A minap betévedtem egy kis bukaresti könyvesboltba. Belepillantottam volna a könyvekbe, de nagyon sok közülük le volt fóliázva. Bosszantó, mert így a kíváncsi olvasó nem tudja felütni a kiadvány fedelét, hogy elolvassa az előszót, s a szövegbe se tud belekóstolni. Ha kis szerencséje van és az ismertetőszöveg a hátlapon van, akkor a néhány soros ajánlást legalább átböngészheti. Álltam tehetetlenül és a pokolba kívántam a fóliázást.
Hazafele jövet olvastam a metróban, hogy újabban Magyarországon is dívik a fóliázás. Ott nem a könyv fizikai épségét védik, hanem hatósági parancsra a könyv által hordozott szellemi tartalomtól óvják a gyerekeket. Nálunk egyelőre – és remélhetőleg még sokáig – csak fizikailag védik a könyveket a rongálódástól, mert néha a túl gyakori, kitartó és talán durva lapozás következtében veszíthet egy-egy könyv az új kinézetéből. Ilyenkor a kár a kereskedőé. De az is feltűnő, hogy a magukra adó, nagy szakmai presztízzsel rendelkező hazai könyvüzletekben aligha lehet fóliázott könyvet látni. Nálunk szerencsére csak a kisebb boltokban fordul elő a túlzott óvatoskodás. Nem tudom, hogy a kedves olvasót mennyire zavarja vagy nem a fólia, de én elvből nem vásárolok nejlonba csomagolt amolyan „szendvicskönyvet”. Legalábbis itthon. Mert bosszant ez a kicsinyesség, amivel elrabolják az olvasótól azt az élvezetet, hogy ha nem is vásárol meg egy könyvet, legalább bekezdésnyi szöveget elolvasva, kizökkenhet a napi rutinból.
Ha lefóliázzuk a könyvet, csökkentjük az eladási esélyét. Nem tudom, hogy a kisebb kereskedők ennek utánaszámoltak-e, de megkockáztatom, hogy a túlzott védelem és óvatosság több kárt okoz, mint a nyitottság és a vásárló felé megelőlegezett bizalom. Ha bele tudok olvasni egy könyvbe, nagyobb valószínűséggel kapok kedvet arra, hogy elolvassam és meg is vegyem. Meggyőzőbb ugyanis az a termék, amely kitárulkozik a vásárló előtt és felcsillantja erényeit. Az itthoni fóliázott könyv, remélem, sokáig csak amolyan elrettentő példa marad arra, hogy hogyan ne forgalmazzunk könyvet.
Magyarországon azonban jó eséllyel keresettek lesznek a fóliázott könyvek. Az olvasók egy része dacból csak azért is műanyagba csomagolt könyvet fog vásárolni, hogy tiltakozzon a hatósági tiltás ellen. Aki nem ismeri a hátteret: életbe lépett a gyermekjogvédelmi törvény, amely az LMBTQ-tartalmaktól akarja védeni a kiskorúakat. Ezért azokat a könyveket, amelyekben azonos neműek közötti kapcsolatról van szó, le kell fóliázni. Nagy a kétségbeesés az anyaországi kereskedők körében, mert a jogszabály nem rendelkezik pontosan arról, hogy mit tilt. Amolyan gumitörvény, amit mi is jól ismerünk idehaza. Elképzelni is rossz, hogy LMBTQ-cenzorok kiképzése kezdődik el Magyarországon, akik majd lesni fogják, hogy egy-egy költői vagy írói gondolat mögött paráznaság rejlik-e vagy sem. Kísértetiesen emlékeztet az 1989 előtti időszakra...
Az azonos neműek párkapcsolata körüli téma világszerte túlzottan átpolitizált. Az ilyen intézkedések csak ahhoz járulnak hozzá, hogy nőjön a társadalom intoleranciaszintje. A könyvek lefóliázásánál fölöslegesebbet és nevetségesebbet aligha találhatott volna ki a politikum. Ugyanakkor politikailag lehet, megéri a döntéshozóknak, mert a társadalmi árokásással, polarizációval, ellenségkreálással, háborúzással lehet választásokat nyerni, de ettől még 2023-ban biztos nem válik senki dicsőségére a fóliázgatás. Főleg a könyveké, ami politikai nézeteitől függetlenül minden olvasót, gondolkodó és szuverén embert megaláz.
S ha már a könyvek fóliázásánál tartunk, akkor utánanéztem annak is, hogy mi mindent vonunk be manapság műanyaggal. Rövid keresés után megtudtam, hogy az autók, a mobiltelefonok, az épületek, a különböző üvegek fóliázása már külön iparágnak számít. Könyvfóliázási iparág még nincs, ez amolyan nyomdai kiegészítő szolgáltatás. Világszerte tombol tehát a fóliázás és a csomagolási mánia, amely már rég meghaladta az őrület határát. Minden bizonnyal csak véletlen, hogy olaszul follianak nevezik az őrültséget, a meggondolatlanságot, az esztelenséget és a szenvedélyességet. Viszont a nyelvek már csak ilyenek, a szavakat alakzatban és jelentésben is sokszor csak fóliányi árnyalat választja el egymástól.
A könyvek lefóliázásánál fölöslegesebbet és nevetségesebbet aligha találhatott volna ki a politikum. Ugyanakkor politikailag lehet, megéri a döntéshozóknak, mert a társadalmi árokásással, polarizációval, ellenségkreálással, háborúzással lehet választásokat nyerni.
