Miként kerülhet egymással szembe az olasz orvosnő, pedagógus-pszichológus és a román diplomata egy fellegvári műgyepes focipályán? Hát így: van egy kitartásból jelesre vizsgázott fiatalember, aki fejébe vette, hogy focit tanít a kolozsvári magyar gyerkőcöknek, és nem csak alapfokon.
A csincsinál meghozta a maga gyümölcseit, és őszi hétvégen a kissé ködös és hideg idő dacára századnyi gyerek rúgta a bőrt, a szülők, osztálytársak pedig már csak a mínuszba hajló hőmérséklet miatt is lelkesen drukkoltak a szélen. A Dribliről mint jelenségről már cikkeztek (talán nem eleget és elégszer), de most inkább ürügyként szerepel ebben a szövegben. Figyelmeztet arra, hogy igen, lehet, és egyben arra is, hogy mennyire elszigeteltek, szórványosak ezek a sikertörténetek. Románia lakosságának mindössze nyolc százaléka sportol rendszeresen, ami hihetetlen lemaradás például az írektől, akiknek 23 százaléka hetente ötször áldoz erre szabadidejéből.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
