Aust szerint Angela Merkel azonban épp ezt a szociáldemokrata-konzervatív egyensúlyt bontotta meg azzal, hogy a kereszténydemokrata CDU-t az úgynevezett modernizáció jegyében egy keresztény-zöld-szociáldemokrata „gyűjtőpárttá” stilizálta át. Ily módon azonban a jobboldalon egy jelentős űrt teremtett. Ebbe a hézagba hatolhatott be a szélsőjobboldalinak bélyegzett Alternatíva Németországért. Az Erste TV állomás „Hart aber fair” című vitaműsorában egy – a német terminológia szerint – „migrációs hátterű” egyetemista fogalmazta meg a fájó kérdést: „Mért kellett egy menekültválságnak bekövetkeznie és egy Alternatívának fellépnie, hogy a pártok a migráció problémájával szembenézzenek?”
Az AfD, mely egyébként korántsem annyira szélsőjobboldali, mint amilyennek a mainstream sajtó igyekszik feltüntetni, a bevándorlás kérdésének tematizálásával tett szert arra a népszerűségre, mellyel most a finisben rendelkezik. Mértékadó kommentátorok véleménye szerint a szövetségi állam politikai tájképének az a földrengésszerű átalakulása, mely a kampány finisében kirajzolódik, a fiatalember által megfogalmazott mulasztás közvetlen következménye.
A sajtó egy része szerint a másik átgondolatlan döntés a Martin Schulznak a német politikába való visszatérésével bekövetkezett hasadás. Angela Merkel gyűjtőpárt-koncepciója nem csupán a jobboldalon teremtett jelentős ellenzéket, de a szociáldemokráciát is erodálta. Mindezzel azonban nem saját pártját erősítette meg, hanem a főként a keletnémet tartományokban erős bázissal rendelkező Linkét, azaz a Német Szocialista Egységpárt utódpártját hozta játékba.
Néhány nappal a választások előtt ez a két pártalakulat, azaz az Alternatíva és a Linke küzd fej fej mellett a harmadik helyért. A CDU–CSU szövetséget, mely – akárcsak a szociáldemokrata párt – népszerűségi mélyponton van, egyik sem hajlandó koalíciós partnernek elfogadni. Merkel és Schulz konfrontációja nyomán a nagykoalíció sem tűnik többé tényleges lehetőségnek. A szociáldemokraták és a Linke szövetsége még a zöldekkel együtt sem látszik képesnek többséget teremteni.
Hogy Angela Merkel az egyébként az Alternatívával sok szempontból azonos nézeteket képviselő liberálisokkal és a hozzá némileg közelebb álló zöldekkel kötött koalíciója nem látszik lehetetlennek, tény, de a hatékonyság tekintetében a koalíció maga is meglehetősen kérdéses.
Az Alternatíva és a Linke változó esélyekkel küzdenek a harmadik helyért. De mert a házszabály szerint az ellenzék fogja adni – egyebek közt – a Bundestag alelnökét is, ha összejön is valamiféle koalíció, Angela Merkel pozíciója jelentősen meg fog gyöngülni.
A problémát mi sem jelezhetné világosabban, mint hogy a közvélemény-kutatások jelenlegi állása szerint a választók 45 százaléka véli úgy, hogy egyetlen párt sem képes arra, hogy az ország problémáit valóban megoldja.
Ezek után talán különösnek tűnhet, hogy a választók 37 százaléka mégis Angela Merkelhez ragaszkodna. Philipp Gassert, a Die Zeit újságírója a magyarázatot abban látja, hogy a fejlett demokráciák alapvetően konzervatív beállítottságúak. Ami nem – a szó hagyományos értelmében vett – konzervativizmust jelent, csupán a posztpolitikai folyamatok által alapjaiban fenyegetett folytonossághoz, biztonsághoz, jóléthez való – sokszor szinte már kétségbeesett – ragaszkodást.
A szorongás minden oldalon jól érzékelhető, annál is inkább, mert az Alternatíva szimpatizánsai joggal tekinthetők rejtőzködőknek is. A német sajtó által szinte már egyetemesen működtetett politikai korrektség súlya alatt nemigen vállalhatnak fel „inkorrektnek” tekinthető nézeteket. Legalábbis nyíltan. Azt azonban senki nem jósolhatja meg, hogy mi történik majd a szavazófülke magányában. Amikor – ha felelőtlenül nem is – valóban szabadon dönthetnek majd.
Igaz, a kancellári hivatal CDU-s főnöke azzal is számot vet, hogy Angela Merkel híveinek egy jelentős része – a biztos győzelem tudatában – úgy vélheti, nincs túl sok értelme szavazni. Ennek ellenére azt tanácsolja: még mindig jobb távol maradni a szavazástól, mint az Alternatívára szavazni.
Sajnos, ez a vigasz is visszaüthet, hiszen csak arra van tekintettel, hogy az Alternatíva a kereszténydemokratáktól csábíthat át szavazókat. De mi lesz, ha az eddigi nem-szavazókat képes lesz mozgósítani?
