Rekviem egy gyermekért
Vissza

Rekviem egy gyermekért

Tágra nyitottam a szemem, amikor a kolozsvári hírportálok lehozták a hírt, miszerint egy ANYA addig verte a kilencéves gyermekét, amíg az meghalt. Még egyszer elolvastam a hírt, képzeletben megdörzsöltem a szemem, és harmadszorra is elolvastam a híranyagot. Ami sajnos, ugyanaz maradt. Egy kilencéves fiú haláláról értesültem, akit édesanyja – én nem nevezném édesnek az ilyet – megvert, amíg az abba belehalt.

Hogyan történhetett meg ilyesmi a 21. századi Kolozsváron? – tettem fel a kérdést. És válasz nincs. A gyermek meghalt. Az értelmi fogyatékosnak nyilvánított édesanya ellen megindult ugyan az eljárás, és még két élő gyermekét állami gondozásba helyezték.

Az a gyermek játszani, élni, és lehet, tanulni is akart. És ez most végérvényesen lezárult. Az a halott gyermek soha nem fogja megtudni, milyen érzés felnőni, szerelmesnek lenni, számítógép előtt filmeket nézni, családot alapítani, munkahelyen helyt állni, megmászni a legmagasabb hegycsúcsot, örömmel dolgozni, vagy akár búsulni. És ezért nem csak az értelmi fogyatékos édesanya a hibás, hanem az egész társadalom. A városi és megyei testületek, szakhatóságok egyaránt.

Hol volt az édesapa? Milyen ember az, aki három gyereket nemz egy értelmi fogyatékos asszonynak, majd magára hagyja a gyermekeit?

Hol voltak a nagyszülők, a tágabb értelemben vett család? Hol volt a gyermekvédelem? Miért következhetett be egyáltalán ez a tragédia?

Ahogy értesültem, az „édesanya” értelmi fogyatékos. A megyei gyermekvédelem már négy éve tudott a család helyzetéről. Az üggyel foglalkozó pszichológus – szerintem – önmagának ellentmondó véleményt fogalmazott meg. Egyrészt tudomása volt arról, hogy az édesanya értelmi fogyatékos, másrészt mégis úgy ítélte meg, hogy a három gyermek maradjon az édesanya mellett.

A Kolozs Megyei Tanács a hatáskörébe tartozó gyermekvédelmi igazgatóságon eljárást indított, és a nép ügyvédjéhez fordul. Ki tudja, mikor zárul le az eljárás. Ki tudja, mi lesz a következménye, kit fognak felelősségre vonni. Ezek a kérdések zakatolnak szüntelenül a fejemben, pedig nagyon jól tudom, hogy azt a kilencéves gyermeket – bármilyen csintalan vagy szófogadatlan is volt – semmilyen erő vagy hatalom nem hozhatja vissza az életbe. Valami végérvényesen befejeződött. Legyen bármilyen végkicsengése a vizsgálatoknak, ez az, amit sem az eszem, sem a szívem nem tud elfogadni. Ez az, ami beárnyékolja a napomat, a hetemet, a nyaramat, az évemet, az életemet.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI
  • Veszélyes másság…?
    Veszélyes másság…?
  • Káemenn – a prelűd
    Káemenn – a prelűd
  • Dupla vagy semmi?
    Dupla vagy semmi?
  • A kék ház
    A kék ház
  • Ne csak a szerencsén múljon
    Ne csak a szerencsén múljon
  • Keménykedés
    Keménykedés
  • Monnyon le !
    Monnyon le !
  • Egy DJ-nyi Kolozsvár
    Egy DJ-nyi Kolozsvár
  • Mucartos emlékek kerestetnek
    Mucartos emlékek kerestetnek

ROPOGÓS ROPOGÓS

VIDEÓ - A Szentegyházi ...
A fehér sport hírei: Cincinnati és ...
Ingyenes vizsgálatokat végez a városi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ