A pohár feneke

A pohár feneke
Javában zajlik a pekingi téli olimpia, az év egyik legfontosabb sporteseménye, ám ha a helyszínről érkező híreket olvasom, csak egyik szemem nevet: a másik sír.

Nevet, mert nagy szó, hogy a járványhelyzet dacára, miközben oly sok más rangos sporteseményt lefújtak és lefújnak, egyáltalán sor kerülhetett egy ilyen nagyszabású rendezvényre. A másik pedig sír, mert közben éppen az veszett ki az olimpiából – legalábbis a helyszíni tudósítások szerint –, ami a lényeg: az a bizonyos ötkarikás hangulat. Az, amely minden kijutó sportoló számára visszaigazolja, mennyire igaza volt az újkori olimpiai játékok megálmodójának, Pierre de Coubertin bárónak – bár állítólag mégsem tőle származik a mondás –, amikor kijelentette: nem a győzelem, a részvétel a fontos.

Pekingben nincsenek nézők, szurkolók, éljenzések, hangos biztatások a lelátókról. Nincs tapsvihar és ováció a bajnokoknak, de még csak nagy összeborulások sem egy-egy győzelem után – mindenki maszkban, tisztes távolságot tartva egymástól. Már aki egyáltalán bejutást nyert a döntőknek helyt adó sportlétesítményekbe… Lényegében az egész olimpiai falu egy hatalmas buborék, egy elzárt, steril világ, ahová a sportkedvelőknek még bepillantásuk sem lenne, ha nem létezne média, ha nem közvetítene a tévé. A koronavírus-járvány elleni intézkedések miatt pedig sajnos nemcsak a megszokott olimpiai hangulat hiányzik: a pekingi körülmények és az elkülönítési protokollok kapcsán egyre több tiltakozás érkezik a sportolók részéről, akik panaszkodnak az étkezésre, a mentális egészségüket féltik a bezártságban, de a gyakori teszteléseket és a karanténból való távozás engedélyezésének zavaros eljárásait is kifogásolják. Olyannyira, hogy egyesek már az emberi jogok megsértését emlegetik a bánásmód kapcsán.

Mindezek tudatában pedig már igazán nehéz eldönteni, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres. Persze érthető: a nemzetközi sportmozgalomnak az a legfontosabb, hogy versenyzési lehetőséget biztosítson a sportolóknak, és ne döntse romba megannyi tehetség álmát azzal, hogy elhalasztja, netán törli a téli olimpiát. De talán nem túlzás azt mondani, hogy ennek az olimpiának ez az egyetlen pozitívuma: hogy csupaszon, szárazon, szinte élvezhetetlenül, de mégis van. Mert ki tudja, meddig lesz? A kanadai Waterlooi Egyetem kutatói szerint ugyanis a felmelegedés jelenlegi üteme a század végéig oda fog vezetni, hogy az eddigi huszonnégy téli olimpia huszonegy rendezővárosa közül csak egy lesz képes még havas sportversenyeknek helyet adni.

Na, akkor aztán nézhetjük a pohár… fenekét.