Sugárzóna
Számomra végül is egyetlen tanulmányt jelentett ez a lengyel szociológus és filozófus. A Turisták és vagabundok a Lettre Internationale 1999. téli számában jelent meg Karádi Éva fordításában, és nekem egy egykori tanítványom hívta fel rá a figyelmemet, arról az évfolyamról, melyet először tanítottam, a 2001-2002-es tanévben. Hajnalka akkor Stuttgartban élt, most nem tudom, hol van, de örök életemre hálás leszek neki, amiért ezt az írást elolvastatta velem.
A szöveg egyszerű, mint a nagy gondolatok általában, és azon az ellentéten alapul, melyet a címben is megfogalmaz. Bauman a posztmodern kor emberéről beszél, és legfőbb tulajdonságainak azt tartja, hogy nem tervez hosszú távra, és óvakodik a hosszú távú elkötekezettségektől. „A posztmodern életstratégiai sarkpontja nem egy identitás megalapozása, hanem a rögződés elkerülése.” A tanulmány alcíme: A posztmodern kor hősei és áldozatai, és a turisták az első, a csavargók a második kategóriába tartoznak. Az első azért van úton, mert mindent vonzónak talál, a másik azért, mert mindent barátságtalannak.
Ebből az ellentétből építettük fel Doru Poppal a beszélgetéseinket, s az előkészületben levő könyvet Csavargók csevegésének neveztük el. Nem a barátságtalan helyekre gondoltunk, hanem arra, hogy a turistának, akármennyit is kujtorogna, mégiscsak van otthona, a csavargónak azonban egyáltalán nincsen, következésképpen mindegyik helyet ugyanazzal a távolságtartással figyeli. Doru Nagybányán született, aztán Nagyváradra költözött, de Nagykárolyban is gyerekeskedett. Én elég sokáig megrögzött kolozsvári voltam, nagyszüleim azonban Székely-, illetve Szászföldről valók, édesapám Petrozsényben kezdte felnőtt életét, és néhány éve körülingázom Erdélyt. Szóval van hogy és mit figyelnünk elég. És hogy tudjuk, mit és hogyan figyelünk, azt nagymértékben Baumannak köszönhetjük, én mindenképpen.
Nyugodjon békében!
