A történet elején Grassai Bálint (Molnár Levente) szülészorvos éppen feleségét (Lovas Rozi) ultrahangozza Budapesten, együtt hallgatják születendő kisfiuk szívdobogását, amikor a férfit telefonon értesítik apja haláláról. Hazaérkezve a temetésre máramarosi szülőfalujába 17 éve elhagyott fiával, Simonnal (Babai Dénes) is kénytelen találkozni, aki miután néhány éve elveszítette anyját (is), nagyapjának, a falu orvosának felügyelete alá került. A hányattatott sorsú kamaszról kiderül, hogy belekeveredett a helyi maffia ügyeibe, Dumitru (Orbán Levente) tolvajbandájából és a silány jövőt ígérő környezetből pedig Amerikába szökne zenélni.
A filmben nagyon sok motívum és szimbólum kap helyet, közülük kiemelt hangsúlyt kap a születés – élet – és halál, amelyek már a kezdő jelenetben is szorosan összefonódnak, amikor halálhír érkezik a szívdobogásba. A történet előrehaladtával az is világossá válik, hogy Simon néhány hónapig tartó kapcsolatból fogant, Bálint el akarta vetetni, de anyja végül megtartotta. Simon előbb csak zsarolás, majd halálos fenyegetés tárgyát képező tartozása Dumitru felé pedig egyfajta körbeérés a történetben, hiszen a pénzre barátnője abortusza miatt volt szüksége.
A címben szereplő hasadék szimbolikus jelentéssel is bír: jelképezi a különbséget Budapest és az elszigetelt falu, a jómódú szülészorvos és a hátrahagyott fia között. Az elvont mondanivaló mellett azonban konkrét jelentéssel is bír a szó, hiszen Simon a tolvajbanda elől menekülve zuhan be egy szakadékba az erdő közepén, apja pedig, leküzdve az egyik korábbi jelenetben már nyilvánvalóvá vált tériszonyát, lemászik hozzá és vele marad. Bár a helyzet reménytelennek tűnik, Bálint végül talál egy szűk barlangjáratot, amelyen keresztül kimenekíti a zuhanástól megsérült fiát.
A természetközeliség és a táj magasztossága, a hosszú és feszültséggel teli csendek, valamint a homályos, néha épp csak elejtett félmondatok által éri el a film azt a hatást, ami miatt akár egyfajta balladaként is tekinthetünk rá. A két főszereplő, apa és fiú útja a születés által nem kötődött össze a kezdetektől, most viszont gyakorlatilag a halál – Bálint apjának halála – és a megpróbáltatások közös leküzdése által kapnak új esélyt a közös folytatásra.
A vetítést követő beszélgetés kezdetén a moderátor kérdésére válaszolva Krasznahorkai Balázs elmondta: először a történet ötlete született meg, majd ehhez keresték meg a megfelelő helyszíneket, amelyek egy része Máramarosban, másik része pedig Magyarországon található, a csapat elsődleges törekvése pedig az volt, hogy mindez minél kevésbé legyen észrevehető a végeredményen. A megfelelő hasadékra és barlangra is magyarországi helyszíneken bukkantak rá, majd az ott készült felvételeket operatőri bravúrokkal és különféle technikai megoldásokkal illesztették bele a máramarosi tájba.
Krasznahorkai Balázs (Fotó: Valuska Gábor)
A rendező hozzátette: Máramaros egyébként a forgatókönyv egyik korai változata miatt került szóba, mint helyszín, ekkor ugyanis a filmtervben még fontos szerepe volt a görög-katolikus vallásnak is. A választás sorszerűségére végül a rendező szerint réerősített, hogy a film főszereplője, Molnár Levente is Máramaros megyéből származik, így lényegében otthon játszotta a történet nagyrészét.
„Elsősorban a rendezőnek és az operatőrnek volt nehéz dolga, valamint azoknak az embereknek, akik mindezt lehetővé tették. Én színészi oldalról annyit tudok mondani, hogy azt kellett csinálnom, amit a rendező mond és úgy, ahogy az operatőr engedi” – fogalmazott a 2019 májusa és júliusa között zajló forgatással kapcsolatban Molnár Levente. A rendező kiemelte: a legnagyobb nehézség a stábnak az volt, amikor az állandó esőzések miatt három hét kényszerpihenőt kellett tartani a forgatás során, hiszen ugyanonnan és ugyanúgy kellett folytatni a munkamenetet, ahol abbahagyták.
A filmben szereplő elszenesedett épület, amelyben Bálint apja bennég, valamint Simonék háza is kizárólag erre a forgatásra lett felépítve és berendezve a csíkszeredai Rusu Béla és csapata által, a rendező pedig úgy fogalmazott: ha nem látta volna a saját szemével, akkor biztosan nem hitte volna el, milyen rövid idő alatt készítették el a szakemberek ezeket az épületeket.
A barlangban való forgatással kapcsolatban az operatőr, Réder György elmondta: „Nagyon nehéz volt olyan helyszínt találni, ahol a színészek is elférnek biztonságosan, valamint a kamerának és a világításnak is marad hely.” Végül egy nagyobb belmagasságú magyarországi barlangban különböző állványok és platformok segítségével érték el azt a hatást, amelytől a klausztrofóbiával küzdők csak hunyorogva nézték végig a megszabadulás jelenetét.
Amint a beszélgetésen elhangzott, a filmet novemberben a bukaresti közönség is megtekintheti, hiszen bemutatják a Magyar Filmnapokon.
(Borítókép: Jelenet a Hasadék című filmből - Molnár Levente és Babai Dénes)
