A Covent Gardenben lépett fel Nagy Zoltán magánénekes
– Minden fellépésnek, bemutatkozásnak vannak előzményei. Valaki látott, hallott téged más operaházban és most meghívott a Covent Gardenbe?
– Néhány évvel ezelőtt az akkori ügynökségem meghallgatást szervezett, amelyen részt vett a londoni királyi operaház művészeti vezetője. Korábbi tapasztalataimat elemezve kissé töprengtem, hogy részt vegyek-e vagy sem. Évek óta nem megyek meghallgatásokra, mivel másfél évtizedes karrierem után úgy gondolom: nehéz két áriából megítélni az énekes hangi és színpadi adottságait (gyakran) húsz négyzetméteres teremben, ezért „elvárom”, hogy az illető castingigazgató színpadon lásson valamilyen szerepben, ott, ahol a legtöbbet tudom nyújtani, megfelelő körülmények között. Ebben az esetben kivételt tettem, mert a Covent Garden a világ egyik legfontosabb operaháza, és tudtam, hogy az ottani direktor negyvenéves tapasztalattal rendelkezik. A visszajelzés pozitív volt, még a járványhelyzet előtt érkezett a felkérés.
– Hányadszor, hányféle rendezésben énekelted ezt a szerepet?
– Puccini Bohéméletét előbb Bukarestben, aztán a Kolozsvári Magyar Operában, majd Budapesten, Antwerpenben, Nizzában, Szingapúrban, Lipcsében, Salzburgban és Sassariban énekeltem. Eddig tucatnyi produkcióban léptem fel: fiatal basszus koromban Colline-ként, később Schaunard és Marcello szerepében. A Carmen mellett a Bohémélet az egyik leggyakrabban énekelt operám. Több ezerszer is el tudnám énekelni, ugyanazzal az intenzitással.
– Kik voltak a partnereid?
– A londoni szereposztás azért is nagyszerű, mert egykori kollégák és jó barátok voltak a partnereim, ez az opera pedig éppen a barátságról, a fiatalságról szól. Ștefan Poppal és Bogdan Baciuval a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia padjaiból kerültünk különféle nemzetközi színpadokra. Most Peter Kellner szlovák barátom alakította a filozófus Colline-t, Mimi szerepét pedig az orosz származású Anna Princeva tolmácsolta. Megjegyzem: egyáltalán nem ritka, hogy több román kollégával is találkozom egy-egy külföldi produkcióban, nagyrészük Kolozsváron végzett. Puccini Gianni Schicchi című operájában elhangzik a következő mondat: „a bolognai egyetemet illeti minden hála”. Ezt állíthatjuk a kolozsvári zeneakadémiáról is, már csak azért is, hogy anno felvettek.
– Mit jelent szakmailag, emberileg ilyen jeles operaházban énekelni?
– A londoni munkalégkör igen kedvező: feladatát mindenki maximális profizmussal és precizitással végzi, viszont az állandó jovialitás, derűs hangulat sem hiányzik. Mindenki végtelenül udvarias és segítőkész. Az első előadásunk óriási siker volt, hosszas ovációt kaptunk. A feledhetetlen élményektől és a pozitív lelkiállapottól lesznek jók az előadások, én pedig ugyanazzal a lélekkel és odaadással énekelek Kolozsváron is, mint például Bécsben. Az elmúlt tizenöt évben a bécsi állami operaház, a berlini, három évadon keresztül pedig a moszkvai Bolsoj Színház vendége voltam, sok egyéb európai és ázsiai színház mellett. A Covent Garden nem volt célkitűzés, ahogy az előbb felsoroltak sem. Az elmúlt években én csak a munkámat végeztem nagyon türelmesen, és vártam, hogy hangom, technikám elérjen oda, ahová azt elképzeltem. Szerencsémre olyan mesterekre találtam, akiknek az irányításában igazán bízhattam. Elárulom: nagyon boldog és hálás vagyok, hogy idáig eljutottam, Aranyosgyérestől Londonig hosszú ám az út.
– Mit lehet tudni a folytatásról, a jövőbeli fellépéseidről?
– A visszajelzések szerint további felkérésekre számíthatok a londoni Covent Gardenben. London után Berlinben fogom énekelni A három narancs szerelmese című Prokofjev-operát februárig. Később Robert Schumann Das Paradies und die Peri című oratóriumának szólistája leszek, ugyancsak Németországban. Ezt követően Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájában Fritz Kothner szerepét fogom alakítani Budapesten, a Művészetek Palotájában.
– Mikor láthatunk, hallhatunk téged Kolozsváron?
– A külföldi operaházak előre terveznek, ezért az én kalendáriumom mindig ahhoz kötődik. A 2025/2026-os évadra is van már aláírt szerződésem. Az utóbbi időben a Kolozsvári Magyar Opera vezetősége kétszer is felkért, viszont egy-egy szereplés nagyon ritkán jön össze spontán módon. Bízom abban, hogy valamikor Kolozsváron is felléphetek, mert szeretek otthon énekelni. A Kolozsvári Román Opera közönségének köztudatában talán jobban jelen vagyok, az az érzésem, hogy sajnos a magyar közönség már régen elfelejtett. Talán sikerül majd ezen változtatni, bízzunk benne.
