Színházjegyekre is lejegyezte álmait Jékely Zoltán

Az Ünnepi Könyvhéten beszélgettek a költő hagyatékáról

Színházjegyekre is lejegyezte álmait Jékely Zoltán
Olasz szakos hallgatóként kezdett el nagyapja, Jékely Zoltán Olaszországhoz köthető hagyatékával foglalkozni Péterfy Sarolt, magyarországi irodalomtörténész, a költő legfiatalabb unokája, majd vált végül a teljes Jékely hagyaték gondozójává. Az irodalomtörténész Jékely levelezéseit, naplóit, de a horgászengedélyeit és horgászrelikviáit is vizsgálja, derült ki a 8. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten szervezett beszélgetésen, szombaton. Péterfy Saroltot Vallasek Júlia, irodalomtörténész faggatta a Fogoly utcában felállított színpadon többek között Jékely Zoltán életéről, erdélyi kötődéséről, apjával, Áprily Lajossal folytatott levelezéséről.

Míg Áprily Lajos erdélyi költő, addig ez Jékely Zoltán esetében nem ennyire egyértelmű, viszont erdélyi kötődése mindvégig érezhető. Gyakran leveleit is „Zsoli Kolozsvarensis” néven írta alá – mondta Vallasek Júlia, majd arra volt kíváncsi, hogyan kötődik a költő Erdélyhez, Kolozsvárhoz.

Jékely Zoltán 1913-ban, Nagyenyeden született, amely a gyermekkor misztikus helyszínévé válik, majd középiskolás éveit, 1923 és 1926 között Kolozsváron tölti, amely szintén egy rendkívül meghatározó része az életének, mondta el Péterfy Sarolt. A költő 1934-ben hagyja el először Erdélyt, akkor Budapestre költözik, egészen a második bécsi döntés meghozatalának napjáig, amikor eldönti, „hazaköltözik” Kolozsvárra. Jékely egészen 1946-ig lakik a kincses városban, a Központi Egyetemi Könyvtár könyvtárosa. Ugyanebben az időszakban ismeri meg feleségét, Jancsó Adrienn színművészt, majd a második világháború után ismét visszatér Budapestre.

Áprily Lajos és Jékely Zoltán levelezéséről is szó esett, amely, Péterfy Sarolt szerint a magyar irodalomtörténet egyik legizgalmasabb levelezése. A levelekből kirajzolódik az apa-fiú kapcsolat, Áprily gyakran látja el fiát atyai jótanácsokkal, de mindemellett izgalmas olvasni azt is, ahogy két költő beszélget egymással az alkotói munkáról, megjelenő verseikről, műfordításaikról. A levelek gondozása során felmerülő problémákról elmondta: míg Áprily pontosan leírta mikor kelt egy levél, Jékely gyakran csak annyit írt, hogy szerda este.

A hagyaték egy másik izgalmas elemét Jékely Zoltán naplói alkotják, amelyek feldolgozása nem kis filológiai feladat elé állítja Péterfy Saroltot, derült ki a beszélgetésen. Jékely verseinek, prózájának rendkívül fontos motívuma az álom, gyakran saját álmait írja meg, amelyek állandó színtere Erdély, Nagyenyed. Ezeket az álmokat Jékely lejegyezte naplóiban, viszont nem sorrendben, vagy valami mintát követve, hanem oda, ahova épp az álomittas Jékely Zoltán a naplófüzetet kinyitotta. Ötleteit, verssorokat, álomrészleteket többször – ha a naplója nem volt nála –, arra írta le, ami épp a kezébe akadt, például színház- vagy vonatjegyekre, de akár a falra is. Mindezek miatt rendkívül nehéz ezek feldolgozása, árulta el Péterfy Sarolt.

Jékely imádott horgászni, mondta a meghívott, így „horgászrelikviák” is bekerültek a hagyatékba, persze nem preparált halak ezek, hanem olyan tárgyak, például gyökerek vagy római kori cserépdarabok, amelyeket a költő horgászás során szedett össze. Péterfy Sarolt elmondta: a horgászás és a nők, a zsákmány, gyakran egyfajta párhuzamosságot jelentettek Jékely esetében.

Annak ellénére, hogy Jékely a nagyapja volt, a hagyaték feldolgozásához elsősorban irodalomtörténészként áll hozzá, árulta el a beszélgetés végén Péterfy Sarolt, majd hozzátette: reméli, egyszer sikerül Jékely naplóit több kötetben, bőven lábjegyzetelve sajtó alá rendezni és kiadni.

(Borítókép: Vallasek Júlia (balról) beszélgetett a hagyaték gondozájával, Péterfy Sarolttal. Fotó: Kiss Gábor)