Szokatlan nyüzsgés támadt a főút mentén álló kalotaszegi templom körül október 28-án, szombat délután: a település apraja-nagyja zsúfolásig megtöltötte a templompadokat a hálaadó istentiszteleten. Hozzájuk csatlakoztak a faluból elszármazottak, a más településekről érkezett vendégek, akik osztozni akartak a kalotaszegi gyülekezet örömében. Az országút felőli bejáratnál szénabálákra elhelyezett őszi növények mellett hatalmas plakát jelezte, hogy milyen alkalomból gyűltek egybe az emberek a falucskában: 100 éves a sárvásári református templom.

A havasok lábánál fekvő kalotaszegi Magyargyerőmonostor település közössége családias hangulatban ünnepelte vasárnap a legnagyobb nemzeti ünnepet. Az ünnepi istentiszteletet követően a gyülekezeti terem – vagy ahogy a helybéliek hívják Vigyázó ház – udvarán ünnepi beszédek és szavalatok hangzottak el, miközben huszárlovasok őrködtek. Az összejövetel végén a gyülekezet megkoszorúzta a templom várfalába beágyazott emléktáblát, amelyik az 1848-as jobbágyfelszabadításra emlékeztet.

A közhiedelemmel ellentétben nem szerepel a bibliában 365 alkalommal az a kifejezés, hogy ne félj! Azonban, ha összeszámoljuk azokat a szókapcsolato kat, kifejezéseket, amelyek megerősítenek és bátorságot öntenek a szívünkbe, akkor bőven jut minden napra egy-egy biztatás.

Nem túl régen, egy nagyon közeli galaxisban, amit sokan előszeretettel csak „átkosnak”neveznek, otthonaink bútorzatának elengedhetetlen díszítő kellékeit képezték a porcelán kisplasztikák, vagy népiesen nippek. A többnyire kisállatokat vagy játszadozó gyerekeket ábrázoló szobrocskákat ma már a legtöbben idejétmúltnak, sőt sokan giccsesnek tartják, pedig a tervezők gyakran igazi művészeknek számítottak a maguk korában. A Zsolnay porcelángyár egykori tervezője, Sinkó András Magyargyerőmonostoron született 1901. november 30-án. Az advent első vasárnapján tartott istentisztelet után Sinkó Kalló Katalin elevenítette fel a művész hányattatott életét a monostoriaknak, akik közül az idősebbek még ismerik azokat a családi szálakat, amelyek a szülőfalujához kötik Bandi bácsit. A varrottasok és a kalotaszegi hagyományok világában jártas előadó bemutatta Gergely Hugó nemrég kiadott könyvét, amely gyönyörűen megörökítette Sinkó András művészetét és élettörténetét.

A hír szent, a vélemény szabad. Egykor ez számított az újságírás legfontosabb alapszabályának, még akkor is, ha minden politikai rendszerben a hatalmon levők elvárásai szerint kellett szerkeszteni a híreket. Amíg csak nyomtatott formában lehetett újságot olvasni, azért mégis több szűrőn kellett átesnie egy hírnek, míg végül a nagyérdemű olvasóközönség elé jutott.

Az egykori tiszteletes asszony, Kónya Gyuláné Schéfer Teréz tiszteletére szervezett emlékünnepet a valkói gyülekezet. A vasárnap délutáni rendezvényen bemutatták azt a kötetet, amely Kónya Gyuláné élettörténetét és írásos, valamint vagdalásos kézimunkákhoz készített mintáit örökíti meg.

Az utóbbi esztendőkben több erdélyi templomot sikerült felújítani, és idén is jut támogatás helyreállítási munkálatokra. A nagyobb gyülekezetek mellett olyan kis közösségek is részesülnek a magyar kormány támogatásában, ahol már alig él magyar ajkú közösség. Ezeken a helyeken talán még nagyobb jelentőséggel bír a templom megújulása, ami a végvárak megmaradásának a jelké­pévé is vált a legtöbb peremvidéken. Múlt vasárnap Bábonyban adott hálát a maroknyi református közösség a felújított istenházáért, és örömükben az Almás-völgy településeinek képviselői is osztoztak. Magyar Imre váralmási lelkipásztor, aki több mint négy évtizede szolgálja Váralmás és Bábony református közösségét, elmondta: a bábonyi hívek végvárként őrzik hitüket. Vincze Minya István, a kalotaszegi református egyházmegye esperese is rámutatott: amikor az ember a peremvidékeken újít templomot, akkor nem a körülményekre tekint, hanem a mindenható Istenre.

Aki azt gondolja, hogy a történelmi regények korszakának leáldozott, az nagyon téved. A Dunaszerdahelyen született író eddig megjelent kötetei igen nagy népszerűségnek örvendenek, ami azt bizonyítja, hogy szükség van a mai nyelvezeten megfogalmazott, régi korszakok történeteit feldolgozó írásokra. A legutóbbi kötetével, ami a Lázár evangéliuma címet viseli, Szabolcs ráadásul új dimenziókba helyezi a középkori történetmesélést. Az apokrif történelmi rémlátomás műfajmegjelöléssel kiadott könyv remekül használja fel a manapság nagy népszerűségnek örvendő élőhalottas (ejtsd: zombis) történetek ismerős elemeit középkori idősíkban. Az alábbi beszélgetésben kiderül, hogy miért választotta ezt a bizarr párosítást abban a regényben, amely szokatlansága ellenére sem távolodik el a szerző kedvenc történelmi témájától, az Anjouktól.

Ezzel a talányos címmel szervezett február derekán a kalotaszegi egyházmegye lelkészi értekezletet Magyargyerőmonostoron. Az előadást e sorok írója tartotta. Az értekezleten szó esett arról, hogy miként használhatja ki az egyház a közösségi média adta lehetőségeket, és hogyan terjesztheti ki a munkakörét a lelkipásztor a modern kor eszközeivel. Felmerült az élő istentisztelet közvetítésének a lehetősége, ami utópisztikus megoldásnak tűnt, és a legtöbben egyetértettünk abban, hogy nem szeretnénk, ha eljönne az az idő, amikor kiürülnek a templomok, és csupán közvetítő eszközöknek hirdetjük az igét. Aztán elérkezett március idusa…

Az adventi időszakban leginkább az előkészületek kötik le az emberek figyelmét, olyannyira, hogy gyakran a karácsony előtti hajtás miatt nem tudunk aztán igazán felszabadultan ünnepelni szeretteink körében. Az ajándékbeszerzési láz következtében a bevásárlóközpontok zsúfolásig megtelnek listát a kezükben szorongató hölgyekkel, és az üzletek előtt kispadon várakozó férjekkel, akik legszívesebben egy férfimegőrző objektumban vészelnék át az egész felhajtást. A minap Angliában egy nagypapa annyira felizgatta magát, amiért nem olyan terméket sikerült beszerezni az unokájának, amilyet eltervezett, hogy infarktus miatt ki kellett hozzá hívni a mentőket – az életét már nem sikerült megmenteni.

Manapság ritka, hogy egy lelkipásztor huzamosabb ideig megmaradjon egy vidéki gyülekezetben. Huszonöt esztendő pedig már igazán szép teljesítménynek számít. Vincze Minya István negyed évszázada szolgál a kalotaszegi egyházmegyéhez tartozó Nyárszó–Sárvásár testvérgyülekezetekben. Szülőföldjéről kezdő lelkészként elkerült, de amint tehette visszatért ide, és immár tíz éve tölti be az esperesi tisztséget.

Ha spártainak születik, bizonyára kiteszik a Taigetoszra. De Nick Vujicic Ausztráliában született, gyermekük esélyeiért kitartóan küzdő szerb családba. Gyermekként végigszenvedte a kiközösítés, csúfolódás magasiskoláját, a keserű válaszkereséstől eljutott a depresszióig, ma pedig világutazóként lelkesíti az emberiséget. Hiába teltek el évezredek az ókori görög állam gyakorlata óta, és sokat finomodott a fogyatékossághoz való hivatalos viszonyulás, a megváltozott állapottal élők és környezetük továbbra is nagyon sokféle nehézséggel, előítélettel, tévhittel szembesül.