A Fehér megyei magyarság fontos eseményének számított a szombaton, 2023. június 24-én tizennegyedik alkalommal megszervezett Abrudbányai Magyar Nap, amelyet erdélyi és anyaországi számos vendéggel együtt ünnepelt a helyi közösség. Az eseményen leleplezték az emléktábláját I. Apafi Mihály fejedelemnek, aki templomot és református iskolát alapított a városban.
Aranyhegy tetején ütött-kopott település
Az itteni magyar lakosságot kétszer pusztították ki: 1784. november 7-én Horea felkelői, valamint 1849. május 9-én Avram Iancuék. A szomorú történésekre a református templomban elhelyezett tábla emlékeztet. Mindkét tragédiát követően azok, akiknek sikerült elmenekülniük, visszatelepedtek a városba és az első világháborúig felélesztették a magyar életet. Kevésbé tudtak viszont megbírkózni a szocializmus „ipari forradalmával”, amelyik teljesen átalakította a város gazdasági szerkezetét, a tehetős, kultúrateremtő magyar polgárságot pedig megfosztották tulajdonától, jövedelemforrásától, így annak nagy része a város elhagyására kényszerült.
Mint ismeretes, Abrudbányát az aranybányászat tette ismertté. Neve a latin obrussa (próbakő) szóból ered, görög megfelelője, az obruda, aranykiolvasztást jelent. Római neve Abrutus, majd Auraria Maior volt, románul Abrudnak hívják, szászul Grissa, németül Gross-Schlatten vagy Altenburg. A legrégebbi feljegyzés, amelyik az arany bányászatát tanúsítja, Kr. e. 700-ból való.
Az értékes nemesfém jelentős jövedelmet hozott a városnak és hozzájárult egy fejlett polgári életforma kialakulásához. Abrudbánya Erdély egyik legfestőibb történelmi városközpontjával rendelkező helysége lehetne, azonban patinás épületei ütött-kopott állapotban tekintenek a bizonytalan jövő elé, csak keveset restauráltak közülük. Pedig, paradox módon, ma már ezek az egyetlen konkrét jelei a mesés gazdag múltnak, ezek juttatják eszünkbe, hogy egy aranyhegy tetején fekszik a település. Napjaink lépten-nyomon tetten érhető szegénysége Abrudbányán fordítottan arányos a hely természeti kincseivel, a kiaknázásra alkalmas arany mennyiségével.
Mindig újjáépítette istenházait a magyarság
A történelem vihara hasonlóképp bánt el Abrudbánya magyar istenházaival is. A református, római katolikus és unitárius templomok, amelyeket a visszatelepülő magyarság mindenik katasztrófa után újjáépített, ma is uralják a város főterét, és a lepattant állapotban levő, egykor pompás polgári házak társaságában várják a megújhodást. És nem is teljesen reménytelenül, például javában zajlik az unitárius templom restaurálása, amelyről már beszámoltunk olvasóinknak.
Az első református templomot a 17. századra datálják. Építésének idejéről két, egymástól majdnem ötven évvel eltérő évszám áll rendelkezésünkre: 1625 és 1672. Az elsőt Elekes Károly támasztja alá, aki gyulafehérvári esperes volt az 1860-as években. Elmondása szerint, egészen az 1849-es vésznapokig, amikor a templom teljesen leégett, a torony fedelén ez az írás állott: „Épült 1625-ben.” A második datálás Konc József történésznek tulajdonítható, aki szerint a templomot 1672-ben építették. Az 1888. évi Protestáns Közlönyben kiadott dokumentum leírja, hogy Apafi Mihály fejedelem bizottsága 1672 május 17-én templomépítéssel kapcsolatos helyszíni méréseket végzett.
Az első református templom élete mintegy két évszázad volt. Az 1848-1849-es forradalom idején a templom leégett, a református lelkész, Benkő András is áldozatul esett. A megcsappant református közösség lelkész nélkül, templom nélkül maradt. Csak 1852-ben lesz ismét helyi lelkész, Basa István személyében. A templomot 1889-ben adományokból és közösségi munkával építik újra, Molnár Albert lelkész idejében. Az építési költségek nagy részét, Szász Domokos püspök közbenjárásával, a Kolozsvári Református Püspökség által nyújtott kedvező kamatú és visszatérítésű kölcsön képezte. A terveket Szalay Ferenc építész készítette és a munkálatok is az ő felügyelete alatt folytak.
A templom szentélyből, hajóból, toronyból és portikusból áll. Különös sajátossága, hogy 300 négyzetméter területű üzlethelyiségekkel van körülvéve, oly módon, hogy a gótikára emlékeztető támpilléreket egy boltívvel megnyújtották s ezt téglával töltötték ki, aminek külső felén ajtókat és kirakatokat nyitottak. A templom ablakai az üzlethelyiségek fedele fölött helyezkednek el, így elég világosságot biztosítanak a templomnak. A templomhajó hossza 28 méter, magassága 13. A torony magassága 38 méter.
A templomnak két harangja van. A nagy harangot 1924-ben öntötte a kudzsiri Klein Oszkár, a kis harangot pedig 1890-ben Andrásofszky Efraim kolozsvári harangöntő. A bútorzatot a szószék, a padok valamint a karzat képezi, amelyek a templommal egy időben készültek. Az orgona 1890-ben épült, hat regiszteres és Vilhelm Hörbiger nagyszebeni orgonakészítő műve. A toronyóra szintén 1890-ben készült.
A templom monumentalitása emlékeztet arra a több, mint 450 reformátusra, akik a 20. század elején megtöltötték Isten házának padjait.
Nem azt nézik, hányan vannak, hanem mit tehetnek...
A magyar napok megszervezése egyike azon csodáknak, amelyeket a maroknyi abrudbányai magyarság megvalósít. Kopenetz Lóránd Márton helyi RMDSZ elnökkel és Ladányi Péter Sándor lelkipásztorral az élen, akik úgy gondolkodnak és dolgoznak, mintha többszáz fős közösséget szolgálnának, sikerült előmozdítani az épített örökség ügyét, komoly – köztük testvértelepülési – kapcsolatokat kiépíteni az anyaországgal, délutáni oktatást és magyar nyelvtanfolyamot kezdeményeztek, táborokat, nívós bált szerveznek – hogy csak néhányat említsünk az elért eredményekből. Független helyi tanácsosként, Kopenetz Lóránd kiválóan érvényesíti a magyar érdekeket a helyi tanácsban és elérte, hogy a többség belássa: a magyar célok nem keresztezik a románokét, sőt, érdemben hozzájárulhatnak a város fejlesztéséhez.
Az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület által megszervezett magyar nap ünnepi istentisztelettel vette kezdetét. Ladányi Péter Sándor református lelkész Pál apostol Timoteushoz írt második leveléből idézve fogalmazta meg, magyarul és románul, a jó keresztények értékrendjének sajátosságait, amelyek között fontos szerepet tölt be az oktatás is. A lelkipásztor idézte I. Apafi Mihály fejedelem 1674-ben megfogalmazott, ma is időszerű gondolatát: „Az egész világban állam, nemzet, kormányhatalom tartósan nem virágozhatik s feladatinak meg nem felelhet a szabad tudományok gyakorlása nélkül, melyek az ifjúság tehetségét az egyházi és a polgári életre jótékonyan képezik.”
Az igehirdetést követően köszöntőbeszédek hangzottak el. A gondnoki feladatokat ellátó Kopenetz Lóránd hálát adott azért, hogy kétszáznál többen együtt ünnepelhetnek, Cristian Albu, Abrudbánya polgármestere pedig a helyi magyarság erőfeszítéseit és elért eredményeit valamint a példás egyetértést méltatta. Simon István Előd konzul bibliai idézetekre alapozva utalt az abrudbányai magyarság jelenére és azt kívánta, hogy a tisztelet kultúrája hasson át mindenkit, hiszen a Zsoltárok könyve is arról beszél, „Mily jó, mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak”. A konzul hozzátette: a magyar kormány pozitívan értékeli az abrudbányaiak erőfeszítéseit, ezért hathatós támogatásban részesítette a közösséget, az Apafi-emléktábla pedig a kolozsvári konzulátus segítségével valósult meg.
Az istentisztelet a székelyudvarhelyi, Fodor Béla etnomuzikológus vezette Napkorong együttes felemelő előadásával ért véget. Gesztusértékű volt, hogy az együttes igényes dalválogatása tartalmazott, többek között, olyan román dallamokat is, amelyeket Bartók Béla gyűjtött Abrudbányán és környékén. „Lélekemelő érzés volt hallani, ahogyan a népes dalkar zengő éneke kiszívárog a templom falai közül és Abrudbánya központján száll az ég felé” – mondta egy résztvevő.
A legrégebbi „iskolajelölő” tábla Erdélyben
A magyar napok programja az Apafi-háznál folytatódott, ahol leleplezték a fejedelemnek emléket állító táblát.
A város központjában található egyemeletes épületet 1672 -ben Apafi Mihály fejedelem adományából építették, és az oldalán található felirat szerint oktatási intézménynek szánták, hajdan a református iskola is itt működött. Az épület homlokzatán a mai napig is olvasható felirat: „Ezer hatszáz hetven kettőben, ezen hely Apafi Mihálytól lett tanulói műhely.” Mára sajnos erősen lepusztult állapotba került az ingatlan, főleg belül, szakszerű és kiterjedt felújítást igényel, amelynek megvalósulásával, vendégszobák kialakításával jelentősen segíthetné az abrudbányai kulturális turizmust.
A román és a magyar himnuszok eléneklése után felszólalt Matei Drâmbăreanu, a Fehér megyei örökségvédelmi igazgatóság vezetője, aki dícsérő szavakkal illette az Abrudbánya épített örökségének megóvása érdekében tett erőfeszítéseket. „Arra vagyunk utalva, hogy közösen keressünk megoldásokat, az emléktábla leleplezése pedig egy új kezdet szimbóluma is lehet” – mondta.
Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese összefoglalta I. Apafi Mihály fejedelem uralkodásának jelentőségét, aki, Bethlen Miklós szavaival élve, a háborúk által dúlt „haldokló Erdélyben” igyekezett a legjobb döntéseket meghozni és megőrizni Erdély függetlenségét. Az esperesnek köszönhetően megtudtuk: az Abrudbányán található, 1672-ben épült ingatlanon látható az Erdélyben és talán az országban is a legrégebbinek számító felirat, amely arról tanuskodik, hogy iskola működött az épületben.
Szőcs Gyula nyugalmazott budapesti orvos, az abrudbányai magyarság egyik lelkes támogatója, az emléktábla alkotójáról szólt. Győrfi Sándor Karcagon élő, Kossuth-díjas szobrász sajnos nem lehetett jelen az eseményen, eljött viszont két fia, akik szakszerűen felhelyezték az emléktáblát az épületre.
A Fehér megyei RMDSZ-t képviselő Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere kihangsúlyozta: „Itt, Abrudbányán, valóban jól egyeznek a nemzetiségek, lehet a kicsit is tisztelni. Az itteni magyarságot kétszer is kiírtották, és mi mégis itt vagyunk! Mi itt vagyunk itthon, mi itt érezzük jól magunkat, velünk számolni kell!”. Vastag János György, Nagydobos alpolgármestere, a testvértelepülési kapcsolatból származó eredményeket ismertette röviden.
Kovács Tibor, a bukaresti Liszt Ferenc Intézet kulturális diplomatája ismertette annak a kiállításnak az anyagát, amely az Unesco kulturális örökségét mutatja be Magyarországon, és amelyet az abrudbányai római katolikus templomban állítottak ki, hozzátéve: ezentúl minden évben jelen lesz az intézet az itteni magyar napokon, jövőre Bartók-kiállítást szerveznek (megjegyzendő, hogy Abrudbányán emléktábla jelöli azt a házat, ahol a neves magyar zeneszerző megszállt kutatóútja során).
A felszólalásokat követően leleplezték az Apafi-emléktáblát, áldást mondott Gudor Botond esperes, majd koszorúzás következett. Az esemény a református parókia udvarán megszervezett szeretetvendégséggel ért véget.
Egyetlen járható út a kölcsönös tisztelet és egyetértés
Az agapén sikerült elbeszélgetnünk az abrudbányai magyarság életét meghatározó személyekkel.
Kopenetz Lóránd Márton gyógyszerész, aki egy személyben a helyi RMDSZ elnöke, független városi tanácsos, egyesületi elnök, a református és a római katolikus egyház gondnoka, tehát az itteni magyarság „mindenese”, hosszasan mesélt az abrudbányai helyzetről, az elért eredményekről és tervekről, majd kihangsúlyozta: az itteni magyarság csak akkor tud előrelépni, ha jól együtt tud működni a többséggel és az önkormányzattal. A román többség nem lát veszélyforrást a kis lélekszámú magyarságban, partnerként kezeli és elismeri törekvéseit. „Itt vannak például az egyesület zöld pólós önkéntesei, ők mind románok, mégis szívesen jönnek segíteni. Amikor a mi gyerekeink számára délutáni oktatást szerveztünk, az ő gyerekeiket is befogadtuk, ezért mai napig nagyon hálásak”.
Ladányi Péter Sándor lelkipásztort inkább a település múltjáról faggattuk. Miközben a zaklatott múltú Abrudbánya történelmének részleteibe bocsátkozott, tápiógyörgyei vendégek csatlakoztak hozzánk, illetve bekapcsolódott a beszélgetésbe a gyöngyösi Faragó László is, a Héthatár Nemzetismereti Egyesület elnöke. A lelkipásztortól megtudtuk: egy kutató feltérképezte a főtéri házak tulajdonosait, céljuk pedig, hogy kis ismertetőtáblák kihelyezésével tegyék ismertebbé a település múltját.
Liberális polgármester: a magyar projektek a turizmust is segíthetik
Cristian Albu, Abrudbánya liberális polgármestere elmondta: számára egyértelmű a jó egyetértés és barátság, hiszen egy olyan házban nőtt fel, ahol két magyar és két román család lakott. A magyar napokon is minden évben részt vett, a legelső kiadástól kezdődően, nem tart attól, hogy a magyarokkal való együttműködés miatt szavazatokat veszítene. Meggyőződése, hogy a magyar részről jövő projektek támogatásával a város is sokat nyer, elsősorban a turizmus. Az önkormányzatnak van néhány ingatlanja a központban, ezeket igyekszik karbantartani, amennyire lehet, például már aláírták a szerződést annak az épületnek a felújítására, ahol Bartók Béla szállt meg.
A gazdasági helyzetről tudakozódva a polgármester elmondta: a város mostani hanyatlása a bányászat megszűnésével függ össze, emiatt néptelenedett el a város. Régebb Abrudbánya volt a legfontosabb érchegységi város, a kommunizmusban viszont nem voltak megfelelő technológiai fejlesztések, az aranyat nem helyben, hanem Aranyosbányán és Nagybányán dolgozták fel. A forradalom után a román állam nem tette meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy fennmaradjon a hagyományos bányászat, továbbá az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételei között volt az itteni kitermelés leállítása is, ezek mind hozzájárultak a mostani patthelyzet kialakulásához.
Borítókép és fotók: Basa Emese; Abrudbányai Magyar Közösség - Facebook
