Az Orosz Kultúra Napjai a kolozsvári Művészeti Múzeumban
Ha élne, áprilisban lett volna nyolcvanöt éves, de harmincegy éve nincs már közöttünk „az ember, aki meglátta az angyalt”. Legalábbis ez áll a szellemiségében nagyon orosz filmrendező, Andrej Tarkovszkij sírfeliratán, aki nagyon nem orosz földön, Nyugat-Európában talált megértésre és elismerésre. Filmjeim az életem, életem a filmjeim – vallotta az egyik legnagyobb orosz, aki nemrég éppen Kolozsváron, az orosz kultúra napjainak rendezvényein szaporította-szaporítja milliós híveinek számát. S akinek szellemiségét két nagyszerű zománcművész, a moszkvai születésű, Kolozsváron élő Anastasia Vdovkina és az orjoli születésű Budapesten élő Tóth Szvetlána alkotásaiban is felfedezni véltem. Abban az évszázados-évezredes mélységekből előtörő szín- és formavilágban, amelynek egyik kútforrása a lélek mélységeiből fakadó, erkölcsi csodába vetett hit, az orosz ortodox hagyományokat szintetizáló, végletekig letisztult, formajegyeiben bámulatos tökélyre emelkedett művészi megjelenítés. S ahogyan nem arcképfestészet, de nem is csupán az agyban született művészi kitaláció, fantáziajáték szüleménye az orosz ikon, azonképpen a két művész biblikus tematikából ihletődött alkotásai is messze túlmutatnak egy szent arcvonásainak a puszta megjelenítésén.
A kolozsvári Művészeti Múzeum Tonitza-termében megrendezett zománcparádé egyik jellegzetes vonulata tehát, Tarkovszkij Sztalkeréhez hasonlóan, a lélek bugyrainak mélységeibe, az onnan fakadó elágazások tömkelegébe, az úttalan utak megannyi útvesztőin edzett és cizellálódott művészi megnyilatkozások sokaságába nyújtott betekintést.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
