Gondolok itt elsősorban Emil Boc legutóbbi nyilatkozatára. A kolozsvári polgármester a prefektusbotrány elején még eléggé szordínósan nyilatkozgatott, csütörtökön viszont már azzal fenyegetőzött: majd ő szemmel tartja az RMDSZ-es Tasnádit, hadd lám, mennyire tiszteli az ország törvényeit, a nemzeti szimbólumokat, az első kilengésnél pedig kíméletlenül lecsap. A dühtől lihegő Alin Tişe megyei tanácselnök korábbi bejelentése, miszerint kérni fogja Vákár István leváltását a megyei tanács alelnöki tisztségéből, még akár érthető – ha nem is elfogadható – abból a szempontból, hogy az itteni liberálisok méltánytalannak tartják, amiért nem a megszerzett szavazatok arányában részesülnek tisztségekben. Vákár menesztése – elméletileg – tehát nem az alelnök személyéről és nem is az RMDSZ-ről szólna, hanem egy ilyen cserével „ellensúlyoznák” a prefektusi tisztséget. Persze nevetséges, és a jogállam keretei közt talán nem is kivitelezhető, de Tişe úgy érezte, mondania kell valami dörgedelmeset, hadd visszhangozzon Bukarestig, hiszen oda üzengetnek – a mi számlánkra – a Kolozs megyei liberálisok. Boc viszont, úgy vélem, idézett nyilatkozatával átlépte azt a bizonyos Rubicont.
Bár Tasnádi Szilárd egyetlen gesztusával sem adott okot arra, hogy szándékait megkérdőjelezzék, Boc megelőlegezte a bizalmatlanságot. A polgármester nyilatkozata úgy értelmezhető: fennáll a lehetősége – veszélye – annak, hogy a magyar prefektus kijátssza az ország törvényeit, semmibe veszi a szent román nemzeti szimbólumokat. És ezzel a felháborodás – sokak szerint műhiszti, amelyből mindenki csak megerősödve kerül ki – átlendül egy másik szférába. Tasnádi prefektussal tehát akkor mégsem az a baj, hogy az RMDSZ esetleg aránytalanul több tisztséget kapott a Kolozs megyei liberálisokhoz képest, hanem az, hogy magyar kapta a tisztséget, aki mint ilyen akár „kilenghet”, ha a románok érdekeiről van szó. Vagyis – tömörebben – kockázatos magyar embert ilyen magas állami tisztségbe kinevezni. Ez viszont már sértő, durván magyarellenes megnyilvánulás a „toleráns”, az egymás mellett élő kultúrákat „tisztelő” Boc részéről. Nem csak sértő, veszélyes is! És mindezt olyan körülmények között, hogy a PNL és az RMDSZ koalíciós partnerek. És hogy a szövetség felajánlotta, lemond Kolozs megyéről Biharért cserébe, hiszen fontosabb számára a helyi PNL-sekkel a jó viszony. Rareş Bogdan fröcsögése tehát, miszerint az RMDSZ – bár ismeri a helyi „érzékenységeket” – körömszakadtáig ragaszkodott a tisztséghez, egyszerűen nem igaz
S hogy milyen helyi „érzékenységekről” van szó? Rareş Bogdan szavaiból világosan kiderül: az még belefér, hogy a PNL „kegyesen” alpolgármesteri és tanácsi alelnöki tisztséget átengedjen a magyaroknak, hadd lássa ország-világ, mekkora a tisztelet irántuk, de az olyan jelképes funkciók kiutalása, mint a kormány helytartója, több a soknál! Még a végén azt a látszatot kelti, hogy más is lehet úr a házban! – liberális partnereink olvasatában, persze.
Hát így állunk Kolozsváron. Bezzeg máshol! Temes megyében az USR-sek – bár nem kötelezte őket senki – magyar származású, szép magyar nevű prefektust jelöltek, le is tette a hivatali esküt ő is csütörtök délután. Nekik, lám, nem derogált. Ellenkezőleg! Az USR-nek direkt stratégiája van erre. Az elmúlt választásokon, ahol csak lehetett, magyar származású, magyar nevű jelöltekkel rukkolt elő. Különösen interetnikus környezetben…
