi örökség soha nem béklyó, nem a lezárt múlt, hanem örök kihívás, gondozni való kert volt számára.”
Borítóképen Tamás Gáspár Miklós. Fotó: Valuska Gábor
