Templomi kiállítóterek Kolozsváron: közösségépítő a képzőművészet
Vissza

Templomi kiállítóterek Kolozsváron: közösségépítő a képzőművészet

Csak ember, szervezőkészség, na meg egy alkalmas tér szükséges ahhoz, hogy a református templomokban képzőművészeti kiállításokat szervezzenek, legalábbis ez derült ki, miután körbetelefonáltuk a kolozsvári egyházközségeket. Néhány egyházközség szerencsés ilyen tekintetben, hiszen rendelkeznek kifejezetten galériának épített helyiséggel, ám többnyire azzal gazdálkodnak az egyházközségek, ami van. Helyenként többszáz lépcsőfok választja el a gyülekezet tagjait az alkotásoktól, máshol pedig a templomba járók akarva-akaratlanul szembesülnek a munkákkal, hiszen azokat a templom előterében helyezik el. Van község, ahol a lelkipásztor is verset mond a kiállítások megnyitóin, és vannak lelkészek, akik azért szerveznek kiállításokat, hogy a gyülekezeti teremben szervezett tevékenységek alatt képzőművészet vegye körbe a közösség tagjait. Abban a megkérdezett lelkészek egyetértettek, hogy a kultúra terjesztése fontos, hiszen a kultúra erősíti, formálja a közösségeket.

Olvassa a Református Híradó legfrissebb számát ide kattintva.

(Borítókép: A Kányafő Galéria 22 tárlatot szervezett FOTÓ: RIOHONYI D. IVÁN)

Szociológiai kutatás témája is lehetne, amit az utóbbi évtizedekben bárki megfigyelhetett: tájainkon, így Kolozsváron is az egyházak tevékenysége nagyon sokoldalúvá vált, a lelkészek és családjaik, segítőik egyben ifjúsági vezetők, táborszervezők, vendégfogadók, sokféle segítő társadalmi munkát is végeznek gyülekezeteikben. Most ezek közül a kultúraszervező kezdeményezéseket vesszük górcső alá, feltérképezve a református templomok kiállítótereit.

Kolozsvárnak összesen tizenkét református egyházközsége van, mindegyik lelkipásztorát felhívtuk az elmúlt hetekben arról faggatva őket, van-e az egyházközségben olyan tér – a templom egy kisebb, vagy ha szerencsésebb az egyházközség, akkor nagyobb zuga, gyülekezeti terem stb. – amely alkalmas képzőművészeti kiállítások befogadására. Voltak lelkészek, akik igennel válaszoltak, velük főleg az eddig szervezett kiállításokról, emlékezetes pillanatokról beszélgettem, mások félig igennel, félig nemmel válaszoltak, velük a nehézségekről diskuráltunk, míg azon lelkészeket, akik sajnos nem tudnak kiállításokat szervezni, arról faggattam, miért is fontos az egyháznak a kultúraterjesztés felvállalása. Persze voltak olyanok is, akik elzárkóztak a válaszadástól.

Mikor Kolozsvárnak nem voltak kiállítóterei, az egyház épített

Vannak templomok, amelyekről kolozsváriként természetesen tudjuk, hogy rendelkeznek ilyen terekkel, mint a Farkas utcai templom, az alsóvárosi (Kétágú) templom, a hidelvei, a törökvágási vagy éppen a Pata utcai Fehér templom.

– Az egyházközség temploma zenei fesztiváloknak, kórustalálkozóknak, könyvbemutatóknak, fotó-, és képzőművészeti tárlatoknak ad otthont. Felmerül a kérdés, hogy miért szervez az egyházközség kiállítást. A keresztyén egyház és az európai kultúra elválaszthatatlanok egymástól, ha az egyház bezárkózik, elzárkózik a társadalomtól és az abban megnyilvánuló kultúrától, akkor szegényebb, fundamentalistább lesz. A kultúra pedig a maga rendjén egyház nélkül teljesen felhígulhat és elveszítheti értelmét – nyilatkozta megkeresésünkre Bibza Gábor esperes, a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség lelkipásztora.

Mindezek fényében az egyházközség támogatja a képzőművészetet, teret adva időszakos tárlatoknak. A lelkipásztor elmesélte, a tevékenység 1994-ben indult Simonffy Dani Irén akkori presbiter szervezésében.

– Két kis irodában gyűlt össze 20-30, kultúrakedvelő Donát negyedi lakos. Az elképzelés a templomépítést követően, 2012-ben nyert szervezett formát. Szabó Zsolt irodalomtörténész, a Művelődés akkori főszerkesztője rukkolt elő az ötlettel, hogy a templom előterében és a tanácsteremben megrendezésre kerülő kiállításoknak otthont adó tér neve legyen Kányafő Galéria. Időközben elkészült a templom tövében a gyülekezeti ház is, ahol szobrászati tárlatokat szervez a galéria és állandó kiállításként az egyházközség gyűjteménye is megtekinthető. A Kányafő Galéria fennállása óta 22 tárlatot szervezett a nagyközönség számára – mesélte Bibza Gábor.

Bujkáló tehetségek kerülhetnek felszínre

De nem csak Törökvágáson épült kiállítótér, Szőllősi János, a hidelvei egyházközség lelkipásztora elmondta, náluk presbiteri határozattal hoztak létre 2005-ben kiállításra alkalmas teret, mivel akkor kevés olyan tér volt Kolozsváron, amelyet galériaként is lehetett működtetni. Azóta számtalan kiállítás díszítette a gyülekezeti terem falát, ezek nagyrészét, öt évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig Lőrinc Lehel szobrász, pasztellművész, az egyházközség presbitere szervezte, akár havi rendszerességgel. Művészként jártas volt a művészvilágban, nemcsak kiállítókat, de közönséget és vásárlókat is tudott hozni Hidelvére. Sajnos halála óta, mivel nem volt ki vállalja a feladatot, a kiállítások gyakorisága csökkent, évente 2-3 tárlatot szerveznek. Voltak egyéni és csoportos tárlatok, iparművészeti kiállítások, a lelkipásztor azonban az EKE fotóklubjának tárlatait emelte ki, akik hűséges kiállítók náluk.

– Jelenleg azonban, mivel a templom felújítás alatt áll, nem használható ez a gyülekezeti tér – közölte a lelkipásztor.

Szőllősi János szerint a kiállításoknak az a pozitív hozadéka, hogy a különböző gyülekezeti tevékenységek során egy képzőművészeti tárlat veszi körbe a gyülekezet tagjait, a résztvevőket, ami a gyerekfoglalkozások alatt kiemelten fontos. „Ha látják a képeket, szobrokat, lehet nekifognak ők is rajzolni, gyurmából ezt-azt formálni. Ennek hatására megszerethetik a képzőművészetet, bujkáló tehetségek kerülhetnek a felszínre”, jegyezte meg.

– Ezeknek a tárlatoknak közösségépítő, közösségformáló hatása van, szép, hasznos és lelki értékeket adnak. Negatív hatásuk nincs is – tette hozzá.

Felújítás után a Farkas utcai református templom kerengője is kiállítótér lett FOTÓ: KISS GÁBOR

A belvárosi, Farkas utcai templom is ismeretes tárlatairól. Fazekas Zsolt lelkipásztor elmondta, a templomban mindig is voltak kiállításra alkalmas terek, de a felújítás óta ezek bővültek, jelenleg a sekrestye, a fölötte kialakított két tér, valamint a kerengő alkalmas kiállítások szervezésére. A templomnak állandó tárlata is van Kós András faszobraiból.

A lelkipásztor elmondta, gyakran vannak kiállítások a templomban, ám ezeket nem ők szervezik. „Az emberek tudják, hogy vannak ezek a tereink, ők szervezik a tárlatokat, mi csak befogadjuk”, mondta. Ilyen érdeklődő-szerveződő kiállító az Apáczai-líceum képzőművészeti osztálya is, diákjainak már évek óta látható tárlata a templomban a Kolozsvári Magyar Napok alatt.

A lelkész két, számára nagyon emlékezetes kiállítást is kiemelt: Umling Lőrinc templombútoraiból összeállított kiállítást, amikor egy teljes templombelsőt helyeztek el a szentélyben, valamint azt a tárlatot, amelynek anyagába a Farkas utcai templomot ábrázoló képek kerültek.

Amikor a lelkész szaval kiállításmegnyitón

A Pata utcai (Fehér) templom gyülekezeti termét a legutóbbi templombővítés során, Ferenczy Miklós szolgálati ideje alatt alakították át olyan helyiséggé, amely alkalmas kiállítások befogadására, tudtam meg Sebestyén Ákos lelkipásztortól.

– Az emberek Fehérgalériaként ismerik ezt a teret, a kiállításoknak nálunk már hagyománya van, igény van rá a gyülekezet részéről – fogalmazott a lelkipásztor, aki Ferenczy utóda.

A kiállításokért az egyházközség kántora, Felházi Lenke „felel”, aki maga is festő, így kapcsolatban áll a művészeti világgal és a művészekkel, mondta a lelkipásztor. A kántor évente 4–6 kiállítást rendez, ezek általában hat hétig látogathatóak. „Jelenleg Farkas György mérnök úr kiállítása látható, ezután pedig Brian Johnston nyugdíjazott tanár alkotásai lesznek láthatóak. Nagyon sokrétű kiállításokat szervezünk, állandó tárlatunk nincs is”, tette hozzá.

Sebestyén Ákos emlékezetes rendezvényeket is megemlített: az irodalmi összeállításokkal egybekötött kiállításokat emelte ki. Mint mondta, többször szerveztek tematikus kiállításokat, feldolgozták már Trianont, Ady istenes verseit vagy éppen Áprily költeményeit. Ezekre a rendezvényekre a gyülekezet tagjai a témakörhöz illő verseket válogatnak, míg Felházi Lenke felkér különböző művészeket, hogy ugyanabban a tematikában készítsenek, hozzanak munkákat. Ezeknek a kiállításoknak a megnyitóján nemcsak igehirdetés van, hanem az összegyűjtött verseket a gyülekezeti tagok elszavalják, néha maga a lelkipásztor is csatlakozik a szavalókhoz, és a kórus is fellép.

Kerékgyártó Zsolt, a felsővárosi egyházkerület lelkésze tavaly alakíttatta át, újította fel a gyülekezeti termet úgy, hogy az alkalmas legyen kiállítások szervezésére is. „Úgy gondolom, hogy nekem is ki kell vennem a részem az erdélyi magyar kultúra műveléséből, kötelességemnek érzem, hogy helyet adjak az erdélyi magyar művészeknek, hogy bemutassam az ő munkáikat”, mondta a lelkipásztor. Jelenleg ebben a teremben egy időszakos kiállítás, Gy. Szabó Béla munkái láthatóak. A hagyaték gondozója, Ferenczy Miklós nyugalmazott lelkipásztor ugyanakkor felajánlotta, hogy néhány Gy. Szabó Béla alkotást a gyülekezetnek adományoz, ebből állandó kiállítást szerveznének, közölte Kerékgyártó Zsolt. De nem ez lenne az első állandó tárlata a gyülekezetnek, a Kakasos templomként ismert felsővárosi református templomban már van állandó kiállítás Gergely István plakettjeiből.

– Ezután az időszakos kiállítás után újabbakat szeretnék szervezni, és helyi művészeket hívnék meg kiállítani, gyülekezeti szinten. Természetesen, úgymond egyházi munkáknak adnánk teret, olyan művészeknek, alkotásoknak, amelyek kötődnek a kereszténységhez, egyházhoz – sorolta a terveket Kerékgyártó Zsolt.

Van is kiállítás, meg nincs is

A tóvidéki református templom 1994-ben épült, azzal a kis teremmel együtt, amelyben 8-10 éve olykor kiállításokat szoktak szervezni. „Többnyire vándorkiállítások voltak nálunk, Gy. Szabó Béla és Kovács András tárlatai például. Úgy gondolom, hogy ezt a lehetőséget is ki lehet aknázni, hiszen a kultúrának is közösségformáló ereje van. Nem ez a prioritás, de mindenféleképpen támogatni kell”, mondta Kozma András tóvidéki lelkipásztor.

Adorjáni László, az alsóvárosi egyházközség lelkésze arról tájékoztatott: nincs kiállítóterük, a gyülekezeti terem kicsi és sötét, de kicsit mégis van, hiszen a templom keleti tornyában látogatható a Hóstát emlékkiállítás. A 2012-ben megnyitott állandó tárlat a Hóstát lebontását mutatja be, a hóstátiaknak állít emléket.

– Az alsó szinten konyhát és szépszobát rendeztünk be, az emeleten pedig Feleki Károly Hóstát lebontását ábrázoló képei láthatóak. Ezek a képek szemléltetik, magyarázzák, mi is történt a hóstátiakkal. A kiállításhoz tartozik Csép Sándornak a lebontásról készített dokumentumfilmje is. A városvezetés már régóta ígéri egy Hóstát-tájház kialakítását, ahova a kiállítás átkerülhetne, de ez még nem készült el, és a közeljövőben nem is fog – mondta el Adorjáni László.

A kolozsváriak körében múzeumnak tisztelt állandó kiállítás személyzet hiányában nem látogatható állandóan, csak irodaidőben, istentisztelet után, vagy előzetes bejelentkezést követően lehet megtekinteni.

– Ha elköltözne a Hóstát-kiállítás, akkor sem biztos, hogy szerveznénk tárlatokat, nem minden gyülekezeti tag szeretne többszáz lépcsőfokot megmászni a képekért – jegyezte meg viccesen Adorjáni.

Hasonlóan „alkalmatlan” kiállítótere van a kerekdombi egyházközségnek is, ott ugyanis a templom előterét használták párszor képzőművészeti kiállítások megszervezésére, mondta el Fazakas Csaba Árpád lelkipásztor. „Nem erre volt ez a tér kitalálva, vannak ennél ideálisabb helyek is, de alkalmasnak bizonyult tárlatok szervezésére”, fogalmazott. A kiállítások mindig jó kezdeményezésnek bizonyultak, amelyeket örömmel fogadott a gyülekezet.

Amikor a legemlékezetesebb kiállításról kérdeztem, Fazakas Csaba Árpád elismerte, mióta másfél évvel ezelőtt Kerekdombra került, azóta nem tartottak ott kiállítást, ő sem lépett annak érdekében, hogy legyenek ott tárlatok, de senki sem jelezte, jelentkezett, hogy szeretne kiállítani. „Megoldható lenne ez, csak ember és a szervezés hiányzik”, fogalmazott.

Vannak olyan egyházközségek is, amelyeknek nincs kiállításra alkalmas terük, mert a gyülekezeti terem sötét, kicsi, mert az egyetlen alkalmasnak mondható tér falain túl sok az ablak, így nem férnek el a képek. Ezeknek a gyülekezeteknek a lelkipásztorai nem zárkóztak el attól, hogy kiállításokat szervezzenek, sőt támogatják a kultúraterjesztést, van ahol például irodalmi jellegű rendezvényeket szerveznek. Néha nem is feltétlenül a tér az akadály, az emberek hozzáállása a baj, hogy ennek még nincs hagyománya. Szerencsére, ahogy kiállítótereket, hagyományokat is lehet építeni.

Hóstáti múzeumszoba a Kétágú templom tornyában FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN/ARCHÍV


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

VIDEÓ - A Szentegyházi ...
A fehér sport hírei: Cincinnati és ...
Ingyenes vizsgálatokat végez a városi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ