Porolissum Római Fesztivál helyett idén csak lovas túra
Négynapos lovaglás Erdély római kori végvárának felfedezésére
Négynapos lovaglás Erdély római kori végvárának felfedezésére
Vissza

Porolissum Római Fesztivál helyett idén csak lovas túra

A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjai az évek során számos fesztiválon felléptek, és lovas bemutatókat tartottak, nomád játékokat és harcászati technikákat mutattak be. Ez egyúttal lehetővé tette a helyszínekre, majd a haza történő többnapos lovaglást. Július közepén magántúrát szerveztünk, és Sztánától a Zilah melletti Mojgrád határában lévő Porolissumra, az egykori ókori római város részben restaurált területére lovagoltunk.

Mivel a koronavírus-járvány miatt a Porolissum Római Fesztivál idei kiadását lefújták, amolyan nosztalgia- és tisztelettúra volt a mostani: hosszú éveken át a fesztivál szervezőinek a meghívására a Sztánai Lovasok bemutatót tartottak a részlegesen restaurált amfiteátrumban, illetve a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csata újrajátszásán vettek részt.  A fesztivált ezelőtt 15 évvel kezdeményezte a zilahi polgármesteri hivatal és városi tanács.

A lovak előzetes felkészítése, idomítása, edzése, kiválogatása, patkolása, a sebek gondozása, a résztvevők kiválogatása – mind-mind hozzájárul egy hosszú lovaglós túra alapos előkészítéséhez és sikeréhez. A Sztánai Lovasok vezetője, De Martin Lajos, aki mintegy 30 lovat birtokol, idén a következő lovasokkal vágott neki a napi 30, vagy akár 50 kilométer lovaglást feltételező túrának: Kis Réka, Guttmann Emese, Popovics Emma, Bíró József, De Martin Marco, Wagner Richárd-Ernő, Lackó Hunor, Lackó Gellért, Mihai Aganencei és jómagam.

A túra során több ízben eszünkbe jutottak a korábbi évek: a Zilah melletti Mojgrád (Moigrad) határában található ókori római erőd területén, a Porolissum Római Fesztivál rendezvénysorozat keretében többek között talpasíjász-versenyre, kenyérsütésre, gladiátorok és rabszolgák közötti harcra, a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csata újrajátszására került sor. A Dacia provincia területén a második században létesített ókori római város romjai minden évben kiváló környezetet teremtettek a rendezvény számára. A részlegesen restaurált amfiteátrumban zajlott lovas bemutatók, valamint az újjáépített bástyák és a várfal előtt újrajátszott csaták valamennyi alkalommal korhű élményt nyújtottak a népes nézőközönség számára. A barbár népcsoportokat minden alkalommal a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) képviselték: a római harcosokkal történt összecsapások során többnyire tompított vesszőt használtak a csapat tagjai, ám volt olyan alkalom, amikor tüzes nyilakkal „támadtunk rájuk”. Idén mindebből csak a lovas túra maradt…
 
A Zilah – Porolissum Római Fesztivált még 2005-ben kezdeményezte a zilahi polgármesteri hivatal és városi tanács, a történelmi rekonstrukciót szolgáló, ókort idéző fesztivál jó alkalmat nyújtott Zilah népszerűsítésére. A kezdeményezők törekedtek arra, hogy a fesztivál Európa-szintű legyen, így rendszerint külföldi résztvevők is érkeztek.

Egy hosszú lovaglós túrát alaposan elő kell készíteni / A szerző felvétele
 
Makrancos, domináns Csilla

De Martin Lajos, a lovarda tulajdonosa és vezetője Csillát osztotta nekem: erős, ám igen makrancos ló, amellyel tulajdonképpen 2013-ban elkezdtem lovaglós hobbimat. Akkoriban még megszervezték a Bonchidai Kastélynapokat, s a Sztánai Lovasokat is meghívták bemutatót tartani, amely többek között nomád játékokból, lovas íjászatból, ügyességi bemutatókból állt. Igen ám, de a csapat egyik tagja lesérült, s valakinek haza kellett vinnie a lovat. Biró Jocó barátomnak volt az ötlete, hogy ezt a feladatot elvégezzem.
Megkérdezték, mikor lovagoltam utoljára, mondtam, évekkel azelőtt, de csak néhány percet. Körbevittek a kastély előtti téren, s azt mondták, rendben van. Akkor még nem tudtam, mennyire makrancos és domináns Csilla, ráadásul csikó várta otthon. Viszont három előnyös tényezőt fedeztem fel: rendkívül kényelmes az ügetése és a vágtája, illetve nem ijedős. Utóbbi természetesen tapasztalatból fakad, így akár az indiánsor elején is nyugodtan lehet menni vele, a rettenetesen domináns természete miatt hátul nemigen szereti. Ráadásul a fiatal lovakat valósággal terrorizálja, a túra során majdnem mindegyik kapott egy-egy rúgást, még akkor is, ha ehhez 360 fokos fordulást kellett végrehajtania…

Első pihenő Nagyrajtolcon

Nyugodt tempóban haladtunk Kispetri (Petrinzel) irányába, volt néhány „egészséges” ügetés és vágta (az egyik maximális sebessége elérte a 37 kilométer/órát) is. Elhaladtunk a romos állapotban lévő, de a környéket még mindig domináló almási vár romjai mellett, a faluban pedig pihenő következett a helyi kocsmánál. Nem siettünk, aznap csupán Nagyrajtolcig (Răstolţ) kellett eljutnunk.

Nagyrajtolcon a gyermekek lovagoltatására is jutott idő

Tudtuk, hogy a Longodor családnál kiváló vendéglátásban lesz részünk, szálltunk már ott meg korábban. Nem csalódtunk: hideg sörrel, finom vacsorával, jó hangulattal fogadtak, a pajtahíján lévő szénában való alvás pedig igazán jólesett a közel 30 kilométeres lovaglás után. Néhányan nomád stílusban, szabad ég alatt, a lovak közelében aludtak, egy pár pedig behúzódott a házba. A lovakat a kertben lévő fákhoz kötöttük.

Másnap a környékbeli gyerekek a lovak csodájára jártak, mi pedig azon ámultunk-bámultunk, hogy a falusi gyermekek mennyire vágyakoznak a paripák közelében lenni. Ilyen vonatkozásban is gyökeresen megváltozott a falusi élet, elmélkedtünk.

Nincs már a Bay-kastély…

A falvak sorában Felsőegregy (Agrij), Szentpéterfalva (Bozna) és Ördögkút (Treznea) következett. A románok eme mártírfalujában 1940. szeptember 9-én, a második bécsi döntést követően a visszakapott Észak-Erdélybe bevonuló magyar honvédek lemészárolták a falu 93 lakosát. A tragédia még most is élénken él a helybéliek emlékezetében, ám a korábbi években a kocsmában sem volt gond magyarul beszélni. Egyes történészek szerint a falu templomából a helybéli ortodox pópa lánya tüzet nyitott a bevonuló honvédekre, ezzel kiprovokálva a honvédség erőszakos fellépését. A háború után távollétében halálra ítélték báró Bay Ferenc földbirtokost, aki a vád szerint személyesen bujtotta fel a honvédeket a mészárlásra. Egyébként az esőzések miatt július első napjaiban összeomlott a Bay-kastély. A 19. század közepén neoromantikus stílusban épített kastélyban az államosítás után a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet székháza működött. Az épület 1990 után gazdátlan maradt és romossá vált. A 2018-ban végzett felmérés szerint már csak kilenc százaléka állt. A község polgármeste­rének többször megismételt kérésére 2019-ben törölték a műemlékek országos lajstromából. A kastély összeomlására a Szilágy Megyei Történeti és Művészeti Múzeum kutatója, Horatiu Cociş hívta fel a figyelmet Facebook-bejegyzésében.
Szürkületkor, körülbelül 30 kilométer lovaglás után érkeztünk Porolissumra. A részlegesen restaurált ókori római vár minden alkalommal lenyűgöző látványt nyújt.
 
Történelmi jelentőségű hely

Jelentős helyen járunk. T. Szabó Csaba ókortörténész, lapunk egykori munkatársa szerint: „Dacia Porolisssensis, a történelmi Szilágyság és Erdély északi része jelentette nemcsak Dacia északi régióját, de egyben a Római Birodalom északkeleti határvidé­két is.

Megpróbáló útvonal volt a lovak számára is / A szerző felvétele
 
A mai Mojgrád falu mellett kialakult Porolissum auxiliáris tábora védte azt a vámhivatali állomást is, amely a Barbaricum és a birodalom közötti kereskedelmet felügyelte. Ez a vidék volt a két világ közötti kereskedelem és mobilitás egyik fő útvonala és ütőere, így ennek a régiónak a védelme különösen fontos volt a birodalom számára. Ezt bizonyítja az a mintegy 165 katonai létesítmény (erőd, megfigyelőtorony), amelyet eddig Dacia Porolissensis területén sikerült feltárni vagy azonosítani.
Ezek a katonai létesítmények ugyanakkor rengeteg római kereskedőt is vonzottak, hiszen az itt állomásozó segédcsapatok és kihelyezett őrállomások katonái mögött egy másik „civil hadsereg” – nők, gyerekek, kereskedők, orvosok, kuruzslók és megannyi más foglalkozás képviselői – telepedett le. A tartomány lovagi rangú procuratorainak pontos állomása és feltételezhető palotája – vagy székhelye – sajnos mind a mai napig nem ismert. Egyesek szerint ez a tartomány a névadó Porolissum katonai táborában vagy az a körül kialakult vicus területén keresendő, mások szerint a procurator Napoca településen székelt. A római adminisztráció hagyományait és intézményeit ismerve az sem kizárt, hogy a lovagi rangú kormányzó vándor udvarral rendelkezett és nem volt állandó székhelye.
 
Hadrianus tehát újrarajzolta a birodalom határait, racionálisabb és kevésbé kűroszi vagy Nagy Sándor-i terveket hessegetve maga előtt, mint hódító elődje. Reálpolitikai döntésének részeként a határokat nemcsak racionalizálta, de elindított egy nagyszabású védelmi, defenzív katonai politikát is, amelynek következményeként 117 és 138 között a birodalom legtöbb pontján – így Daciában is – kőből épült erődök épültek és kialakult az a római határvédelem és komplex kulturális struktúra, amelyet ma egységesen csak a Római Limesként ismerünk”.

Az ókori római limes mentén

Egynapos pihenő, illetve a Porolissum Fest szervezőivel töltött idő után, visszautunk során éppen a római limes ezeken a tájakon lévő része mentén haladtunk: Porolissumról kilovagoltunk a Meszes-gerincre, ahol több helyen látható volt a híres védelmi vonal.
 
Hosszas és kimerítő, erdőben megtett emelkedő-ereszkedő-emelkedő után késő estére elértük Csákyújfalut (Huta), majd innen sötétben értük el a Mihai által Pojk (Poic) tanyán birtokolt, Huta Poic nevű panziót. Körülbelül 50 kilométert lovagoltunk, nehéz terepen – ilyen jól rég nem esett a vacsora és a zuhanyzás, egyesek még a forró vizes dézsát is kipróbálták…

Az utolsó napon a lovakra több megpróbáló, strapabíró kihívás várt: hosszú, köves úton, majd aszfalton haladás, útszéli árkok. Amolyan beavató teszt volt mind a tapasztalt, mind a fiatal lovak számára. Az odaúttal, illetve a visszaút első napjával ellentétben most nem dombokon-völgyeken és tisztásokon, hanem többnyire településeken haladtunk át: Almásnyíres (Mesteacănu), Bábony (Băbiu), Váralmás – Almási vár, Kispetri – lovarda. Lovaglás, történelmi helyek, szabadságérzet: a tökéletes trió. 


ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Bajnokok Ligája: óriási pofonba szaladt ...
Sporthírek röviden
Az eMag online kereskedő 90 millió ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ