Miből él az egyház, ha üres a persely?

Tűzifa, villanyszámla és templomjavítás Szászfenestől Törökvágáson át a Mezőségig

Miből él az egyház, ha üres a persely?
A járvány okozta ismeretlen helyzetben az egyház egyrészt megtapasztalhatta, mit is jelent, amikor valóban üresek a templomok, a hívek pedig minden korábbinál erőteljesebben megélhették, milyen az, amikor nem szabad templomba, a gyülekezet segítő, támogató közösségébe menni. Megéltük, hogy hónapokon át egyetlen árva ötvenbanis sem koppan a perselyben, és hogy csodatevő erővel bír, ha lelkészünk, diakónusunk felhív megkérdezni, hogy vagyunk, szükség esetén jó szóval, tettel segítenek, s a járványos aggodalomba olykor belehallatszik a távoli harangszó. Hol tart az egyház ma, jó két hónappal a koronavírus kitörése után? Hogyan élték meg, hogyan élik túl ezt az időszakot? Milyen egyházba térhetünk vissza? Lesz-e még áram a templomban, diakónus, aki a betegekhez megy, vallástanár a gyerekeknek? Módosabb nagyvárosi, templomépítésen alig túljutott új vidéki egyházközségek és normális időkben is a megmaradás határán kötéltáncot lejtő szórványgyülekezetek lelkipásztorait kérdeztük.

Megjelent a Szabadság napilap mellékletében, a Református Híradó pünkösdi számában.

Tekinthetjük a templomot egy hatalmas háztartásnak: villanyszámlával, gázszámlával, szemétszállítási díjjal, a gyülekezet lélekszámától és az intézmény gazdasági helyzetétől függően több, de inkább kevesebb alkalmazottal. Az állami gondoskodás korlátozott, korántsem terjed ki az egyházközség minden működtetési költségére. Ott, ahol az egyházközségek már nem boldogulnak, segíthet az egyházmegye, az egyházkerület, amelyhez tartoznak és a hívek, akikből áll és akikért létezik az a bizonyos gyülekezet és lelkészi hivatal, amelyek már rég nemcsak vallásgyakorlást biztosítanak, hanem sokszor óvodát, iskolát, idősotthont, betegellátást és olykor talán nehezen elviselhető, de sokszor életmentő közösséget jelentenek.

Járványtanulság: az egyházközségeknek önellátókká kellene válniuk

A Kolozsvár-Törökvágási Egyházközség évente mintegy 150 ezer lejnyi bevételből gazdálkodik, ehhez adódnak az elsősorban ünnepeken összegyűlő rendkívüli adományok, mintegy 50 ezer lej értékben. A közköltségeken (áram, víz, gáz stb.) túl az egyházközség alapkiadásaihoz tartoznak az alkalmazottak járulékai.

– Minden kolozsvári és vidéki egyházközségnek legalább lelkipásztora, kántora és harangozója kellene hogy legyen. A nagyobb gyülekezetekben van irodavezető, diakónus, esetleg ifjúsági munkás is. A takarítást vidéken többnyire a harangozó végzi, Kolozsváron külön alkalmazott. Az állam az alkalmazottakat fizetéskiegészítéssel támogatja, ez kizárólag fizetésekre költhető, és általában kevéssel több az államnak visszafizetendő adó és járulékok összegénél – ismerteti egyházközsége helyzetét Bibza Gábor lelkipásztor, aki egyben a 40 önálló gyülekezetet számláló Kolozsvári Református Egyházmegye esperese. – Azokban az egyházközségekben, ahol az előző években vagy 2020 elején beruházásokra került sor, a kivitelezések költségeit is fizetni, az előző évek befektetéseire felvett kölcsönöket is törleszteni kell. Idén egyházközségünkben 150 ezer lej törlesztőrészlet lett volna esedékes. Az elvégzett beruházási munkák (gyülekezeti ház építése, templom karbantartása, udvar rendezése, közművesítés és kerítésépítés) számláinak értéke 80 ezer lej, ez még kifizetésre vár. A Törökvágáson az éves költségek megközelítik a 250 ezer lejt. A kiadási deficit finanszírozása mindig a lelkipásztor leleményességén múlik. Vannak rendkívüli kirovások (pl. kerítésre), vagy a támogató cégek szponzorálás formájában járulnak hozzá a hiány csökkentéséhez.

Könyvtárat rendeztek be a tilalom idején a Törökvágáson

A rendkívüli adományok enyhítik a költségvetés esetleges deficitjét. A tehetősebb gyülekezetek bérjövedelemmel rendelkeznek. A törökvágási egyházközség esetében egy épület 1/12 részének a bérleti díját tudhatjuk magunkénak, ez apró bevétel, amit évente befektetünk az ingatlanjainkba. Fejleszteni közel 20 éve szinte kizárólag „civil” pályázati pénzek bevonásával lehet. Egyházközségünk ebben az esztendőben 6 pályázattól esett el a járvány miatt.

A szeretetszolgálat (diakónia) igen jelentős részét teszi ki felvállalt feladatainknak. Az idősek és betegek gondozása alkalmazott diakónus, orvosi asszisztens által történik. Hetente 30 családot lát el a diakónus ambulánsan, költségtérítés nélkül, azaz ingyenesen. Az időszakos szeretetcsomagok még mindig külföldi segítséggel valósulnak meg. A hajléktalanmisszió a teológus hallgatókkal közösen történt, alkalmilag gyógyszert térítünk a rászorulóknak, mindez szünetel a járvány kitörése óta.

A Törökvágáson igyekeztünk biztosítani alkalmazottaink bérét ebben az időszakban is, mert családok függnek ettől. A munkatársak más feladatokat végeztek ebben az időben, telefonon hívták az egyháztagokat, a hogylétük felől érdeklődtek, mert ez volt az egyetlen kapcsolattartási lehetőség. Aki segítséget kért, annak bevásároltunk, számlát fizettünk. A kulturális rendezvények is ellehetetlenültek. Három képzőművészeti kiállítást kellett eddig törölni az idei programból.

A jelenlegi járványhelyzet miatt tartalékból gazdálkodnak az egyházközségek. Jó lenne, ha az egyháztagok lehetőség szerint egyházfenntartói járulékkal, rendkívüli adománnyal támogatnák az egyházközséget, ahova tartoznak. Arra tanít a járvány, hogy 30 évvel a rendszerváltás után az egyházközségeknek önellátókká kellene válniuk. Ez csak a tagok áldozatos adakozása és jó tervezés által lehetséges. Ahol ez a lépés a kialakult kényszerhelyzetben megtörténik, ott gazdasági értelemben is lesz jövője a helyi egyháznak – összegzett Bibza Gábor.



A gazdasági önállóság azt jelenti, hogy az egyházközség kevesebbet költ, mint amennyit összesen begyűjt, vagy talán fogalmazzunk optimistábban, több bevételre tesz szert, mint amennyit költenie kell (így a többletet új tervekre, fejlesztésekre, a gyülekezet javára fordíthatja). Mócs egyházközsége alig 100 lélek, de a 30 hektárnyi szántóból befolyó bérjövedelem gazdaságilag stabillá teszi. A pénzgazdálkodás legősibb jövedelemhozó formája az ingatlan, ami bérbe adva jelentős többletet termelhet az egyházközség számára. A sok munkával megvalósult tóközi öregotthon is jó befektetés, szükséges és hasznos idősgondozás és gazdasági befektetés egy időben.

Az új templomos Szászfenest gyülekezetépítésben találta a járvány

Az alig tízéves szászfenesi református gyülekezet éveken keresztül várta, hogy temploma felépüljön. Adakozott és gyűjtött, közben közösséget próbált építeni. A koronavírus idején a lelkipásztor folytatta igehirdetői munkáját, az online anyagot maga készítette és osztotta meg. Munkatársa a gyakorló teológus és a kántori szolgálatot végző lelkészfeleség. Ezalatt a 2 hónap alatt kölcsönből élt az egyházközség, amit egy kolozsvári gyülekezetnek köszönhetett.

– A templomépítés éveiben számos kezdeményezés történt, aminek rövid távú kifutási ideje volt. Ezeket a rendezvényeket – gyermeknap, nyári bibliahét, néptáncoktatás, nyári kirándulások, diakóniai csomagosztás időseknek, betegeknek – nem lehetett rendszeressé tenni, egyfelől a humán erőforrás folyamatos változása, másfelől a szűkös anyagi források miatt. Emberek rövid ideig csatlakoztak, majd kivonultak ezekből a rendezvényekből. A támogatások, pályázások hasonlóképpen emberi kapcsolatokhoz kötődtek. Ezeket apró nézeteltérések, sértődések tizedelték. A lelkipásztor gyakran kerül ma is ezeknek a harcoknak a kereszttüzébe és marad egyedül a gyülekezetszervezés terhével. Ez főleg a fiatalabb generáció esetében igaz. Az idősebbek másként és más rendezvényeket keresnek. Istentiszteletre is inkább ők járnak – ismertette a fiatal egyházközség helyzetét Máté István lelkipásztor. – Ahogy meghirdették a tilalmak feloldását, máris újraindult a gyülekezeti élet – kültéri istentisztelet, templomtakarítás, a környék rendbetétele, virágok stb., egyelőre a lelkészcsalád és a gondnok részéről, de reméljük, hogy egyre inkább csatlakoznak majd mások is. Nem kényszerítünk senkit, csak lehetőségeket kínálunk. Van, aki örömmel él ezekkel a lehetőségekkel.

Miután a magyar kormány anyagi támogatásával felépítettük az áhított templomot, kiderült, hogy a gyülekezetnek még hosszú időre, tagtoborzásra, megfeszített lelkészi és presbiteri munkára van szüksége ahhoz, hogy önfenntartó legyen. Mégis a megsokasodott kiadásokat ellensúlyozzák az évente beiratkozó, átjelentett, megtalált lelkek. A templomépítés évtizede után a gyülekezetépítés évtizede következik. Hatalmas munka, ahol emberek jönnek-mennek, és lassan alakul ki azok közössége, akikre minden körülmény között számítani lehet. De Isten eddig is rendelt hűséges munkatársakat, és akik lemorzsolódtak, reméljük, hogy újra be tudnak illeszkedni, ide vagy máshova, és építeni, ápolni próbálnak jelenlétükkel, nem pedig rombolni a hiányzással. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyházi, gyülekezeti élet nincs mindenkinek ínyére. Főleg a gyors elismerésre vágyók kell hogy megértsék, itt most elsősorban kitartásra van szükség, önérzet helyett testvéri megbecsülésre. Hála Istennek, hogy ilyen embereket is kapunk ajándékba, a többit pedig türelmesen kivárjuk. Egy gyülekezetet nem lehet egyik napról a másikra közösséggé formálni, de bizakodva végezzük a munkánkat a ma már 60 ezer lelket kitevő községben. A fenntartói járulék még nem elegendő a gyülekezet minden kiadására, ezért felértékelődik az adakozások szükségessége. Áldozatos munkával sokszor ellenszélben kell közösséggé formálódnia a gyülekezetnek, de Isten szeretetébe vetett bizalmunkat nem veszítjük el – fogalmazott Máté István.

Ketten hat falu reformátusaiért Mezőségen

Pusztakamaráson nem rendelkeznek a szükséges legalább három munkatárssal: a hat település híveit egy lelkipásztor és az épületek takarítását, telkek karbantartását végző gondozó látja el. Minden más feladatot lelkes segítők bevonásával végeznek. Pusztakamaráson 114, Botházán 15, Magyarlégenben 3, Mezőszombattelkén 2, Novalyban 5 és Tótházán 4 református él. Az egyházközségben három templom van (Botháza, Magyarlégen és Pusztakamarás) – mindhárom esetében most kezdődik a felújítási munkálat tervezési szakasza – és egy gyülekezeti ház Pusztakamaráson, télen itt tartják az istentiszteletet. A magyarlégeni templomban három éve nem volt istentisztelet, a hívek idős koruk miatt már nem tudnak eljárni. Oroszhegyi Attila lelkipásztor rendszeresen jár oda is, ő maga harangoz, majd otthonukban keresi fel híveit, 3-4 helyen van házi istentisztelet és alkalomszerűen úrvacsoraosztás. Mezőszombattelkén és Novalyban egy-egy református család él, Tótházán kettő. Ezeken a településeken nincs templom (Novalyban volt), az itt lakók viszont rendszeresen járnak templomba, a mezőszombattelkiek és novalyiak Pusztakamarásra, a tótháziak Botházára. A szolgálatvégzést megkönnyítette az egyházkerülettől 2013-ban kapott szolgálati autó, utazási támogatásra maga a lelkész pályázik évente a Communitas Alapítványnál.

Pusztakamaráson és Botházán kerítésjavításra készültek, a kivitelezés a kijárási korlátozás miatt egyelőre nem valósulhatott meg– Az egyházközség főleg saját forrásokból gazdálkodik: a hívektől származó egyházfenntartói járulék (személyenként 120 lej/év) és a megsaccolható perselypénz, a mezőgazdasági területek bérjövedelme. 2019-ben valamivel több mint 11 ezer lej gyűlt az egyházfenntartói járulékból, több mint 8 ezer lej perselypénzből, 6500 lej a területek bérjövedelméből. Fontos bevételi forrást jelentenek az adományok (2019-ben 6600 lej), ezek gyakorisága és összege nagyon változó. Nem számítanak stabil forrásnak a pályázatok sem (tavaly mintegy 5 ezer lej).

Állami támogatásban az egyházközség nem részesül, az alkalmazottaknak (lelkipásztor és gondozó) fizetéskiegészítés (kongrua) jár. Régebb a nem lelkészi kongrua a mindenkori minimálbér összegének felelt meg, két éve viszont jócskán alatta van – szemlézte az egyházközség helyzetét Oroszhegyi Attila.

Az egyházközség legnagyobb mértékű állandó kiadása a két alkalmazott – minimálbér körüli – fizetésének kongruán kívüli saját hozzájárulása (tavaly közel 24 ezer lej volt). Ez idén több lesz, ugyanis nőtt a minimálbér, viszont az államsegély értéke nem változott, így az egyházközség sajátalaprészét kellett növelni. Az épületek (templomok, gyülekezeti ház és a pusztakamarási lelkészi lakás) éves közköltsége és épületbiztosítási díja tavaly meghaladta az 5 ezer lejt. Állandó költségtétel a szolgálati gépkocsi fenntartása és üzemeltetése, ez 2019-ben közel 5 ezer lej volt. Bérbe adható lenne a gyülekezeti ház egy része, de nincs rá igénylő. Néhány éve gyógyszertár működött ott, viszont a vállalkozó csődbe ment, azóta nem került új bérlő. Adódott a kérdés: hogyan érintette az egyházközség amúgy sem egyszerű helyzetét a járvány?

– A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben bevételeink elmaradtak, kiadásaink viszont megvannak, így segítséget kellett kérnünk. A Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség vállalta, hogy a május–októberi időszakban rendszeres anyagi támogatásban részesít annak érdekében, hogy sem a fizetések folyósításában, sem a közüzemi számlák kifizetésében ne legyen fennakadás.

Elkezdődött és a járvány miatt megtorpant az épületek és telkek felmérése és újratelekelése. Ennek árát külső forrásból reméltük fedezni, de a járvány miatt kérelmeinket nem fogadták el. Idénre terveztük a pusztakamarási temető bejárati kapujának cseréjét és kerítésének javítását, a botházi templom és parókia kerítésének cseréjét. A szükséges építőanyag szinte hiánytalanul megvan, a kivitelezést közmunkával terveztük, ez pedig a kijárási korlátozás miatt egyelőre nem valósulhatott meg.

A híveket rendszeresen látogatom, és ez a koronavírus-járvány alatt csak gyakoribb lett. Ezt „kerítés- és kapulátogatásnak” neveztem, ugyanis bemenni, leülni nem lehetett, sőt a kézfogás is elmaradt, de legalább beszélgetni, esetenként imádkozni lehetett. Ezenkívül csak a telefonos kapcsolattartás maradt ebben az időszakban.

Hét templomából ötöt felújít a szamosháti szórványpap

Húsz százalék alatti létszámával Kolozsváron a magyarság nem tekinti magát szórványnak, de ha Kajántó felé elhagyjuk a várost, tíz perc alatt igazi szórványba érkezünk. Gáspár Károly 7 templomban és 5 imaházban (néhai parókiák és egy osztályterem) szolgál 308 lelket, többek között Bodonkúton, Magyarmacskáson, Magyarfodorházán, Ördögkeresztúron, Kisesküllőn és Páncélcsehen. Helyenként a hívek megszámlálásához egyetlen kezünk is elég, de előfordul, hogy a gyülekezetek között akár húsz kilométert is kell utazni. A társult egyházközségi kör ehhez képest egyetlen lelkipásztort, egy kántort és egy gondozót foglalkoztat. Amúgy a hétből öt templom éppen teljes felújítás alatt áll...

A bodonkúti templom tetőzete is megújult FOTÓ: GÁSPÁR KÁROLY

– Az utazási kiadásokat megosztják egymás között a társult egyházközségek, és a Communitas Alapítvány biztosítja évente egy hónapi üzemanyag árát. A járvány jelenlegi, második korlátozása idején mindenhol kéthetente tartunk istentiszteletet két-két taktussal és a másik két gyülekezetben (Kisesküllő és Páncélcseh) havonta egy-egy alkalommal – részletezte Gáspár Károly lelkipásztor. – Egyházközségeink egyházfenntartói járulékokból, perselyes és rendkívüli adományokból gazdálkodnak. Csak az alkalmazottak fizetése terén részesülünk állami hozzájárulásban. Az egyházkerület részéről a templomjavításra kapott rendkívüli támogatást kizárólagosan csak a templom javítására használjuk. Ezek kivételével mind a négy könyvelést és a hét gyülekezeti közösséget figyelembe véve a bevétel tavaly közel 100 ezer lej volt, kiadásaink összege közel 109 ezer lej (fizetési alap, közköltség, tűzifa, javítások, diakóniai célú költségek, közmunkák pénzben felbecsült értéke). A rendkívüli templomjavítási kiadások más kategóriába tartoznak.

Magyarfodorháza temploma új köntösben FOTÓ: GÁSPÁR KÁROLY

A páncélcsehi és magyarderzsi két műemlék templomon kívül – amelyek javítása megyei műemlékvédelmi hivatalnokok szöszmötölése miatt el sem kezdődött – mindegyik templom teljes felújítás alatt áll. Reméljük, idén sikerül ezeket kivitelezni, bár március óta minden megtorpant és még most is csak lassan sikerül „levadászni” a vállalkozókat. Jelenleg csak annyiban van anyagi nehézség, hogy a templomon kívül, minden egyházközségben elvégzett javításokra nincs anyagi fedezet (járda, fürdőszoba, gyülekezeti terem, a Budai Nagy Antal Konferenciaközpont javítása, a parókia nyílászáróinak javítása). A külföldi támogatók, helyi, megyei pályázatok mind-mind átirányították a támogatásokat.

Magyarmacskás FOTÓ: GÁSPÁR KÁROLY

Még mielőtt anyagiakban hiányt érezhettünk volna, társult egyházközségeinket (egyházkerületünk bátorítására is) megkereste egy nagyobb városi gyülekezet, a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség, féléves támogatás felajánlásával. Ezzel több mint fél évre biztosítva van az alkalmazottak fizetése és a szolgálati lakás közköltsége. A gyülekezeteink földterületeiből csekély adományban részesülünk év vége felé. A hét egyházközség erdőit nem értékesítjük, csak amennyire az egyháztagoknak évente szükségük van.

Ördögkeresztúr FOTÓ: GÁSPÁR KÁROLY

Hatalmas segítség a nőszövetségek, diakóniai bizottságok, gondnokok és az ún. unokák munkája, akik rendszeresen segítenek az idősebbeken, könnyítve ezzel a lelkipásztor munkáján is. Sajnos a jelenlegi helyzetben nem ajánlott a családlátogatás, azonban a hozzátartozók (unokák), az egyháztagok, szomszédok segítenek egymáson. Ezen helyi diakóniai „hálózatok” nagy segítségünkre vannak közösségfenntartás és -építés terén, a helyi és egyházmegyei mindennapos internetes igehirdetés őrállóként vigyáz híveink lelki „higiéniájára”. Az új koronavírus-járvány a „körbetelefonálás” gyakorlatát népszerűsítette a gyülekezetekben – ez már nemcsak a lelkipásztor egyik kedvelt jelenlegi „foglalkozása”. Jó hatással van az, hogy nem figyeljük egymást, hanem figyelünk egymásra!

Kisesküllő FOTÓ: GÁSPÁR KÁROLY