Salamoni döntés

Salamoni döntés
Az RMDSZ úgy döntött, hogy nem támogatja egyik államelnök-jelöltet sem a november 24-i elnökválasztás második fordulójában és a választópolgárok lelkiismeretére bízza, hogy kire szavaznak. A szövetség ugyanakkor mindenkit részvételre buzdított. A kép árnyalásához az is hozzátartozik, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök már az első forduló utáni egyik első nyilatkozatában a kisebbik rossznak nevezte Klaus Iohannist, tegnap a Szövetségi Állandó Tanács ülése után pedig szintén újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy ő személyesen az Európai Néppárt jelöltjét támogatja.

A testületi döntés várható volt, hiszen az RMDSZ legtöbb vezetője a romániai magyar választók többségéhez hasonlóan tanácstalan és elégedetlen, hiszen egyik jelölt sem felel meg a romániai magyar közösség elvárásainak, de talán a román választók igen jelentős részének sem. Mivel egyik jelölt sem kérte a magyar szavazók támogatását, az RMDSZ nem állhatott ki egyik jelölt mellett sem, hiszen Viorica Dăncilă felkészületlen volt a miniszterelnöki tisztségre, így az államelnöki tisztséget sem érdemli meg. Klaus Iohannis teljesen beállt a román nemzetállam kisebbségellenes elnyomógépezete mögé, és szász eredetével ezt a gépezetet próbálja szolgálni és legitimálni. Az elnök ahányszor csak tudott betartott a kisebbségi jogok bővítésének, sőt olyan jogokat is megkérdőjelezett, amelyeket már tizenöt esztendeje szentesít a közigazgatási törvény. Soha nem próbált közeledni a romániai magyarság fele, egyetlen gesztust sem tett irányunkba, leszámítva azt, amikor Székelyföldre látogatott és nagy román zászlót nyomott a székelyföldi vezetők kezébe, miután ez utóbbiak székely zászlóval ajándékozták meg. Johannis az asszimiláns mintapéldája, hiszen bármely nemzetállam álmát megtestesítő módon viselkedik, úgy véli, hogy a kisebbségi lét egyfajta nyűg, amit fel kell adni, főleg ha a kisebbségi érvényesülni akar a többségi társadalomban. Johannis egy közösség nélküli vezető, hiszen mögüle sajnos elfogytak a szászok és svábok, így ő már csak egyénileg kötelezi el magát ebben a kérdésben anélkül, hogy közössége fennmaradását kockáztatná.

Ilyen kínálatból ember legyen a talpán az, aki választani tud. Az RMDSZ ha kiállt volna valamelyik jelölt mellett, nem tett volna jó szolgálatot önmagának, mindkét esetben számos bírálat érte volna, így a lehető legjobb döntés született. Kelemen Hunor állásfoglalása Iohannis mellett politikai stratégiaépítés része, hiszen az RMDSZ hosszú távon a Nemzeti Liberális Párttal és Klaus Iohanisszal kénytelen minimális bizalmi viszonyt felépíteni, mivel a következő öt évben ők lehetnek hatalmon, így velük kell együttműködni. A Néppárt sem vette volna jónéven egészen biztosan, ha a szövetség teljesen semlegesnek mutatkozott volna egy olyan küzdelemben, amikor saját jelöltje a szocialistákéval harcol. Ezért nyilatkozott Kelemen Hunor Iohannis támogatása mellett, szinte biztosan nem azért, mert el lenne ragadtatva az elnök legutóbbi öt éves teljesítményétől.

Nagyon sok érvet lehet találni egyik vagy másik jelölt támogatása mellett, de ez a támogatás a legtöbb esetben inkább proteszt-szavazat, vagyis olyan voks, ami valaki/valami megakadályozására és nem valaki/valami támogatására irányul. Ilyen körülmények között minden bizonnyal nagyon sok magyar választó a távolmaradás vagy a szavazata érvénytelenítése mellett fog dönteni.