Nagy volt a kezdeti lendület. A hazai, mindenre jellemző furcsaságokkal kezdtünk. Aki be szerette volna oltatni magát, az fent maradt éjszaka és leste a le-lefagyó rendszerben, hogy mikor lesz hely Kolozsváron, netán Balázsfalván, Székelyhídon. Megszerveztük, hogy csoportosan menjünk, így oszlik az üzemanyag ára. Ha tudtuk volna, hogy a későkásáknak még pénz is jár érte...
Így indult a huszonegy. Jobbra számítottunk, mint a „húsz-húsztól”, de ismét nem jött be a számításunk. Így jártunk 19-ben is, megkönnyebbülve fellélegeztünk, hogy végre eltűnik Dăncilă a politikából, nem kell többé látnunk az ábrázatát. Aztán jött egy olyan kétezer húszas év, hogy visszasírhattuk a szőke miniszterelnök badarságait. S még magunkhoz sem tértünk, máris berobbant az életünkbe egy másik közéleti asszonyság, aki megtanított értékelni azt, amink van. Vagy inkább fogalmaznék úgy, hogy megmutatta, mindig lehet rosszabb, sokkal rosszabb. Nekünk ilyen Diana jutott: loboncára néha fejkendőt köt, maszk helyett néha szájkosarat hord, és amikor megjelenik a nemzetközi sajtóban, akkor hirtelen arra hivatkozol, hogy bár Romániában élsz, de magyar vagy. Nem tudom ki ez, semmi közöm hozzá.
Dolgok, amiket ha a tavaly az idénre jósolsz, biztosan nem hiszem el:
• A Facebookot átnevezik. Nem hiszem, menjél már! Nem létezik az agyunkba ennél jobban beégett brand, logó, miért cserélnék le? Aztán egy szép nap Zuckerberg kiállt és bejelentette, hogy ezentúl Meta lesz. Attól mi még továbbra is Facebooknak nevezzük.
• Metaverzumok nyílnak: Hogy mik? Mit tudom én... olyan virtuális világok, ahol rendes pénzt lehet költeni virtuális ruhákra, lakásra és hasonlókra. A Nike sportruházatgyártó máris megvásárolt egy studiót, amely virtuális cipőket gyárt, ún. NFT-ket, az emberiség új agymenése, a Metaverzum számára. Az ilyen nem létező cipő drágábba kerül, mint a valós. De miért? Ne is kérdezd, ez teljesen meghalad!
• Amikor olvasod a sajtót s nagyjából ez körvonalazódik: a szlovák külügyminiszter az Egyesült Államok elnökével egyeztet az orosz fenyegetésről. A szerb külügy stratégiai szerződéseket köt Kínával. Szijjártó a vakcinaigazolások közös elfogadásáról tárgyal Tunéziában, ahova vakcinasegélyt szállít Magyarország. Mindeközben a román külügy kínosan magyarázkodik az olasz külügynek, hogy az egyik román szenátor és annak férje elrabolt és megharapott egy olasz újságírót...
• Hogy ilyen apologéta cikkeket fogok olvasni: Bármilyen félreértelmezett volt is az inkluzivitás szándéka az egyenlőségért felelős máltai Helena Dalli biztos részéről, egy percig sem akarta senki betiltani a karácsonyt. Legfeljebb azt tanácsolták, hogy használják helyette az ünnepek kifejezést. A férfi nemmel rendelkező kifejezések helyett, mint az ember alkotta (man-made), használják például a szintetikus kifejezést. A „Hölgyeim és uraim!” megszólítás helyett inkább a „Kedves kollégák!”, vagy az „Ah, drágáim!” köszöntést preferálják.
• Hogy ilyen üzengetéseket olvashatok majd a napi sajtóban: Az ENSZ beszól a világ leggazdagabb emberének, Elon Musknak, hogy ha hajlandó volna adni 6,6 milliárd dollárt, azzal milliók éhezésének lehetne véget vetni. Erre Musk visszaüzen: jó, adok, de lássak egy cselekvési tervet arra, hogy miként használnák fel ezt a pénzt. Felcsillannak a szemek az ENSZ-nél és leadják ultrabonyolult tervüket: 3,5 milliárdra ételt vennénk és kiszállítanánk az éhezőknek, 2 milliárdot szétosztanánk közöttük, hogy vegyenek maguknak, amit akarnak, 1,1 milliárd pedig mindennek az adminisztrációs költsége lenne. Nos, ekkora erőfeszítéssel, azt hiszem, az ENSZ még egy 2000 lejes Communitas-pályázatot sem fog nyerni.
• Végezetül pedig azt nem sejtettem volna a tavaly, hogy idén olyat lép előre a világ, hogy ha útközben lerobban az autód, egy autószerelőt sem találni, ugyanis azóta mindenkiből orvos, meg virológus lett. Vajon mit hoz az új év? Csak ilyen fejlődést ne. De ha a hazai politikán múlik, akkor ismét sírva fogunk kacagni. Remélem, hogy ugyanitt leszünk a Szabadsággal a kezünkben, együtt és humorunknál.
