Olaszországi varázslatok
Corniglia – a hegyek gyöngye
Corniglia (liguri dialektusban Corniggia) a Ligúr-tenger keleti partján fekszik Vernazza és Manarola városkák között, La Spezia megyében. Közigazgatásilag „frazione”, azaz Vernazzához tartozó csöppnyi városka, 1997 óta a Cinque Terre többi településével és a környező szigetekkel az UNESCO világörökségének része. Történelme a római korig nyúlik vissza, nevét egyesek a Cornelia gens előkelő római arisztokrata nemzetségre – innen került ki az összes fontos Cornelius és Cornelia – vezetik vissza, akikhez a föld tartozott. Mások szerint a pompeji ásatások során olyan boramforákat találtak, amelyeken a Cornelia név szerepelt. A középkorban a ligúriai Lavagna, Carpena és Luni grófi családok birtoka volt. 1254-ben IV. Innocent pápa Nicolò Fieschinek adta, aki egészen 1276-ig birtokolta, ekkor a települést a Genovai Köztársaság szerezte meg, később a Szárd-Piemonti Királyság alattvalója volt, 1861-től pedig az Olasz Királyság része lett.
Corniglia – panoráma a tenger felől
Corniglia a Cinque Terre legkisebb települése, amelynek nincs közvetlen kijárata a tengerre, hanem száz méter magasan a tengerszint felett, magas hegyfokról néz le a mélyben kéklő vízrengetegre. Igazából faluként emlegetett apró hegyi városka, ahonnan mennyei szép panoráma tárul eléd, mégis kevesebben látogatják, éppen amiatt, mert a tengerparttól messze fekszik, nincs se kikötője, se szélesen elterülő homokos strandja. Aki mégis a tengerpartra vágyik, hosszú lépcsősoron leereszkedhet a Marina di Cornigliához, ahol ugyan nem talál homokot, viszont strandolhat a vadregényes sziklák közötti köves parton. Régebben három strandja is volt a városkának, idővel azonban a tenger bekebelezte a spiaggione di Cornigliát (a Corniglia strandot), valamint ma már a Vernazza és Corniglia közötti varázslatos öbölben található Spiaggia di Guvano nevű híres nudistastrand is – amely az 1970-es években kedvelt nemzetközi hippi-találkozóhely volt – csak tengeri úton érhető el.
Marina di Corniglia
A környező hegyi táj zöld „ruhájára” a sárga, narancs, égszínkék és barackszínű házak, valamint a citrom-, olíva- és szőlőültetvények, a magasra nőtt pálmák és mandulafenyők, a rózsaszínű leanderek és tölcsérjázminok, a lila murvafürtök és gyümölcsöző kaktuszok „festenek” szemet gyönyörködtető mintát. A falut három oldalról körülvevő szőlőültetvényeknek sorsdöntő szerepe van a lakosság anyagi jólétének megőrzésében. Itt született meg a Doc Cinque Terre, a térség kedvelt fehérbora és a Sciacchetrà sárga borostyánbor, amelyekről egykoron Petrarca elismerőleg írt, Boccaccio pedig a Vernaccia di Corniglia bort nemcsak finom ízéért dicsérte, hanem gyógyító erőt is tulajdonított neki. Különben a Vernaccia di Corniglia bortermelés mind a mai napig biztosítja a városka hírnevét és a helyi gazdaság jövőjét jelenti.
Ha vonattal érkezel, a hegy aljában lévő állomásról felgyalogolhatsz a tetőig – ha bírod szusszal – a piros téglából kiépített Lardina lépcsősoron, amely – aszerint, hogy ki mennyire pontosan számolta – közel 400 lépcsőfokkal cikkcakkban vezet fel a faluba, de felsétálhatsz a betonúton is. Ha mégsem vágynál sem lépcsős gyalogtúrára, sem „hegyre fel” sétára, a tízpercenként közlekedő busz két euróért felvisz a keskeny, kanyargó hegyi úton a központig, ahol óriás platánfa ágai közül kandikál ki a Largo Taragio főtér, amelynek egyik dísze az 1926-ban elesett cornigliaiak emlékműve. A másik a térre néző Oratorio dei Disciplinati di Santa Caterina oratórium – pontosabban Oratorio della presentatione di Maria e di Santa Caterina –, amelynek óriásszem-rozettája és a portál fölötti fülkében elhelyezett Madonna és a gyermek szobra néz le a kíváncsiskodó turistáktól nyüzsgő térre.
Piazza del Taragio – az 1926-ban elesettek emlékműve, háttérben a Santa Caterina oratórium
A lakosság nagyon ragaszkodik ehhez az oratóriumhoz, mivel fenn a hegyfokon a Santa Maria Assuntának szentelt régi templomuk – amelyben 1885-ig tisztelték a Madonnát – a földrengések következtében összeomlott, a falak egy része pedig a tengerbe esett. Az 1990-es években elkezdődött a művészeti örökség helyreállítása. A fehér és tengerkékre festett falak közé zárt egyszerű és meghitt hangulatot árasztó kápolnában két, szövetre festett körmeneti transzparenst őriznek, az egyik Alexandriai Szent Pétert, a másik Madonnát és a gyermeket, valamint az M betűt, Mária nevének kezdőbetűjét ábrázolja. Többek között van még Szent Katalin történetét ábrázoló 18. századi nagy tempera, olajjal festett, kis méretű Pietà (talán a 18. századból) és 18. századi nagy méretű Mária bemutatása a templomban Keresztelő Szent Jánossal festmény is.
A Santa Caterina-oratórium homlokzata
Kupolafreskó és rózsaablak
Corniglia sok „cantinak” nevezett aprócska negyedre oszlik, mindegyiknek a városka életéhez kötődő neve van, amelyek közül a Santa Maria Belvedere – ahonnan meseszép a kilátás – éppen a tengerbe omlott templomról kapta a nevét. A Largo Taragio mögötti kis, négyzet alakú Fosso negyedben található Corniglia védelmi rendszerének, a tizenhatodik századi genovai erődítmények (1556) egyetlen romos maradványa, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a tengerre és a szomszédos Manarola irányába. Corniglia kanyargó, keskeny Via Fieschi főutcáján sétálva számtalan kis bolt csábít bazsalikomos fagylalt, Vernaccia di Corniglia bor, óriás citromból és narancsból készült „juice”, olívaolaj, helyileg készített pesto, ízesített tésztafélék és apró emléktárgyak vásárlására. A kőépületek balkonjaira kifeszített köteleken száradó ruhák, az ablakokból feléd integető szentképek és szobrocskák látványa ismerős olasz sajátosság. Nem kell félned attól sem, hogy eltévedsz, miközben a kis sikátorokban bódorogva a rejtett átjárókat, boltíveket, magánházak teraszait, díszes udvarait, virágos- és veteményeskertjeit bámulod, hiszen oly kicsike a város, hogy egy-kettőre visszatalálsz a már ismerős központba.
Corniglia történelmének és ősi építészetének egyik legszebb hagyatéka a falu felső részén emelkedő Chiesa di San Pietro-templom. A Szent Péter-plébániatemplomot a 11. századi ősi plébániatemplom helyére kezdték el építeni 1334-ben, ligúriai gótikus stílusban. A templomkert előtt az egykori Fieschi család kérésére lerakott polikróm macskakőmaradványok láthatók. A Matteo és Pietro di Campiglio mesterek által 1351-ben befejezett homlokzat helyi szürke kövekből épült, szépen megmunkált fehér carrarai márvány rózsaablak díszíti, a portál feletti lunettában két márványfigura által közrefogva Szent Péter, Corniglia védőszentjének szobra áll, a két csodálatos ólomüveg ablakot pedig Trento Longaretti bergamói mester készítette. A háromhajós templombelső barokk stílusú átalakításokon esett át, boltozatának freskóján pasztellszínű virágok és angyalok mellett a központi figura Szent Péter alakja. A San Pietro-templomban a számtalan egyház- és művészettörténeti kincs közül a jobb oldali oltár mellett található a 12. századi értékes keresztelőkút és a 17. századi cornigliai művész, Prospero Luxardi Madonna del Rosariónak szentelt 18 táblából álló poliptichonja, valamint itt láthatók az 1611-ben szintén Luxardi által faragott – és nemrégiben felújított –, a négy evangélistát ábrázoló faszobrok.
Chiesa di San Pietro – a templom homlokzata
A templom rózsaablaka
Templombelső orgonával
A templomhoz vezető lépcsőket megmászva még néhány bejárati lépcső, és végre beléphettünk a templomba. A fáradtságtól kifulladva-elpilledve jólesett a hűvös falak között az egyszerű fapadokban megpihenni és a templom csendjében elsuttogni a hálaadó imát. Sajnos a templom orgonája – amely minden nyáron a Cinque Terre Orgonafesztivál vendéglátó „királynője” – ezúttal néma maradt.
Corniglia védőszentjét minden év június 29-én, Péter és Pál napján fesztivállal ünneplik, ilyenkor a városkát a történelem, a vallás és a hagyomány szelleme hatja át. Erre az alkalomra minden otthonban elkészítik a hagyományos zöldségekkel – a kertek első gyümölcseivel, cukkinivel, paradicsommal, padlizsánnal, hagymával és paprikával – töltött Torta dei Fieschi sós rizstortát, amellyel az egykor itt uralkodó birtokos családra emlékeznek. Mivel a legendák világa Cornigliától sem idegen, a Fieschi-tortához is fűződik legendás történet. Amikor 1230-ban Opizzo Fiesco gróf győztesen tért vissza a háborúból, elhatározta, hogy feleségül veszi az imádott Bianca dei Bianchit. Az esküvőn a szerelemből született házasságot hatalmas tortával ünnepelték, amelyből az egész lakosság részesült. Nos, Corniglia lakossága követi a jó példát, és az 1960-as évek eleje óta Fieschi-tortával őrzik a legenda szellemét, tisztelik a Fieschi család emlékét. Este a Lavagna történelmi csoport dobosainak és zászlólengetőinek műsorával kezdődik az utcai mulatság, amikor hölgyek és lovagok sétálnak végig a sikátorokon és középkori táncokat mutatnak be. Vecsernye után fanfárzene kíséretében elindul a körmenet az olajfáklyákkal megvilágított városon át a Piazza del Taragióra, ahol egy pohár Cinque Terre fehérbor kíséretében sor kerül a Fieschi-torta szétosztására.
Már rég delet ütött az óra, amikor azzal a gondolattal, hogy visszatérünk Monterossóba és majd ott estebédelünk, a főtér felé indultunk, de végül a táj szépsége maradásra kényszerített. Újabb kaptatón felsétálva vettük észre a Ristorante Cecio elegáns teraszát, ahol egyetlen lélek sem volt, mivel a déli siesta idején mindenki pihen, és nincs kiszolgálás. Azonban szerencsénk volt, a tulajdonos szívélyesen fogadott, és néhány perc alatt pompás halas ebédet, valamint egy üveg Cinque Terre fehérbort tett elénk. Meglepett, hogy olyan közvetlenül, barátságosan beszélgetett velünk, mintha legalábbis évek óta ismertük volna egymást. Nos, így van ez: ami az olaszoknak természetes, nekünk még mindig meglepő.
Borítókép: Kilátás a Ristorante Cecio teraszáról. A fotók a szerző felvételei
