Újabb adalékokkal bővülhet Kolozsvár védműveinek története
A város erődítmény-rendszerének egy részére bukkanhattak a Petőfi-utcában
A város erődítmény-rendszerének egy részére bukkanhattak a Petőfi-utcában
Vissza

Újabb adalékokkal bővülhet Kolozsvár védműveinek története

Feltehetőleg Kolozsvár egykori erődítmény-rendszeréhez tartozhatott a Petőfi utca (Avram Iancu) 23-25. szám alatti telken végzett mentőásatás által feltárt, kétoldalú kőfal. Ez a középkori várfallal párhuzamosan húzódik, az egykori vizesárokban. Az ásatáson felszínre bukkant egy olyan, árkádíves nyílást rejtő falazat is, amely az említett falszakaszra merőleges, és amelyet a hosszirányú kőfal alapozásához építettek hozzá. Az ásatás eredményei, következtetései sokak, különösen a tervezett építkezés ellen tiltakozó Nemes-Bethlen palota lakói számára fontosak. Nem véletlen, hogy egy román napilap az ásatás vezető régészeivel való konzultáció nélkül, kívülállók megállapításaira alapozva néhány napja azt írta, hogy „A kategóriás emlékekre bukkantak”, „alagútra, amely katonai célokat szolgálhatott.” A valóság ehhez képest az, hogy az ásatást még jócskán ki kell terjeszteni a telken ahhoz, hogy szakmailag helytálló megállapításokat lehessen megfogalmazni.

Hosszú évek adminisztrációs huzavonája, a hatóságoknak a környezeti és épített örökség megtartása iránti érdektelen tétlensége nyomán, a fáktól és épületektől egyaránt teljes mértékben „kitakarított” Petőfi utcai telekre a befektető többszintes szállodát tervez, ennek építését előzi meg a jelenlegi mentőásatás. A feltárás vezetője a Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Intézetének régésze, Cociş Sorin Ilie, aki végigvezetett minket az ásatáson és összegezte eddigi eredményeiket.

Felhívta többek között a figyelmünket arra, hogy hat és fél méteres mélységig ástak le, és a dobostorta-lapokként egymásra préselődött, régészeti koronként jól láthatóan elkülönülő rétegek az emberi élet hatezer évének nyomait őrzik. A leletanyag túlnyomó részét kerámiatöredékek képezik, cserébdarabok kerültek elő a kétoldalú kőfal közötti, földből és kőtörmelékből álló töltésből is, amelyet már kibontottak. A Nemes-Bethlen palota egykori kertjében állott szecessziós villa lebontásakor a régész azon a telekrészen római korabeli, égetéses temetkezés nyomait mutató sírokat talált, feltevése szerint hasonlókra fog még bukkanni ez ásatás alkalmával is.

Az Óvárhoz képest jóval nagyobb területet övező városfalakat, amelyeket a 15. század elejétől kezdtek kiépíteni, a későbbiekben további falszorosokkal erősítették meg. Ezeknek a „kőkerteknek” a kiépítéséről a 16-17. század forrásaiban olvashatunk – olvasható Kovács András művészettörténész professzornak a Későreneszánsz építészet Erdélyben című kötetében. Mint írja, ezeknek a falszorosoknak a városfalnál alacsonyabb, a védelmi rendszert mélységében tagoló vonulata a városfalaknak a legsebezhetőbb, nyugati, déli és keleti oldalait védte; ezeket Giovanni Morando Visconti császári hadmérnök is bejelölte1691 – 1699 között készített felméréseiben. A régészek kezdeti feltevése az volt, hogy ezt a zwinger-nek is nevezett falszorost találhatták meg; Kovács Zsolt művészettörténész szerint ez a falvonulat azonban távolabb, már az utca vonalában, nem ezen a helyen állhatott. Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a most feltárt kőfal későbbi, az osztrákok által épített védelmi rendszer része lehetett, hiszen ők szisztematikusan erődítették a várost, az 1720-as évek elejéig.

A középkori várfallal párhuzamosan haladó kétoldalú kőfalhoz hozzáépítve feltártak egy arra merőleges kőfalszakaszt, amely egészen a várfal vonaláig kinyúlik. Cociş Sorin régész szerint ez egy épület pincéje lehetett, de mindenesetre folytatni kell az ásatást ahhoz, hogy további következtetéseket meg lehessen fogalmazni. Látható az, hogy ennek a falazatnak az építésekor a statikai biztonságot szolgálta, hogy az árkád a hosszanti irányban haladó kőfal két oldalára terhel – állapította meg Kovács Zsolt.

A mentőásatás még további hetekig folytatódik, a következtetéseket, és a leleteket illető javaslatokat a régészek egy jelentésben összegzik majd, amelyet az országos régészeti szakbizottsághoz küldenek el, és az hoz ezeket illetően döntést.

A Nemes-Bethlen palota lakói mindmáig tiltakoznak, több perben is küzdöttek már a szállodaépítés terve ellen, érthető vágyuk, hogy országos fontosságú leletre bukkanjanak a feltáráson, amely adott esetben keresztbe tehetne az építkezésnek. Ugyanakkor, a jelenlegi tényállás az, hogy egyelőre a szakemberek is csak feltevéseket körvonalazhattak, ahhoz, hogy tudományos szempontból megbízható megállapításokat lehessen leszűrni, a régészeti feltárásnak és a történeti kutatómunkának is folytatódnia kell. A kétoldalú, hosszirányú falszakasz, amelynek nagyrészt az alapjai kerültek ki a földből, új adalékokkal szolgálhat a város védműveinek történetéhez, a rá merőleges, árkádos nyílást rejtő falrész pedig valószínűleg utólagos hozzáépítés. Az eddigiek alapján a régészek a feltárt falrésznek a tervezett mélygarázs szintjén való kijelzését, és a szálloda terasza melletti, néhány méterre kiterjedő rekonstrukcióját javasolnák.  

 


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Munkavállalói lojalitás: Mennyit ér 50 ...
Mécs Anna az idei Margó-díjas
TRX-edzőterem Kolozsvárott

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ