Guttman Mihály karnagyra emlékezett a civil szervezet
A Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) éves közgyűlésén a civil szervezet örökös tiszteletbeli elnökére, Guttman Mihály (1926–2013) karnagyra emlékeztek halálának 10. évfordulóján.
A béke és a szeretet szavaival…
„A jelenlévők mind-mind útnak indultak. Útnak indultunk ma reggel, hogy ezen az eseményen részt vegyünk, hogy találkozzunk mindazokkal, akik velünk együtt útnak indultak, hogy emlékezzünk azokra is, akik évekkel, évtizedekkel, évszázaddal ezelőtt útnak indultak és útnak indítottak egy olyan törekvést, elképzelést, amely százaknak és ezreknek az életét megváltoztatta, értelmet, szép példát és célt adott eléjük.” – fogalmazott igehirdetésében Péter Csaba lelkész-tanár a Romániai Magyar Dalosszövetség szombati közgyűlésének megnyitóján.
– Milyen út az, amin járunk? Olyan út, mely különbözik minden más úttól, amelyen az ige szerint Jákób is járt. Abban különbözik, hogy ezen az úton megtörténik a nagy találkozás. Olyan találkozásról van szó, amely megváltoztatja az út minőségét. Bár ugyanolyan göröngyös és tekervényes maradt azután is, nem lett belőle négysávos autópálya, mégis megváltozott. A változás abban állt, hogy már nem a saját útját járta, hanem Isten útját. Ezt jelenti az angyalokkal való találkozás. Ez történik az emberrel is. Bizonyára lesz alkalom a mai napon való emlékezések, beszélgetések rendjén elmondani egymásnak, hogy ki volt az a személy, vagy mi volt az az esemény, amely rádöbbentett az igazságra, felvillantotta előttünk a követendő példát, mely megváltoztatta életünket, gondolkodásunkat, amely célt adott egy már létező elképzelésnek, tevékenységnek, mely felerősítette és biztos irányba terelte a már létező és már rég kifejlesztett – jelen esetben – zenei képességeket. Az lett a mi igazi utunk, amelyet Isten kijelölt számunkra. Amikor rátalálunk az útra, amelyet Isten jelölt ki számunkra, akkor találkozunk Isten angyalaival és csodák történnek az úton: békesség, öröm, bizalom, erő, reménység lesz az életünkben; célja lesz az életünknek. Így menjünk tovább az úton, és vigyük el másokhoz az örömhírt a béke és szeretet szavaival, szóban és énekben Isten dicsőségére, lelkünk épülésére – hangzott az igehirdetés.
– Az RMD-nek sikerült évtizedeken keresztül végigvinni azt a munkát, amelyet vállalt – hangoztatta Székely Árpád karnagy, a rendezvény helyszínéül szolgáló Református Kollégium volt igazgatója.
– Büszke vagyok azokra, akik 1994-ben újra létrehozták a dalosszövetséget, ebben Guttman Mihály karnagynak nagy szerepe volt. Most is szükség van a zenekultúra átörökítésére, hagyományaink, keresztény gyökereink megőrzésére – mondta Széman Péter, az EMKE elnöke.
Az RMD 102. közgyűlésén a leköszönő elnök, Tóth-Guttman Emese a civil szervezet tevékenységéről és az 1921-es alakulása óta eltelt időszakról is beszámolt.
Centenáriumi könyvbemutató
Az RMD létesítésének századik évfordulója 2021 őszén egybeesett a világjárvány egyik tragikus szakaszával, így a civil szervezet fél évvel később, 2022 májusában tartotta meg azt a tudományos ülésszakot, amelyen tizenöt szakember tartott előadást. A konferencia anyaga most könyv formájában is megjelent Csákány Csilla zenetudós szerkesztésében és az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kiadásában. Csákány Csilla méltatta a jó minőségű, szép kivitelezésű könyvet, és megköszönte azt, hogy az EME felvállalta a kötet kiadását.
A könyvbemutatót követően Tóth-Guttman Emese köszönetet mondott mindazoknak, akik több mint két évtizedes elnöksége során tevékenykedtek, majd elmondta: mandátuma lejárt, az egyesületnek szüksége van fiatalításra.
A Széman Péter EMKE-elnök által lebonyolított tisztújításon a jelenlevők egyhangúlag Csákány Csilla zenetudóst választották elnöknek. A civil szervezet alelnöke Kállay-Miklós Tünde zenetanár, titkára a nagyváradi Brugós Anikó karnagy-zenetanár lett. Az RMD elnökségének tagjai Tóth-Guttman Emese, Bedő Ágnes, Szántó-Dombora Anna és Székely Árpád zenetanár-karnagy, a cenzori tisztséget Potyó István karnagy látja el.
Csákány Csilla RMD-elnök a Szabadság kérdésére elmondta: tevékenysége során kiemelt figyelmet kíván fordítani a partnerkapcsolatok kialakítására, magyarországi szervezetekkel (például Magyar Kodály Társaság, Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet) közös oktatói programok szervezésére, szeretne dinamikusabb kapcsolattartást megvalósítani az énekkarokkal és karnagyokkal, igények szerint szakmai segítséget nyújtani az Erdély-szerte működő énekkaroknak programjaik, kórustalálkozóik megszervezésében, tovább éltetni a dalosszövetség hagyománnyá vált állandó és időszakos rendezvényeit, és megemlékezni a dalosszövetség múltjának és jövőjének fontosabb pillanataira, így például 2024-ben a rendszerváltást követő újraalakulás 30 éves évfordulójára is.
Posztumusz díj Benkő András zenetörténésznek
A közgyűlés egyik fénypontja a hagyományos díjazás, amelynek során a díjazottak oklevelet és emlékplakettet kapnak.
Guttman Mihály-díjban részesült Kőszegi Ferenc, a Bethlen Gábor Földész Dalkör és az Alsóvárosi Református Egyházközség vegyes karának tagja. Laudációjában Adorjáni Júlia Katalin karnagy a díjazottról elmondta: Kőszegi Ferenc több évtizeden át tartó kitartása példa és tanulság mindannyiunk számára.
Posztumusz életműdíjat adományoztak Benkő András (1923–2001) zenetörténésznek, zeneakadémiai oktatónak.
– Amikor az 1970-es években Benkő András tanítványa lettem a Gheorghe Dima zenekonzervatóriumban, a mai Zeneakadémián, nem gondoltam, hogy valamikor az a megtiszteltetés ér, hogy nagyra becsült zenetörténész tanáromra életpályáját, érdemeit, emberségét méltató laudációban emlékezhetek. Benkő András születésének 100. évfordulója kiváló alkalom a méltó emlékezésre, tisztelgő főhajtás egy jeles életmű előtt. Csalhatatlan zenei tájékozottságát, sokoldalú, alapos dokumentáltságát, nagy fokú tudását csodálva diáktársaimmal „lábon járó élő lexikonnak” tekintettük. Pedagógusként felcsigázta bennünk a tudásvágyat, a tanulás szeretetét és a rendszeres munkában rejlő örömöt. Pedagógus- és kutatómunkájának igényességével tanítványait is igényességre nevelte. Halk szavú, végtelenül szerény, becsületes emberi magatartásával emberségre tanított. Diákként talán nem is értékeltük kellőképpen, de visszatekintve hálásak lehetünk mindazért a rengeteg új ismeretért, amellyel szakmai felkészítésünk érdekében önzetlenül felvértezett. Az erdélyi magyar zenetörténetírás történelmében Benkő András a harmadik nemzedék Seprődi János és Lakatos István után, aki László Ferenc zenetudós szerint „mint amolyan egyszemélyes erdélyi magyar zenetörténeti intézet, mindent felvállalt, ami csak ebbe a munkakörbe belefért, dokumentumok fölkutatásától, közlésétől és zenetörténészi értékelésétől a zenetörténeti múlt népszerűsítéséig”. Lakatos István tanítványaként Benkő András a zenetörténeti kutatásban mesterének kezéből vette át a stafétabotot, viszont László Ferenc muzikológus szerint „a tudományban meghaladta mesterét” – laudált Kulcsár Gabriella zenei szakíró.
Zsizsmann Rezső-díjban részesült Simó Zsuzsanna udvarhelyi karnagy-tanár. Major László laudációjából megtudtuk: zenei tevékenysége során Simó Zsuzsanna nem hátrált meg a nehézségek elől, közösséget épít, széleskörű szakmai tudás, igényesség és szerénység jellemzi.
– A laudáció különleges műfaj, feladata a célba vett személy dicsérése. Elismerése és bizonyítása annak, hogy akit laudálnak, az a legjobb, legérdemdúsabb személy. Fábián Apolka rászolgált a laudációra, ám az említett dicséretek akár kényelmetlen helyzetbe is hozhatják, mely a laudálás gondolatának elhessegetését, a vérnyomás emelkedését, az arc pirosságának az előidézését eredményezheti. De ez így van rendjén, mert mindezek tükrözik érzékenységed, szerénységed, amelyek nélkül nem az a karmester lennél, aki ma. Önátadás nélkül lehetetlen zenei együttes élén állni és kicsiholni belőle azt, ami valóban értékes. Ez az önátadás mutatkozik meg Apolka érzéseiben, hitében, tudásában, minden rezdülésében. Ez az érzés, hit és tudás volt jellemző Jagamas János zeneakadémiai oktató és népdalgyűjtő munkájára. Ez sarkalljon téged és minket is, hogy felismervén a jelenkor kihívásait a szép muzsikáért minden nehézséget vállaljunk – biztatta a Jagamas János díjban részesült Fábián Apolkát Potyó István, a Szent Mihály-plébánia Szent Cecília kórus és zenekarának vezetője.
Rónai Antal-díjban részesült a Hargita megyei Szopos Zoltán karmester-tanár, akit Köllő Ferenc laudált: Szopos Zoltán szorgalma példamutató, több ifjúval szerettette meg a klasszikus zenét, jelenleg négy iskolában tanít, több fúvószenekart vezet, de zenét is szerez a fúvósegyütteseknek.
Szántó Kinga Kovászna megyei zenetanár karnagy Márkos Albert-díjban részesült. Sipos Zoltán laudációjában kitért a díjazott szerteágazó tevékenységére: öt iskolában tanít, kórust vezet, kórustalálkozót szervez stb.
– A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban Brugós Anikó felettem járt. Most is ugyanazokat az értékeket képviseli, amelyeket gyerekkorától vallott. Mindvégig példamutató kitartással végezte munkáját. Járjál mindig felettem és előttem – laudálta Csákány Csilla zenetudós a nagyváradi Brugós Anikót, aki Seprődi János-díjban részesült.
1921-ben a mai napon alakult meg a dalosszövetség, a rendszerváltás utáni újraalakulásának 30. évfordulóját jövőre ünnepelnék
Kóruskoncert az Egyetemiek Házában
– A BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar megtisztelve érzi magát, hogy otthont ad és partner lehet a Dalosszövetség éves kórustalálkozójának. Hallgatóink örömmel ápolják a kórusirodalmat, és ezen belül a magyar kórusművek kedvelői is. Ennek a szeretetnek a gyümölcse az évenkénti fellépésük és együttműködésük a Romániai Dalosszövetséggel. Ez a kapcsolat még erősebb a tanárok munkája által: Guttman Emese, Péter Éva, Csákány Csilla karunk oktatói is egyben. „Őrzők! Vigyázzatok a strázsán!” ez a felirat áll a tordaszentlászlói református templom kertjében Guttman Mihály, mindenki Misi bácsijának a kopjafáján. Őrzők vagyunk mindannyian, akik ápoljuk hagyományainkat, népi kultúránkat, minden formában, így a kórusművekkel is. Az ápolásban, továbbadási folyamatban mindig vannak kimagasló egyéniségek. Ilyen Guttman Mihály zenetanár, a kolozsvári zenepedagógia nagymestere, akinek hazai földön és határokon túl ívelő hírneve megkérdőjelezhetetlen. Legyen emléke áldott és számunkra öröm a kórusművek felcsendülő dallama, amely erősítse meg bennünk a közös hagyományunk iránti még erősebb ragaszkodást – olvasta fel Péter Éva egyetemi oktató Lukács Olga dékán köszöntőjét.
A kóruskoncerten fellépett a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar MusiChorum vegyes kara (karnagy: Fábián Apolka), a Sigismund Toduţă Zenei Főgimnáziumból a Guttman Mihály nevét viselő négy kórus (karnagyok: Kállay-Miklós Tünde és Fábián Apolka) és a Guttman Mihály Pedagóguskórus (karnagy: Bedő Ágnes).
