Vívódásokkal, reményekkel, szeretettel és hittel kikövezett új utakon…
Beethoven 250 – Kolozsvár
Beethoven 250 – Kolozsvár
Vissza

Vívódásokkal, reményekkel, szeretettel és hittel kikövezett új utakon…

Ludwig van Beethoven születésének 250. évfordulója alkalmából elsősorban szülővárosában Bonnban, valamint szerte Európában és immár Kolozsváron is 2020-ban koncertsorozatokkal tisztelegnek a zeneszerző emléke előtt.

Beethoven vívódásokkal, reményekkel, szeretettel és hittel kikövezett új utakon járó zenéjét már a 19. századi kolozsvári közönség is megkedvelte, és azóta is szereti mindazt az újat, amellyel a géniusznak mindmáig sikerül őt meghökkentenie, elvarázsolnia. Nem meglepő tehát, hogy a Gabriel Bebeșelea karmester ötletei alapján meghirdetett, a szivárvány színeit hordozó Beethoven în Rogvaive- projekt első, „piros színű” hangversenyére egy szempillantás alatt minden jegy elkelt, és zsúfolásig megtelt az Egyetemiek Házának koncertterme.

A projekt érdekessége abban áll, hogy a zenét színekkel társítja. Lehet színe a zenének? Igen, vannak zeneszerzők, akik nemcsak hallják a zenét, hanem a hangnak, dallamnak, szimfóniának a színét is látják. Az őszig tartó Szivárvány- projekt következő hangversenyein Beethoven művei mellett a szinesztéziás Liszt Ferenc, Jean Sibelius, Alexandr Szkrjabin, Olivier Messiaen, Ligeti György művei is elhangzanak. Azt tudjuk, hogy zeneszerzés közben Beethoven képeket látott, azt viszont nem, hogy a műsorban szereplő I. és II. szimfónia, valamint a Karfantázia hangjait piros színben látta volna, de a teremben uralkodó piros fények emlékhangversenyhez illő ünnepi hangulatot árasztottak.

Az 1799/1800-ban keletkezett I. C-dúr szimfónia (op.21.) annak a Bécsben egyedül és boldogtalanul élő zeneszerzőnek a műve, aki szülőföldjének szeretetével átitatott emlékeihez menekül. Romain Rolland szerint: „a Rajna műve, az álmain mosolygó fiatal léleknek a költeménye. Derűs és epekedő; kiérzik belőle a tetszés vágya és reménye. De egynémely passzusában, a bevezetésben, itt-ott a komor basszusok clair-obscurjében, a szeszélyes scherzóban, észrevesszük, mélyen megrendülve, ezen a fiatal arcon az eljövendő zseni tekintetét. Botticelli Bambinójának szeme ez a Szent családokban, a kisdednek a szeme, amelyben ott látjuk már a közelgő tragédiát.”

Az első tétel még hagyományos szonátaforma, de a hangnemi változatosságra, a hangszerek közötti színes párbeszédekre, a fény és árnyék játékára törekvő egyéni megoldások, már a mindig új utakat kereső Beethoven zenei kéznyomatának jegyei.

Az újdonság ereje hatja át a lassú bevezető – F-dúr V. fokáról induló, a harmadik ütemben G-dúrba moduláló – felkiáltó-jellegű akkordjait, majd a C-dúr alaphangnemben felcsendülő energikus rakéta-téma az életkedvtől sugárzó gyors főrészt lendülettel, energiával tölti meg. A tételből napfényes derű, pajkos játékosság árad kiváló fúvós párbeszédekkel. A második tételt békesség, vágyódás, poézis és megnyugvás jellemzi. Bár a harmadik tételt a hagyományokra utalva Beethoven még Menuetto-val jelöli, de az ötletgazdag hangszerelés és a heves tempó, a vidám könnyedség és játékosság már az elkövetkezendő scherzók világát sejteti. Újszerű, lassan neki-nekilendülő, felfele kúszó dallam vezet az utolsó tétel pezsgőn száguldó zeneszövetéhez.

Egyre súlyosbodó fülbaja miatt, a Heiligenstadti végrendeletben Beethoven mindörökre búcsút mond az örömnek és boldogságnak, sőt, az életnek is, mégis az 1802-ben komponált II. D-dúr szimfóniát (op. 36.) a harcias küzdelem, az élni akarás, az életöröm hatja át. „Már gyakran elátkoztam a Teremtőt és életemet. Ha nem megy másképp, dacolni akarok sorsommal…” – írja a végrendeletben, mert valójában élni, szeretni és alkotni akart. A szimfónia első tételének vívódó-küzdő hangja a későbbi művek árnyékát vetíti előre. Larghetto tételét az áriaszerű dalolókedv, az ékes fúvós párbeszédek jellemzik. A harmadik tételben Beethoven először írja a partitúra élére a „Scherzo” elnevezést, amelynek harsány öröme, játékos csillogása a szellemesen sziporkázó ötletözönben nyer kifejezést. „Egy óriás-gyermek játéka ez, de mégsem naiv játszadozás, mert a feldobott gondolatok hatalmasan kifejező erejűek, csakhogy ezúttal a költő a maga örömére úgy játszadozik ezekkel a drágagyöngyökkel, mint gyermek az üveggolyókkal.” (Tóth Dénes) A finálé igazi energiabomba, az életbe vetett hit győzelmét, önfeledt örömét hirdeti.

A zongorára, énekkarra és zenekarra komponált Karfantáziában (op. 80.) Beethoven hatalmas formai kísérletet tett a kantáta és a zongoraverseny műfajának „összeházasítására.” A mű attól válik érdekessé, hogy témája rokona a Kilencedik örömtémájának. A kétrészes Fantázia nagyszabású zongoraszólóját a hazai és nemzetközi pódiumokon is ismert és elismert Daniel Goți, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia művésztanára tolmácsolta. Precíz, stílushű zongorajátékában minden a mű szépségét szolgálta: a bravúros technikai ragyogás, a pergő technika és a könnyed futamok, a robusztus akkordok és a csillogó trillák, a lenyűgöző virtuozitás és a színek gazdagsága, a drámai erő és a lírai finomság, valamint a zenekarral folytatott színes párbeszédek.  Kár, hogy olyan ritkán hall(hat)juk filharmonikusaink hangversenyein!

A Christoph Kuffner szövegére komponált fantáziában Beethoven „a legszebb hangszert”, az énekhangot hívja segítségül, hogy énekkari és szóló formában a szeretetről, egyetértésről és békéről daloljon. A Cornel Groza által betanított vegyeskar tömör vidámságú letétje, Aida Pavăl-Olaru (szoprán), Melinda Duffner és Laura Essig (mezzoszoprán), Radu Cîmpan és Lorant Barta (tenor) valamint Ruben Ciungan (bariton) rövid lélegzetű szólói, a hat zenekari és négy kórusváltozat és a helyenként koncertáló, vagy éppen kísérő zongoraszólam harmonikus egységbe fonódott össze.

A Beethoven-korabeli ülésrend szerint átszervezett zenekar kiegyenlített, egymáshoz simuló szólamaival Gabriel Bebeșelea az „eredeti” hangzásvilágra törekedett. Biztos kézzel, jó tempókkal, gazdag színpalettával vezényelt. A zenekari együttes művészi teljesítményének élménypillanataiként Cătălin Lup (fagott), Adrian Cioban, illetve Dănuț Mesaroș (oboa), Raluca Ilovan (fuvola) és Aurelian Băcan (klarinét) gördülékeny, szépen kidolgozott szólóit emelném ki.

Sikeres, szép hangverseny volt. A piros fényekben tündöklő koncertteremben üdvrivalgás, emelkedett ünnepi hangulat uralkodott, bizonyítékául annak, hogy Beethoven vívódásokkal, reményekkel, szeretettel és hittel kikövezett új utakon járó zenéje 250 év eltelte után, 2020-ban is el tudta varázsolni a kolozsvári közönséget.

(Borítókép: Gabriel Bebeșelea biztos kézzel, jó tempókkal, gazdag színpalettával vezényelt. Fotók: Filharmónia)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Lassan döcög az európai színvonal felé ...
Növekedett a határsértők száma tavaly
A Netflix vette meg a Sophia Loren ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ