Advent a bánffyhunyadi ambulancián

Lukács Margit lelkésznő viszi a karácsonyi örömüzenetet

Advent a bánffyhunyadi ambulancián
Az adventi időszakban leginkább az előkészületek kötik le az emberek figyelmét, olyannyira, hogy gyakran a karácsony előtti hajtás miatt nem tudunk aztán igazán felszabadultan ünnepelni szeretteink körében. Az ajándékbeszerzési láz következtében a bevásárlóközpontok zsúfolásig megtelnek listát a kezükben szorongató hölgyekkel, és az üzletek előtt kispadon várakozó férjekkel, akik legszívesebben egy férfimegőrző objektumban vészelnék át az egész felhajtást. A minap Angliában egy nagypapa annyira felizgatta magát, amiért nem olyan terméket sikerült beszerezni az unokájának, amilyet eltervezett, hogy infarktus miatt ki kellett hozzá hívni a mentőket – az életét már nem sikerült megmenteni.

Az ünnepi előkészületekben sajnos ritkábban gondolunk azokra, akik nem tölthetik a szeretteik körében az ünnepet, mert egy kórházi ágyon heverve várják a felépülésüket. Lukács Margit (képünkön) kórházlelkésznő azonban arra tette a hivatását, hogy az ilyen személyekhez is elvigye a karácsonyi örömüzenetet.

Lelki bemosakodás szükséges a látogatások előtt

Verőfényes decemberi délután közeledünk a lelkésznővel a bánffyhunyadi kórház épülete felé, és először a monarchia idején felhúzott régi épületbe lépünk be. Itt egy kisebb teremben kapott helyett a református egyház, istentiszteleti alkalmak megtartására. Manyika elmondja, hogy ide szokott mindig jönni beteglátogatás előtt és után is, mivel ez amolyan bemosdó helység a számára. Itt készül fel a látogatásra, majd itt csendesedik el utána, és próbálja letenni azokat a lelki terheket, amelyeket a betegek megosztottak vele. Immár nyolc esztendeje végzi a korházlelkészi szolgálatot, és ezalatt az idő alatt sok különös esettel találkozott. Hétköznap végzi a beteglátogatást, és vasárnap az istentiszteleteket. Ünnepeken úrvacsorát is oszt az imateremben, illetve az ágyhoz kötött betegek számára a kórtermekben. Nyolc esztendő alatt csak ketten utasították vissza az úrvacsorát, de a lelkésznő tisztában van vele, hogy ennek mindig fennáll a lehetősége, és nem érzi kellemetlenül magát az ilyen helyzetek miatt. Az is előfordult azonban, hogy valaki évek óta nem járt már templomban, de a kórházi ágyon igényelte a szent jegyek magához vételét, sőt ha jelen voltak a látogatók, akkor a rokonok is vele együtt úrvacsoráztak.

A kórházban köttetnek a legjobb barátságok

Ahogy a kórtermeket végigjárjuk, néhány ápolt ismerősként köszönti a tiszteletes asszonyt. Van, akit már több mint egy hete beutalták, de akad olyan is, akit „visszatérő” betegként hoztak be hosszabb idő után. Gyakran előfordult, hogy az utcán találkozott évek múlva valakivel, aki ráköszönt és röviden elbeszélgetett a családi helyzetről, aktuális problémákról. Talán az enyhe decemberi időjárás miatt, most a legtöbb beteg vérnyomáspanaszokkal érkezett. Sok az idős, nyolcvan feletti közöttük, és inkább a családjukról, hétköznapi problémájukról beszélgetnek, mint magáról a betegségről. A különböző kalotaszegi településekről beutalt személyek problémája igencsak hasonló: a fiatalság nagy része külföldön keresi a kenyerét, ezért akad, aki haza sem tud jönni, még a karácsonyi ünnepre sem.

Sokkal rosszabb a helyzete annak, akit nem tudnak hazaengedni az ünnepekre, de a karácsonyi örömhír tőlük sincs elrekesztve, hiszen ünnep első, és másodnapján is tartanak istentiszteletet. Előfordul olyan eset is, hogy szociális helyzete miatt tartanak bent valakit – otthon senkije sincs, így legalább kaphat meleg ételt és fűtött teremben töltheti az ünnepnapokat.

Az istentiszteleteken azok a hunyadi idősek, betegek is részt vesznek, akiket nem utaltak be, de közelebb laknak a kórházhoz, ezért könnyebben eljönnek ide az istentiszteletre. Ünnep másodnapján legtöbbször a helybéli lelkész, vagy a legátus végzi az igei szolgálatot.

A bánffyhunyadi kórház épülete

Napi öt jó dolog

Lukács Margit elmondása szerint a legnehezebb helyzeteket sem kerülheti el néha egy korházlelkész. Előfordult már olyan, hogy a beteglátogatás során ő maga fedezte fel, hogy valaki meghalt. Máskor pedig a hozzátartozók is ott voltak, amikor a beteg elhunyt, és tőle kértek tanácsot a rokonok, hogy ilyenkor mi a teendő. Mivel a lelkésznő ismeri az ápolókat, és a személyeket, ilyen helyzetekben is segíteni tud a hozzátartozóknak.

Egyszer egy olyan asszony került a kórházba, akit nem valamilyen betegség miatt hoztak be, hanem önként akart véget vetni az életének. Sikerült megmenteni az illetőt, de aztán infarktust kapott és a depresszió még jobban eluralkodott rajta. Manyika azzal próbálta erősíteni benne a lelket, hogy egy hálanapló megírására bíztatta. Elmondta neki, hogy próbáljon meg minden nap leírni öt jó dolgot, ami vele történt, ami miatt hálás lehet. Az asszony szerint azonban semmi oka nincs az örömre és a hálára, ezért képtelen megfogadni a tanácsot. Amikor a lelkésznő eltávozott, mégis erőt vett magán, és az ápolótól kért papírt és ceruzát, hogy megírja a listát. Jó néhány év múlva futott össze vele a bánffyhunyadi piacon a lelkésznő, de rá sem lehetett ismerni: az arca ragyogott, és már nem is emlékeztetett arra az egykori depressziós személyre, aki egykor el akarta magától dobni az életét. A nő elmondta, hogy eleinte nagyon nehezen tudta összeszedni az öt jó dolgot, amiért hálás lehet, de csak nem adta fel, és végül teljesen pozitívan látta a saját életét. Amióta tudatosítja magában azt, hogy nem csupán rossz dolgok történnek, könnyebben át tudja vészelni a nehezebb időszakokat is. Ez az eset Lukács Margitot is megerősítette a szolgálatban, hiszen elmondása szerint, akárcsak a legtöbb lelkész, ő is ritkábban kap visszajelzést, és néha az lehet az érzése, hogy nem sok értelme van annak, amit csinál. Az ilyen, és ehhez hasonló helyzetek azonban épp az ellenkezőjét bizonyítják, és erőt adnak neki is a szolgálatban.

Karácsonyra baba a fa alá

Az utolsó kórteremben egy zentelkei asszonyt látogatunk meg, akit már közelebbről ismer a tiszteletes asszony, hisz férje, Lukács Endre Kalotaszenkirály-Zentelkén lelkész. Az asszony elmondja, hogy kicsit nehéz, hogy épp az ünnepek előtt kellett őt beutalni a kórházba, de minden rossz dologban van valami jó, mert épp a napokban született az unokája, épp egy emelettel fentebb tartózkodik az anyukájával. Miután még beszélgetünk vele egy kicsit, akárcsak a többi kórteremben, Manyika itt is felolvas egy igét, imádkozik, és egy imádságos könyvet nyújt át a betegnek. Mielőtt távoznánk, a nagymama azt javasolja, hogy látogassuk meg az unokát, és a menyét is, mi pedig némi szabadkozás után úgy döntünk, hogy miután annyi beteget meglátogattunk, ideje vidámabb beutaltakat is látnunk. A kismama örömmel fogadja a látogatókat, sőt, még süteménnyel is megkínál minket. Elmondása szerint karácsonyra már hazaengedik, így az elsőszülött gyermeküknek egy kistestvért hoz az angyal karácsoni ajándékként. Mivel a nagymama is hazatérhet az ünnepre, ezért számára is könnyebben telnek a napok a korházban. Miközben beszélgetünk, a kisbaba békésen pihen, csak néha zörren fel egy-egy zajra. Amikor az ápolónő bejön, hogy az anyuka vérnyomását megmérje, végképp vége szakad a békés pihenésnek, ezért mi is elköszönünk, és így végül jól zárul a beteglátogatásunk.

Szeretetben ünnepelni

A karácsonyt a szeretet és a család ünnepének is nevezzük. Sokszor csak azért, hogy ne kelljen beszélni arról, hogy igazából az Isten fiának a születését ünnepeljük. Pedig azért a szeretet ünnepe ez, mert Isten szeretett bennünket, és emberré lett miérettünk. Azért a család ünnepe, mert egy földi családon keresztül lépett be Jézus ebbe a világba. Sajnos a legtöbb ember számára a karácsony csak az ünnepi előkészületekről, ajándékok beszerzéséről szól, ami túlhajszolttá teszi őket. Isten fia egy jászolba született, és a jószágok között töltötte első napjait. A szent család nem járt bevásárlóközpontokban, nem vakította el őket a sok villogó karácsonyi fény, csak a betlehemi csillag fénye tündökölt fölöttük. A fény, amely elvezette a bölcseket is a jászolhoz azonban sokkal többről szól, mint az üres, sokszor giccses ünnepi kivilágítás. Ne engedjük, hogy elvakítsanak bennünket ezek a fények, és talán akkor jobban oda tudunk figyelni egymásra, szeretteinkre, azokra, akikkel Isten bennünket is megajándékozott. Ha így tennénk, talán kevesebb vita, feszültség, és minden bizonnyal kevesebb infarktus is lenne az adventi időszakban.