Romállam
Vissza

Romállam

A caracali gyilkosság ügyében ugyanazt a hanyagságot, nemtörődömséget és szakmaiatlanságot érzékelték az emberek, mint amit immár hosszú ideje tapasztalunk sokan az állami intézmények részéről. Az eset felháborította ismét az országot, mert azt látjuk, hogy hiába fordultak elő már hasonló esetek, például az Érchegységben lezuhant mentőhelikopter esete, a rendszer semmit nem fejlődött, a mobiltelefonok beazonosítása ugyanolyan nehézkes, mint eddig.

Az is könnyen előfordulhat, hogy nem a technológiai hiányosság a hibás, hanem egyszerűen emberi mulasztásról valamint könnyelműségről van szó, ugyanis az állami intézményekben a hivatalnokoknak vagy tisztségviselőknek gyakran egyszerűen nincs kedvük dolgozni, hiszen sok esetben hiányzik az elhivatottság, a szakértelem. Ezekből a helyzetekből hatalmas tragédiák keletkezhetnek, főleg, amikor egy orvos, rendőr, ügyész, bíró vagy éppen tűzoltó űz csúfot a szakmájából.

Szombaton ezrek vonultak az utcára és kérték a kormány lemondását. Sajnos hiába váltották le az országos és az Olt megyei rendőrfőkapitányt, még azt is megkockáztatnám, hogy akármelyik miniszteri fej is hiába hullna le, ha esetleg erre a következtetésre jutnak a vizsgálat során, a nagy baj az, hogy Romániában rendszerszintű problémák vannak. Nemcsak az oktatásban, az egészségügyben, hanem a belügyminisztérium kötelékében dolgozóknál is, és a sort folytathatnánk. Minduntalan kiderül, hogy az állam reakcióképességének hatékonysága igen alacsony. Nem léteznek alapos szakmai ismeretekkel felépített és működtetett, jól megtervezett rendszerek, az állami szolgáltatások, legyen az posta, vasút, távközlés, légi közlekedés, adóhivatal, egészségügyi biztosítási rendszer - mind romokban hever. Hiába ömlött be egy csomó pénz az országba, a kontraszelekció, a szakmaiatlanság, a korrupció úgy tűnik, hogy javíthatatlanul kikezdte és lerohasztotta ezeket a nagy állami rendszereket. Toldozgatásukkal-foldozgatásukkal immár lassan 15 éve EU-tagállamként sem megyünk semmire, és sajnos nem látszik rövidtávon olyan megoldás, ami azt a reményt hordozza magában, hogy a helyzet változni fog. A Colectiv-tragédia után sincs semmi garancia arra, hogy súlyos égési sérüléseket elszenvedő betegeket hatékonyabban tudnának kezelni az országban.

A változáshoz nincs már elegendő szürkeállomány sem az országban, a középszer uralma pedig nem hagyja érvényesülni, kiteljesedni a minőség forradalmát. A változás reménye már a gyökerektől, az oktatástól el van vágva, hiszen ott sem látszik körvonalazódni olyan paradigmaváltás, ami lényeges minőségi változást eredményezhet a közeljövőben.

A román társadalom eljutott a kétségbeesés olyan mélységébe, amikor már ürügyeket, mentségeket sem talál a folyamatos alulteljesítésre, hiszen pénz van, Európa itt van egy karnyújtásnyira és segít, lehetőségek vannak. Éppen száz évvel a modern román állam megteremtése után vált nyilvánvalóvá, hogy újra kell építeni ezt a romállamot. Nyugodtabbak lennénk, ha legalább sejtenénk, hogy kik lennének erre képesek. E nélkül egyelőre be kell érnünk a tüntetések, a felháborodások, politikai pótcselekvések (népszavazások) agóniájával. Jelenleg ebben élünk.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nyári túrákon: Árnyas erdők, kék tó és ...
Csalogató a Szászsebes melletti ...
Októberi bakancslista Mátyás- és ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ