Augusztusra már az új rendelkezések alapján kellett kiszámolniuk a munkáltatóknak a nyugdíjalapba és egészségbiztosítási alapba fizetett hozzájárulást, az alkalmazottaik után: kötelező módon legalább az országos bruttó minimálbért véve alapul, függetlenül attól, hogy esetleg részmunkaidős szerződést kötöttek az alkalmazottal. Tehát, ha valakit két órára alkalmaztak, s arányosan fizették két órára, ezentúl továbbra is csak a két órás bért kapja kézbe az illető, ellenben a munkaadónak már nyolc órás bért kell alapul vennie a nyugdíjjárulék és egészségbiztosítás kiszámításához és az államkasszába való befizetéséhez. Kormányrendeletben (2022/16. Kr) módosították az adótörvénykönyv erre vonatkozó előírását, és ennek alapján a nyugdíjalapba legkevesebb 638 lejt, az egészségbiztosító pénztárhoz pedig 255 lejt kell befizetnie a munkaadónk, ezek az értékek felelnek meg a 2550 lejes minimálbérnek. Az alkalmazott részmunkaidős keresete nem változik, ha marad továbbra is ebben a beosztásban, ellenben a munkáltatónak nőnek meg a munkaszerződéssel kapcsolatos kiadásai.
Hasonló intézkedést már bevezetett egyszer az akkori kormány, 2017-2019 között, és akkor is ugyanazok voltak az indokok: több pénzt kicsikarni azokból, akik még dolgoznak és még befizetik a cseppet sem kevés járulékokat, hiszen Romániában közismerten magasak a munkaerővel kapcsolatos költségek. Akkor is elhangzott, hogy a feketemunka elleni küzdelem mellett meg kell vívni a szürkefoglalkoztatás problémájával is, amely ugyanúgy gondot okoz a hatóságoknak azáltal, hogy kevesebb bevételre tesznek szert. Emellett természetesen hátrányosan érinti az ilyen formában foglalkoztatott személyeket is. A két típusú munkavégzésről szóló magyarázatban szokták mondani: a feketemunka teljesen illegális munkavégzés, mivel a foglalkoztatottal nem kötnek szerződést, s be sem jelentik a munkavállalót, aki nem részesülhet sem egészségbiztosításban, sem a nyugdíjalapba nem fizetnek érte; ezzel szemben a szürkemunka “csak” félig illegális foglalkoztatás, hiszen az illető személyt alkalmazzák hivatalosan, szerződést kötnek vele, ellenben a ténylegesen kifizetett bérnél alacsonyabb összeg szerepel. Ebből kifolyólag az alacsonyabb összegre számolják ki és törlesztik a különféle hozzájárulásokat is. Egy ilyen “megoldást” jelenthet a részmunkaidős szerződés, amikor az általános 8 órás napi program helyett kevesebb órára alkalmazzák az illetőt, holott ténylegesen jóval többet dolgozik, és annak megfelelően többet is keres. A részmunkaidős szerződéshez való folyamodás magyarázata sok esetben a magas állami terhek alóli kibúvás – a cégek így próbálnak spórolni és valamivel többet fizetni a munkavállalónak, aki vállalja azt is, hogy kevesebbet fizetnek érte a nyugdíjalapba. (Hiszen aktív éveiben, jó keresőként még kevésbé foglalkoztatja az embert a majdani nyugdíja, az, hogy a jelenlegi keresetéből lesz-e egyáltalán megélhetési nyugdíja – ami nem meglepő, ha a nyugdíjrendszer körüli állandó bizonytalanságot nézzük.) Persze, az adóhatóság ezt a helyzetet – a feketemunkát valamint szürkemunkát – nem “vállalkozói túlélési kísérletként” értelmezi, hanem egyszerűen adócsalásként. Jogszabályban rögzítették is a nem kevés bírságokat, sőt, akár szabadságvesztés is járhat azért, ha valakitől visszatartják a járulékokat, de azokat nem fizetik be az állami alapba. Feketemunkáért például nemcsak a munkaadót, hanem a munkavállalót is megbírságolják.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
