Ötkarikacsapás
Vissza

Ötkarikacsapás

Hajnalosan felkelni naponta, hogy élőben átérezd a verseny rezdüléseit – emberpróbáló gyakorlat, de mindenképp megéri. Átlagban négyévente van ilyen, most meg pluszban volt egy böjtös esztendőnk. Párizsra már nem kell majd pirkadat előtt kipattanni, az viszont még arrébb következik: most inkább az első impressziókról, kicsit vázlatosan és kontextuálisan, félig elszabadult asszociatív lendülettel. Otthoni fotelből-kanapéból, szerkesztőségi székből, vendégeskedés közben a szemed sarkából, miközben épp totál másról folyik a purpárlé. Egykoron a jó öreg WEF rádióból, ribizliszedést a drukkal elegyítve. Fekete-fehérben az elején, majd színesben. Nehéz megfogni a lényegét, hogy miért annyira másabb egyéb méltán rangos világversenynél.

A rekordok szinte másodlagosak. Nyilván, ha valaki harmadjára a legjobb, az már eleve több, mint teljesítmény, sporttörténelmi pillanat – mondják a statisztikák megszállottjai és szakújságírók egyaránt. Majd másfél évtizedig a csúcson maradni, nem megszédülni, mindegyre kitalálni magad, szerényen és makacsul fejlődni, példás magatartás. Tisztelet és csodálat, meg némi hála jár ezért. Sorolják ilyenkor a receptgyanús paneleket, de nem hinném, hogy a legavatottabb kommentátor, különösen ihletett momentumban akár, valóban megragadná a legbelsőbb lényeget.

Izgalmas lenne például egy még tini és egy veterán élményeit párhuzamosan követni, olykor dialógust provokálni kettejük között: a vajon még álmodom állapota diskurál az álmot lassan múlt időbe soroló élethelyzettel. Nem ritka, hogy a mezőnyben nagyi korosztályos sportoló és unokakorú indul… a cél pedig – ismétlem – a vállalható helytállás mellett nem mindig a pódium.

Hogy lesznek-e, kerekednek-e ikonikus figurái a páratlan évben zajló tokiói viadalnak, arra e kezdeti szakasza a játékoknak még nem szolgál elegendő infóval. Hatvannégyben Abebe Bikilának sikerült másodjára is elsőként befejezni a maratont (ehhez fogható címvédés igazán ritka, de lehet, hogy a renomé manapság más paraméterek függvényében – is – alakul). Játékok – a vetélkedés, mint önfeledt lélekhalmazállapot: amikor a patinás sportnemzetek újabb medálokat aggatnak képzeletbeli éremfájuk amúgy is terhelt ágaira, akkor ösztönösen a friss pódiumfoglalók felé figyelek. Ecuadorban, vagy Tajvanon nemzeti hősökként tekintik őket, mint ahogyan Koszovó, Thaiföld is már ácsolja a piedesztált.

A díszlet eközben rendre elsikkad, csak annyit látni, hogy meleg van módfelett, párás, mindent kifacsaró hőség. A többi apró részlet felsejlik ugyan, de valljuk be, a többség mégis a történésekre figyel. Pedig a körülményekre ügyelő szervezők erőfeszítése – a járványszabta szigor miatt – hatványozottan értékes adalék, jórészt ennek tudható be, hogy mi csak az olajozott gépezet felszínét látjuk, vagyishogy zajlanak a játékok.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

TŰZ A TETAROM 1-NÉL, A TÖRÖKVÁGÁSNÁL
Alacsony az átoltottság, nehéz behozni ...
Kezdődhet októbertől a vakcinalottó

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • VIDEÓINTERJÚ – Tasnádi Szilárd: ...
  • Egy báró szobra
  • VIDEÓINTERJÚ – Hogyan ...
  • Több mint egy tucat település vörös ...
  • Toleranciagyakorlás