Paralimpia – közös erővel első lenni
Vissza

Paralimpia – közös erővel első lenni

Hatalmas, lelkes zsivaj, nagy adag izgatottság és egy kiskanálnyi egészséges versenyszellem fogadta a látogatókat a kolozsvári Sonia Iovan sportteremben tegnap délelőtt, ahol a Csemete Alapítvány negyedik paralimpiai játéka zajlott. A kolozsvári speciális igényű és fogyatékkal élő fiataloknak szervezett ötkarikás játékokon a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának három csapata, a Providenta – Gondviselés – Fürsorge Egyesület, a Fébé Alapítvány, valamint a Csemete Integrált Játszóház csapatai mérték össze fürgeségüket, ügyességüket. Ám a paralimpikonoknak – gyermekeknek, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt – nem a győzelem volt a fontos, hanem a jókedv, a szórakozás. Nem győzni szerettek volna, hanem inkább azért drukkoltak, hogy minden csapattársuk, sőt az összes ellenfelük is sikeresen teljesítse a megmérettetéseket.

A Sonia Iovan sporttermet már reggel kilenckor ellepték az egyenpólóba öltözött sportolók, önkéntesek és szervezők, izgatott paralimpikonok, akik a Gyors Villámok, Gaz Gazellák, Bátrak, Delfinek, Zakatoló Törpök és Integrált Játszóház nevet viselő csapatokba rendeződve várták, hogy végre elkezdődjön a megmérettetés.Berszán Lídia egyetemi tanár felidézte a paralimpiai játékok létrejöttét. Mint elmesélte, az első paralimpiaszerű játékot 70 évvel ezelőtt szervezték, Sir Ludwig Guttmann idegsebész a háborús sérültek rehabilitációjára vezette be a mozgásterápiát, és ehhez kapcsolódóan az 1948-as londoni olimpiával egy időben szervezett a Stoke Mandeville kórház hadisérültjei számára íjászversenyt. A rendezvény sikerén felbuzdulva számos más speciális központ csatlakozott a kezdeményezéshez, végül 1960-ban már az első nyári játékon méretkeztek meg a sportolók Rómában.A kolozsvári játékokat Apró Rozália gyógytornász vezette, a résztvevők viszont nem íjászatban, hanem többek között labdahordozásban, futásban és diógyűjtésben mérték össze ügyességüket. Lészai Lehel, a Csemete Alapítvány elnöke, a paralimpia szervezője kérdésünkre elmondta: a szakember a feladatokat úgy állítja össze, hogy az fejlessze a résztvevőket. Amikor arról faggattuk, mi motiválja, ad erőt neki ahhoz, hogy évről évre megszervezze a megmérettetést, elmondta: a gyermekek arcára csalt mosoly, és az, hogy egymást segítik a versenyek során, bőven elég motiváció.– Az óvodánkban hetente Integrált Játszóháznak biztosítunk helyet olyan gyermekek számára, akik örömmel járnak hozzánk szülőkkel, hozzátartozókkal, egymással találkozni. A velük folytatott beszélgetésekből azt éreztem, hogy valamelyest beszűkült életmódot folytatnak, mozgáskorlátozottságuk, értelmi fogyatékosságuk miatt sok helyre nem jutnak el. Arra gondoltam, hogy biztos láttak paralimpiai játékokat a tévében, s mi lenne, ha mi magunk is szerveznénk nekik egyet. Már az első versenyen szembesültem azzal, mekkora örömöt jelentett számukra az, hogy együtt lehetnek, versenyeznek, segítik egymást, és megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne, ha lenne folytatása a közös együttlétnek – fejtette ki. Mint elmondta, manapság a versenyszellem uralja az élet minden szféráját, szeretünk elsők lenni. „Ám elsőnek lenni azt is jelenti, hogy másokat hátrahagyunk, magunk mögé utasítunk. De ezeknek a gyermekeknek mást jelent a győztes első hely, úgy próbálnak elsők lenni, hogy közben a társaiknak is segítenek célba érni” – fogalmazott.Lészai Lehel kifejtette: a paralimpia megszervezésére szükséges támogatást megpályázza, majd ha sikerült elnyerni a finanszírozást, meghirdeti a rendezvényt azon szervezetek számára, akikről már tudja, hogy sérült gyermekekkel vagy fiatalokkal foglalkoznak. Az idén is a Kolozsvári Városi Tanács támogatta a rendezvényt. A verseny levezénylésében a csapatokhoz tartozó szakemberek és számos önkéntes, főleg egyetemisták segédkeztek. Apró Rozália gyógytornász szakmai tudásának legjavát adta bele a versenyszámok kitalálásába és levezetésébe. Az önkéntesek a résztvevő intézményekből és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karáról, a Szociológia és Szociálismunkás-képző Karáról jelentkeztek lelkesen. Határon túli önkéntesek is segédkeztek, hiszen az Európai Önkéntes Szolgálat (European Voluntary Service) által a Csemete Alapítványnál segédkező négy német lány, Maren Bohlen, Sarah Wieland, Johanna Klausing és Paula Bohler is oroszlánrészt vállalt az előkészületekben és a 4. paralimpiai játékok lebonyolításában. Mellettük az anyaországból érkezett Erasmus ösztöndíjjal Kolozsváron tanuló magyar diáklányok is segédkeztek. Dr. ifj. Lészai Lehel orvos önkéntesen felügyelte a versenyzők és résztvevők testi épségét.A megmérettetésen végül minden csapat csúcsteljesítményt nyújtott, mindenki más-más területen volt kimagasló. A Gyors Villámok a legünnepeltebb csapatnak járó díjat vihették haza, az Integrált Játszóház csapata a legtörekvőbbeknek járó elismerést nyerte el, a legsokszínűbbek pedig a Zakatoló Törpök lettek. A legfittebbeknek a Gaz Gazellák bizonyultak, a legfürgébbek a Bátrak voltak, míg a Delfinek labdahordozásban mindenkinél jobban teljesítettek. A résztvevő „sportolók” érmet, könyvet, pólót, sapkát, a csapatok pedig egy-egy kupát is kaptak. Sokan a paralimpikonok közül már kisebb gyűjteménnyel rendelkeznek a paralimpiai versenyen beszerzett elismerésekből, remélhetőleg jövőben is bővíthetik azt.


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Meghalt Grendel Lajos író
"Kapzsisági illetéket" vet ki ...
Johannis bejelentette, hogy ezentúl ő ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • „Minél több házból esténként világosság ...
  • Életműdíj, gumicukorból
  • Centenárium más szemszögből
  • Búcsú doktor Lőwy Károlytól
  • A lélekről beszélgettünk...